Diadalmas ölelések a szemlén: a Rum-Kastély filmszakköre közösségi díjjal tért haza az Eötvös 10-ből

Véget ért a II. Magyar Speciális Független Filmszemle, amelynek versenyprogramjában az idén is értelmi fogyatékossággal, illetve autizmussal élő, pszichiátriai és szenvedélybeteg filmkészítők, valamint olyan függetlenfilmesek indultak, akiket megihletett a bármilyen módon sérült emberek világa. Hogy ez a világ milyen sokrétű, mennyire az emberi lényeget mutatja meg, Fábián Gábortól régóta tudjuk. Az MSME alapítójának és elnökének szerencsére sikerült partnereket találnia ahhoz, hogy egyre többek szemében váljon nyilvánvalóvá: a filmezés a sérült emberek számára egyrészt örömforrás, másrészt - ezzel összefüggésben - fontos személyiségfejlesztési eszköz.

A második országos szemlén 32 versenyfilm közül válogatott a zsűri: Janisch Attila filmrendező, érdemes művész, dr. Radványi Katalin főiskolai tanár, ELTE-BGGYK, Kulcsár Tamás filmrendező és Lovass Tibor médiapedagógus. A szemle a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület együttműködésében, a Magyar Nemzeti Filmalap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával és Törőcsik Mari fővédnökségével valósult meg.

A Rum-Kastély boldog csapata a díjjal, balról Ihász-Kozmor Barbara, az intézményben működő médiaszakkör vezetője (Fotó: MSME)

A második speciális szemle nagydíját Tóth Mária Emlék-képek, valamint Mitlasóczki Gergő és Pázsitka Ákos Magunk vagyunk című filmalkotása nyerte. Az Arcaink nagydíjat Jobbágy Bernadett Egymást tanítva című filmje, illetve Ertl Tibor és az ágfalvi filmesek Miatyánk című alkotása, az Együtt a legjobb közösségért elnevezésű díjat szintén megosztva a Rum-Kastély EGYMI médiaszakköre a Két életút egy kastélyban című alkotásért, illetve Sándor Tamás Villámcsapások(k) című filmjéért kapta meg.

A személyes találkozások, beszélgetések - maga az együttlét -, a szakmai tanácsadások, eszmecserék természetesen legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint a díjak. A népes mezőny azt mutatja, hogy Fábián Gábor törekvései a sérült emberekkel foglalkozó intézményekben is visszhangra találnak. A régóta működő műhelyek mellett (amelyek nemrégiben Szombathelyen is bemutatkoztak a Márton-év keretében megrendezett szakmai napon és pályázati kiállításon) mindig feltűnnek újabbak, jelezve, hogy a filmezésnek van értelme és jövője a sérült emberek körében. És fontos, hogy ez a zártnak tűnő világ a filmek révén a szélesebb közönség előtt is nyitva áll, nemcsak információval, hanem az önismerethez hozzájáruló élményekkel is.