Trokán Péter, a szigligeti kastélyból

Az alapmű (Balmoral) szerzője Michael Frayn, aki - a Függöny fel! óta tudjuk - ördögi módon képes bonyolítani a bohózati szálakat. Ehhez jön Hamvai Kornél fantasztikus nyelvi humora és emberismerete, és máris kész a Szigliget, amelyben Agatha Christie-módra összezárt kisebb-nagyobb írók plusz egy drámaírónő (ó, hát persze: a múlt század 50-es éveiben vagyunk) küzdenek a saját megfelelési kényszereikkel, hiúságaikkal, félelmeikkel, hazugságaikkal, a reggeli rántottával, az elveszett rádiógombbal meg az alkotóház körül képződő alattomos jégpáncéllal (korcsolyapálya az élet).

A megfelelési kényszer-versenyben előkelő helyen végez az alkotóház mindenlébenkanál gondnoka, bizonyos Darányi Pál, akinek folytonos éberségében és basáskodásában is nevetséges, kissé szerencsétlen figuráját Trokán Péter teremti meg néhány határozott, eltalált, belülről megalapozott gesztussal. Az az öltöny, az a nyakkendő és főleg az az enyhén kitolt has, az a járás, az a félrenyalt frizura...! Majdnem karikatúra, de mégsem - azért olyan igazi.

Szigliget. Kiss Mari, Trokán Péter, Bajomi Nagy György. Az előadás rendezője Balikó Tamás  (Fotó: Szendi Péter)

Trokán Péter azt mondja, mindennek egy (pont az a) pár cipő az oka. A jelmezpróbák alkalmával egyszer csak meglátta azt a félcipőt, amelyből amelynek viseléséből azonnal megszületett Darányi gondnok. (Vénusz a gyöngykagylós habokból, Darányi a cipőből.) A cipő nagyobb méretű, mint amekkorát Trokán Péter egyébként hord, de ezúttal pont ez benne a jó: nem is lehet benne másképp járni, mint azzal a fehér ing alól kidomborodó hassal, kínkeservvel őrizgetve valamiféle, sosem-volt tekintély maradékait; vagy inkább takargatva a semmit. Innen már adta magát a frizura: oldalt, nagyon mélyen elválasztva úgy, ahogy azok a férfiak hordják, akik igyekeznek takargatni a hiányt, megtartani dús hajkoronájuknak legalább illúzióját. Trokán Péter azt mondja, nem kedveli a szerepre kívülről ráaggatott segédeszközöket, Darányi cipőjével viszont pont úgy járt, mint Helen Mirren. A neves angol színésznő, Az ajtó című Szabó István-film főszereplője budapesti látogatása alkalmával arról is beszélt, hogy sokszor a cipők által ragadja meg egy-egy karakter lényegét: szerinte a cipő a legfontosabb jelmez-kellék, meghatározza a figura tartását, járását, levegőjét. Úgyhogy amikor a Szabó Magda-regény egyik főszereplőjét kellett megfogalmaznia, és végignézte a rendelkezésre álló összes cipőt, azonnal megtalálta azt a magas szárú lábbelit, amelyek pontosan kifejezik Emerenc jellemét.

Darányi gondnok ma este is résen lesz az Akacs 7-ben. Előadás után: Szigliget-közönségtalálkozó.