Barátok

2019.03.21. 17:30

Darabot nem találtak, csináltak egy estét – Bálint András és Jordán Tamás a gombfoci, a bridzs és a színház vizein

Nem kellett se magyarázni a helyzetet, se bemutatkozni. Bálint András és Jordán Tamás azt ígérték, 68 éve tartó barátságukról mesélnek a WSSz stúdiószínpadán.

Ölbei Lívia

Fotó: Benkő Sándor

Jordán Tamás Wikipedia-szócikkekkel érkezik: az egyik Bálint András, a másik Jordán Tamás pályáját vázolja föl, ha ők maguk valamiről megfeledkeznének, biztos, ami biztos. Bálint András hárít: „Nincs nálam szemüveg.” És tényleg: nem kell a segédeszköz, nem kell a papír. A személyes kapcsolat mögül pedig úgyis folyton előtűnik a történelem. Meg a színháztörténet. Ez itt maga az eleven színháztörténet.

A Radnóti Színház, amelynek Bálint András 31 évig igazgatója volt, és amelynek hangját Jordán Tamás alapozta meg a Szabad-ötletek jegyzékével: 1985-ben még tiltott-tűrt-engedélyezett gyümölcs. Az Erzsébet téri Gödör, ahol a 20. század végén majdnem fölépült a Nemzeti Színház – amelynek Bálint András néhány évig, az előkészületek idején igazgatója volt. Csak közben adódott egy kormányváltás, és a Nemzeti végül a Duna-parton épült föl: Jordán Tamás ott volt több mint öt évig igazgató. A POSZT – amit Jordán Tamás talált ki úgy, hogy alig valaki hitt benne. A POSZT – ahol tavaly Bálint András díszvendég volt, és ha ő nem mondta volna ki a nevét, más nem emlegette volna az alapítót. Ez szerinte mindössze szakmai és emberi tisztesség kérdése, nem másé. Különben is, akárhogy is: „Összetartós dolog a színház.” A történelem része ma már a bridzs: Bálint András, Jordán Tamás, Márton András és Végvári tamás jártak össze a 80-as években; a homo ludens Jordán volt a profi.

 

Bálint András színészként járt már itt, de most először rendez a WSSZ-ben (Diploma előtt-premier április 29-én). Szombathelyen tölt hat hetet – de mi ez ahhoz a 68 évhez képest, amióta ismerik egymást Jordán Tamással. Születtek mindketten 1943-ban (jó: Bálint András néhány hónappal fiatalabb), szomszédok voltak Budapesten (a Budafoki úton), az általános iskolában egy osztályba (a jelszó: gombfoci), a József Attila Gimnáziumban egy évfolyamra jártak (ott volt diák akkoriban mások mellett Cseh Tamás, Kóbor János, Laux József). Aztán Bálint Andrást felvették a színművészetire, Jordán Tamást nem. Az anekdotává nemesedett történetet most Bálint András idézi: „Úgy mondta a Kései siratót, de úgy mondta....” Viszont Bálint András hívta föl barátja figyelmét az Egyetemi Színpadra, ahol ő gimnazistaként már eltöltött néhány évet: ha a színművészetire nem mehet, próbálkozzon ott. És, amint azt Szombathelyen jól tudjuk: Jordán Tamás életében mindennek az Egyetemi Színpad az oka – célja pedig a WSSZ.

A beszélgetésnek nincs koreográfiája, nem beszéltek meg előre semmit („túl jól ismerjük egymást”); ez bizonyos szempontból nem baj, bár néha azt érezzük, ha ülne itt egy kérdezőember – mondjuk Lévai Balázs – többet megtudnánk erről a barátságról. De mégsem. Jó ez így. Jó látni a finom humorú, elegáns, visszafogott, derűsen ironikus Bálint András jellemzésében, tükrében Jordán Tamást; a több fontos ponton érintkező kétféle – az egyik inkább „szabályos”, a másik inkább „kalandos” – pályában a kétféle habitust. Jó látni – nézni – őket. Ha már nem találtak olyan kétszemélyes darabot, amelyben együtt léphetnének színre, pedig kerestek: „Két öregember.”

(Végszóra a kulisszák mögül benéz a friss érdemes művész, Trokán Péter. Jordán Tamás pont róla mesél. Nem is mesél: játszik. Az igaz legendák, poénok és poémák közé utalja a sokszor elmesélhető szombathelyi történetet.)

Virágot Pelikánnak, nem habos tortát

A kulisszák mögé mindig boldogan benézünk. Megtelt a Weöres Sándor Színház stúdiója arra a beszélgetésre, amely Bálint András és Jordán Tamás 68 éves barátságának történetét ígérte. Ez az a barátság, amely akkor is van, ha a felek hosszú ideig nem találkoznak. Viszont mindig tudnak egymásról. De mi történik, ha kiderül, hogy ez a barátság voltaképpen nem más, mint eleven színháztörténet? Amelynek az is része, hogy a frissen megnyílt szombathelyi Pelikánban anno virággal várta személyzet a vendégjátékra érkező Kállai Ferencet. (A mottó: nem habos torta.) És elképzelhetjük, amint a Radnóti Színház Karamazov testvérek előadásának második felvonásában a nagy inkvizítor (Bálint András) és a sztarec (Jordán Tamás) szorgalmasan tippmixel. Várják a tapsrendet.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában