Egy fiatal lány lesz a csali

A hétvégén másodszor adott helyet a KMKK artmozija a Totál Plán névvel tavaly útnak indított függetlenfilmes szemlének. Pacskovszky József – aki itt volt a mozi első születésnapján, akkor A vágyakozás napjai című filmjét is megnézhettük – vasárnap, közeledve a fesztivál befejezéséhez abban foglalta össze a két napot, hogy „szerettem itt lenni".

És akkor egy kicsit bővebben: – Nagyon jók a tapasztalataim, kvalitásos filmeket küldtek a pályázók. Egyébként is úgy látom, hogy egyre jobb minőségben készülnek független filmek – ez a javulás pedig minden bizonnyal annak a filmdömpingnek köszönhető, amely a televíziók, a mozik és az internet által voltaképpen mindenki számára hozzáférhetővé tesz bármely filmet, a legjobbakat is. Másfelől egyre több alkotó tanít mostanában. Ennek persze sajnos többnyire egzisztenciális okai vannak: az utóbbi két évben sokaknak alkotói lehetőség híján kellett más munka – például tanári állás – után nézniük, de ebben a rosszban az a jó, hogy így át tudják adni a diákoknak a filmes szemléletüket, aminek az eredményessége – ha jó a feltevésem – a független filmek minőségén látszik meg. Dokumentumfilm-, játékfilm-kisfilm-, experintenális film-kategóriában nézzük a pályamunkákat, és nehéz  döntés előtt leszünk, mert sok-sok érdekes dolog villant fel az elmúlt másfél napban. Nagyon örülök annak, hogy a határon túlról is küldtek filmeket – és annak meg külön, hogy nagyon fiatalok is pályáztak. A gyerekek tizenegy, tizenkét, tizenöt évesen már a kamera mögött állnak – de hát ma már akár egy mobiltelefonnal is lehet jó alkotást csinálni.

Pacskovszky József a hétvégén zsűrizni jött Celldömölkre, az artmoziba. Különben most két filmtervének megvalósításán dolgozik. Fotó: Benkő Sándor/Archív

A vágyakozás napjai óta nem készült Pacskovszky József-film. Mi várható?

– Két filmen dolgozunk most. Forgatókönyvet írunk öcsémmel (Pacskovszki Zsoltot íróként, műfordítóként ismerheti a közönség, öl). Olyan társadalmi kérdéseket próbálunk meg körbejárni, amelyek nagy problémát jelentenek Magyarországon: bűnözés. drog, egzisztenciális kényszerek. A történet szerint egy huszonkét éves lányt gyakorlatilag berántanak csaliként egy bűnténybe. A másik film pedig egy angol koprodukció, amelyhez előkészítést kaptunk a Filmalaptól, ennek is megtörtént a forgatókönyv-fejlesztése. Ebben arról van szó, hogy egy magyar értelmiségi Angliában próbál meg boldogulni, mert itt nem találja meg a számítását – de ott sem olyan egyszerű az élet.

Pacskovszky József azt mondja, vannak pozitív jelek, a filmes „senkiföldjén" mintha megmozdult volna valami: a Magyar Mozgókép Alapítvány helyett két éve fölállított Nemzeti Filmalap mindent összevetve működőképes lehet.

– Átmentem forgatókönyv-fejlesztésen, nagyon hasznos volt, jó tanácsokat kaptam: hiszen mindennek az alapja egy jó forgatókönyv. Az új filmes rendszer működőképes szerintem, csak lassú és bürokratikus, ez a legnagyobb rákfenéje. És mindjárt az elején nagyon sok terhet hárít a producerre: amikor még nincs is filmterv, már be kell szállnia a forgatókönyvíráshoz pénzzel – és abból nem is biztos, hogy profitál.

Adódik a kérdés: vajon ez a túlzott elvárás a producerekkel szemben talán Andy Vajna „amerikai szemléletéből" következik?

– Igen, azt gondolják, hogy a producerek gazdagok. Be kell látni, hogy a producer csak akkor tudja beletenni a pénzt, amikor elindul a produkció. Az elmúlt két év az átállás időszaka volt. Nagyon bízom abban, hogy a jövőben széles skálán jó minőségű filmek születnek: ha az artfilm és a közönségfilm szimbiózisban tud működni, azzal mindenki jól jár. Az ország reputációja is megmarad a jelentős fesztiválokon – ennek már vannak jelei –, a magyar film pedig el tud jutni a nézőkhöz. De egy-két évre még biztos szükség lesz ahhoz, hogy ez a folyamat „belendüljön".

Hogy Pacskovszky-filmet mikor látunk legközelebb?

– Ha minden összejön, remélem, egy éven belül valamelyik megvalósul a kettő közül.