Centenárium: Károlyi Amy születésnapján

Ez a centenáriumok kora - és most minden centenárium a 20. század feszülő ívét rajzolja meg; mind egy kicsit másképpen.

Károlyi Amy - József Attila-díjas költő, műfordító - 1909. július 24-én született Budapesten, a Krisztinavárosban. Édesapja a II. kerület helyettes elöljárója volt, édesanyja zongoraművésznek készült, de fiatalon férjhez ment, s a családi élet, a három gyerek gondja véget vetett művészi pályájának. A művészetek iránti fogékonyságát Amy örökölte: hat-nyolc éves korában már költőnek készült, s kamaszként Reviczky-utánzatokat írt. 

Az érettségi után a pesti egyetem magyar és német szakán tanult tovább, s többek között a nagy hírű irodalomtudós, Horváth János előadásait hallgatta a régi magyar irodalomról. A diploma megszerzése után polgári iskolában tanított történelmet, magyart és németet, de hamarosan otthagyta a katedrát és szabadúszóként próbált megélni. 

Első verseit Babits közölte a Nyugat 1940. decemberi számában, később különböző irodalmi lapokban helyezte el költeményeit. 1941-ben publikálta első meséskötetét (A kislány, aki fütyülni tudott), 1946-ban a Singer és Wolfner kiadó jelentette meg Cili cica kalandjai című verses képeskönyvét, s később is szívesen írt gyermekkönyveket. A háború után sokat dolgozott a rádiónak, majd 1949-ben rövid ideig az Athenaeum Kiadó munkatársa is volt.

1948-ban lett a XX. száza-di magyar irodalom egyik legzseniálisabb költőjének, Weöres Sándornak a felesége, harmonikus, művészileg is termékeny kapcsolatuk négy évtizedig tartott, Tarka forgó és Hetedhét ország címmel közös köteteik is megjelentek. Lírája 1965-ös A harmadik házban című kötetében mutatta meg igazi arculatát. Látszólag eszköztelen verseiben a mindennapi élet történéseit, apró rezdüléseit helyezte kozmikus, mitologikus távlatokba, stílusa intellektuális, de gyakran tartalmaz játékos elemeket is. 

Az 1977-ben megjelent Kulcslyuk-líra című kötetével kezdődő korszakában új kompozíciót alakított ki: a lírai montázs idézetekből, aforizmákból, reflexiókból áll. A költészetet, különösen időskori lírájában, létértelmezésként fogta fel. Jelenits István írta róla, hogy ámulva élt, mint aki nem szereplője a kornak, fölötte vagy alatta él azoknak a céloknak és törekvéseknek, indulatoknak, amelyekből a számottevő emberek sorsa összeállt . Száz éve született - Budapesten hunyt el 2003. május 29-én.

Aki életének tárgyi nyomait keresi, a csöngei Weöres Sándor-Károlyi Amy Emlékházban megtalálja. Aki őt keresi, a verseiben keresse. Vagy - ahogy a Fülep Lajosnak ajánlott Károly Amy-vers mondja - őz suta lépked porában / madár fürdik porában / örökre táncol ferde fényben / ki őt keresi / hajoljon porba / nézzen égre .