Kultúra

2015.01.22. 17:07

Dr. Pálffy Dezső útja a petróleumlámpa fényétől a cukorgyár-építésig

Szombathely – Premier volt a héten: az Agora – Savaria Filmszínházban mutatták be A gyárépítő című dokumentumfilmet, amely dr. Pálffy Dezső mezőgazdasági szakmérnök, nyugalmazott egyetemi docens küzdelmekkel teli életét mutatja be.

Vadas Lucia

Ahogy a díszbemutatón V. Németh Zsolt fogalmazott: filmből az is kiderül, hogy szakmai kvalitásai mellett milyen ember: kreatív, ugyanakkor két lábbal áll a földön; és hogy miként lehetséges a küzdelmekből emelt fővel, emberként kijönni.

A Boros Ferenc – Horváth Zoltán – Kozma Gábor alkotói hármas legújabb dokumentumfilmjének kezdő képsorain dr. Pálffy Dezső arról beszél, hogy Martfűn minden adott egy cukorgyár megépítéséhez. Ez a legújabb terve, de hogy jutott el idáig? Erről a küzdelmes útról szól A gyárépítő.

Volt, hogy már szinte lemondtak róla: egy műtétet követően egy hétig volt kómában. "A hetedik napon a Jóisten azt mondta: kisfiam, visszamenni, mert sok a teendő!" – ezt a pecöli templomban forgatott képsorokon meséli el Dezső bá. Abban a templomban, amely ma is teli van asztalos édesapja munkáival.

Az 1930-ban született Pálffy Dezső kilencedik gyermekként látta meg a napvilágot. Pecölön '48-ig nem volt villany. "18 éves koromig a petróleum adta nekem a fényt, az is jegyre ment."

A debreceni mezőgazdasági akadémia elvégzése után Vépre került, feleségével együtt, aki szintén mezőgazdasági mérnök. Ma már mindketten aranydiplomások. Pálffy Dezső papíron ugyan gyakornok volt akkor, de rögtön kinevezték agronómushelyettesnek. A lepusztult kastélyépület előtt állva mutatja, hol volt az az egyszobás szolgálati lakás (korábban portásfülke), ahol éltek.

Innen Rábapatyra helyezték üzemegység-vezetőnek, ahol a fő tevékenység a marhahizlalás volt. Amikor pár év múlva létrejöttek a téeszek, áttértek a baromfira. "Mindenféle kezdeményezésbe belementünk", idézi fel a múltat az idős úr, aki első sikerét egy olasz búzafajta meghonosításával érte el. Jelszava az volt, hogy amit lehet, azt gépesíteni kell.

A következő állomás Sárvár és a baromfifeldolgozó kialakítása. A magtárpadlásos csirketartás itteni újítás volt. De nem csak a csirke volt terítéken. Dezső bá szavaival "másik két szent állat van, a liba és a pulyka." Legnagyobb sikereit a baromfival érte el, időközben Törökszentmiklóson, majd Zagyvarékason folytatta pályafutását.

Ekkorra már igen kapós lett, gyakorlatilag rivalizáltak érte az agrárfőnökök. Tiszaföldváron az öntözéses gazdálkodásért volt felelős, nevéhez fűződik a harmadik magyar fűszerpaprika-termő tájkörzet kialakítása, Mezőhéken téeszelnöknek választották. "Ennyi maradt belőle" – mutatja Dezső bá az egykori Táncsics termelőszövetkezet kapuját. "Irigységgel, alaptalan vádaskodással ide jut egy termelő üzem."

Kozma Gábor, dr. Pálffy Dezső, Horváth Zoltán, Boros Ferenc 
Fotó: Unger Tamás

De vissza a nyolcvanas évekbe! Feladatul kapta, hogy telepítse át valahova a szolnoki palackozóüzemet. Nem tudta teljesíteni – csak túlteljesíteni. Azzal állt elő ugyanis, hogy ne csak palackozót építsenek, hanem egy egész sörgyárat. Négy év múlva, 1985-re kész volt az első magyar szövetkezeti sörgyár a Mezőhékkel szomszédos Martfűn. (Ma a Heinekené.) A filmben mutatja az utókor számára mentett, itt készült, fehér üveges Arany Hordó Pils sört. Ma is lenne helye a piacon.

Aki sikert sikerre halmoz, annak irigyei is akadnak. Nem volt ez máshogy Pálffy Dezsővel sem, akit ráadásul Kádár személyes tanácsadója, bizonyos Szabó István pécézett ki magának, lejárató kampányba kezdett ellene. "Ezzel az én nyakamat elvágták, engem egy nap alatt ronccsá tettek", emlékezik vissza Dezső bá. El kellett költözniük, annyira kibírhatatlan lett a közeg. A tárgyalások 1990-ig tartottak, amikor is a bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást...

A film végén visszatérünk oda, ahonnan indultunk. "Miért ne mernék belevágni egy cukorgyár építésébe, mikor ennek az országnak egy se maradt?" – teszi fel a kérdést Pálffy Dezső. Az egyetlen működő cukorgyár német kézben van, és évi 300 ezer tonna cukort importálunk. Amikor a lánya azt mondta, ihatatlan a kávé a brazil cukorral, három hét alatt kigondolta, mit s hogyan kellene csinálni.

Saját földjéből ajánlott fel az államnak 40 hektárt cukorrépa-termesztésre. A minisztériumból két évvel később kérdeztek vissza, áll-e még az ajánlat. Ez tavaly történt. Ha most nekifognak, a kvóta 2017-es megszűnésére állhat már a gyár. A kapacitás évi 100 ezer tonna lehet, azaz egyharmadával csökkenne az a mennyiség, amit külföldről kell behozni. Most várják a fejlesztési terv elfogadását. A vetítés után Pálffy Dezső azzal fordult V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkárhoz, adja át a miniszternek: "tartom a szavamat, a negyven hektár rendelkezésre áll".

Hogy ez a 85 év dacára – "nem foglalkozom a korommal", szokta mondani – hihetetlenül energikus agrárszakember mennyire előre gondolkodik, jól mutatja, hogy már tiszai áruszállítással kalkulál. Ezzel Martfű versenyképesebb lesz, mint a konkurencia. Dezső bá ugyanis biztos benne, hogy ha ez a gyár évi 100 ezer tonnát termel, de még kétszer ennyinek van felvevőpiaca az országban, akkor más is kedvet kap a cukorgyár-alapításhoz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!