Bächer Iván izgalmas életrajzáról mesélt Fűzfa Balázs a karnevál Zsidó udvarán

A fiatalon elhunyt Bächer Iván (1958-2013) kiváló író, újságíró, tanár az előadó személyes jó barátja volt, kedves emlékek kötik hozzá, amelyek szerinte "megakadályozzák a tárgyilagosságot".

Bächer életműve szerfölött gazdag; bármelyik kötetébe belelapozván úgy érezzük, hogy csak a neveket kell kicserélni, a múltban írt szövegei a jelenről (is) szólnak, soraiban átvérzik a kor, a politika. Fűzfa tanár úr szerint írásművészete a legnagyobb írókkal, költőkkel van közvetlen rokonságban, Vörösmartyval, Petőfivel, Csokonaival, Katona Józseffel, azokkal, akik megteremtették az irodalmi magyar nyelvet, a polgári gondolkodást, a civil létezés szféráit, otthont emeltek a szellemi létezésnek, létrehozva az Országos Széchényi Könyvtárat és a Magyar Tudományos Akadémiát.

Dr. Fűzfa Balázsnak egyetemi barátja volt Bächer Iván, akinek szatíráját az olvasó nem mindig tolerálja Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Bächer Iván olyan korban élt, amikor nehéz volt szembenézni az identitáskereséssel, tárcanovelláiban úgy mozdul meg a valóság, hogy közben a valóságon túli szférákkal kerülhetünk kapcsolatba, írásait olvasván kérdezhetjük: tényleg ebben a világban élünk, valóban szeretethiány és magány vesz körül bennünket? Magányos volt-e Bächer Iván, mint általában a nagy művészek? Fiatalkori egyetemista barátját szerető család vette körül - emlékezett meghatottan az előadó -, de később az élet bizony számos megpróbáltatás elé állította.

Szenvedélyes igazságkereső volt, írásaiban olyan keménységgel kutatta az igazságot, mint példaképe, Ady Endre, aki szerinte Magyarország legnagyobb hírlapírója volt. Pályafutását történelemtanárként kezdte, majd a Magyarország, később pedig a Népszabadság munkatársa lett, a lap Hétvége rovatának állandó szerzőjeként írásaiban nem titkolta baloldali érzelmeit. A maga írói eszközeivel harcolt az ellen a világ ellen, amelynek lételeme a hazugság. Nem lehet másképp jellemezni létezésének tragédiáját - mondta az előadó -, mint József Attila soraival: "Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. / Éltem - és ebbe más is belehalt már."

Fűzfa Balázs szerint az író egyre keményebben szólt műveiben olyan kérdésekről, mint a fasizmus, a zsidó- és a cigánygyűlölet, a másság megbüntetése, szembefordult minden olyan gondolkodásmóddal, amely a "tőlem való különbözőséget" negatív módon ítéli meg.

Az irodalomtörténész szerint Bächer Iván bizonyos szövegeire nem volt fogadókészség, ezt a szintű iróniát vagy szatírát a magyar olvasóközönség már kevéssé tolerálja. Holott az írók és művészek pont azért vannak, hogy akár néhány betűvel is érzékeltessék az olvasóval: ez még erkölcsös, az már erkölcstelen, ez bátorság, az már vakmerőség. Lehet, hogy hajszálnyi a különbség, de a művészek érzékenysége képes ezt formába önteni, nemcsak az irodalomban, hanem a zenében is, mint Bartók Béla.

Bächer írásainak üzenete az azonosságvállalás a kiszolgáltatottakkal, az elnyomottakkal, a megkülönböztetett emberekkel, az előadó szerint erre legszebb példa Didó, a bűnös című, 1996-ban megjelent tárcanovellája, amely a Radnóti Miklós feleségével, Gyarmati Fannival történt megrázó esetről szól. Groteszk, mégis megrendítő történet a kicsinyességről, a hétköznapiságról, a nevetségességről, ugyanakkor példázat arról, hogy lehet ez egyszer másképp is.

Fűzfa Balázs előadásának végén Radnóti Miklós és Bächer Iván műveinek kapcsán hangsúlyozta, hogy mindketten a világ jobb irányba változtatásának elkötelezett hívei voltak, egy olyan világé, amely erőszakmentes, amely a személyiségen alapul, és amely abban hisz, hogy gyönyörű magyar nyelvünket azért találtuk ki és őrizzük, mert ez a nyelv, a 200 éve született Arany János nyelve - és persze az emberiség története során minden nyelv a világon - a megértés esélyeit növeli számunkra.

Tátrainé Kulcsár Irén