Az örökkévalóság esélyei - A friss Munkácsy-díjas festőművész, Tóth Csaba kiállításán jártunk

Felülír, párbeszédet kezdeményez: a friss Munkácsy-díjas festőművész, Tóth Csaba kiállításán jártunkA kihívás Bordács Andrea szerint abban áll, hogy miközben Tóth Csaba megidéz, új keretbe helyez, felirattal lát el, értelmez már létező műalkotásokat - mert a „művészetnek vége”, mert már csak így lehet -, aközben mintegy mellesleg azt is megmutatja, hogy képes létrehozni a tökéletességet. Ahogy „a művészettörténet első publikált hamisítási  történetében” Michelangelo megmutatta, hogy képes létrehozni antik szobrászati minőséget: Alvó Cupidóját antik alkotásként adta el. Ezek szerint Tóth Csaba „kettős játszmát” űz: itt a koncepció, az eszmeiség - ott a szakmai kihívás, amelyet a képek újraalkotása jelent. Egyik fölülírja a másikat. Hiszen a képek újraalkotása csakis a mesterség tökéletes birtoklása révén lehetséges.

Tóth Csaba így mutatja be a sorozat koncepcióját: „1989-ben a szombathelyi Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolában indítottam egy kortárs művészeti kurzust. Ennek tanulságai után, 1991-től kezdtem el képinterpretációkat készíteni, olyan festményeket, amelyekben korábbi korok képvilágát, világképét, gondolkodását próbáltam közvetíteni a mának. E sajátos kontemplatív konceptuális festészet során latin szavakat, fogalmakat festettem a monokróm színekkel újrafestett képek középső, vízszintes tengelyébe. Dialógust kezdeményeztem e művekkel, nemcsak a magam, de a befogadó, a néző számára is. Malevics fekete négyzetéből kiindulva, négyzetesre komponáltam át az interpretált képeket, a fekete négyzetből azonban csak egy szűk, festett keretet hagytam meg, amely így „gyászkeretként” a művészet halálára utalt. A fekete képkeret, a monokróm megidézett kép és a fekete felirat így vált emlékezőfestészetté. A feliratok emellett hasonló funkciót töltöttek be, mint Caspar David Friedrich tájképein a nekünk háttal álló figurák, amelyek így bevonnak bennünket a megörökített természet végtelenjébe.”

Tóth Csaba az idén március 15-én megkapta a Munkácsy-díjat. Idézzünk egyet az ajánlások közül, prof. dr. Prokopp Máriáét (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Művészettörténeti Intézet): „(...) Interpretációiban magas művészi színvonalon érzékelteti az idősávokat, amelyek a művészet eszközeivel meggyőzően sugározzák a múlt és a jelen világának különbözősége ellenére is az összetartozást, az örök emberi és művészi értékeket.(...)”Húsvét beköszöntével tegyük hozzá: ilyenkor a Malevicsre utaló fekete „gyászkeret” könnyen tűnhet akár ablakkeretnek is. És ha ablak, akkor ikon. Illetve fordítva: ha ikon, akkor az maga az ablak, amely rendeltetése és létezési módja szerint a „túliba”, a transzcendensbe nyit utat. És akkor a művészet - Tóth Csaba művészete - lehetőség, mindannyiunknak. Húsvét előtt.