Egy kék szemű óriás

Ezen az álmos, őszi szombat délelőttön különösen jólesik az a pezsgés, amely a színház klubjában fogadja az (illetéktelen) látogatót. Szabó Tibor - Tibke - éppen a hetedik dalnál tart. Hogy aszongya: Lelkileg is fölemel / egy egy kis borravaló (nem csak lelkileg) / oh ho hó! / Kézcsók! / (De vajon hogyan költsem el? ) Nemsokára éppen arról kezdődik pici tanakodás, hogy a háttérből milyen hangulattal, árnyalattal kapcsolódjon be - mint valami kísértő, fület-lelket megbirizgáló visszhang - Horváth Meggie az éneklésbe. Itt van a fiatal zeneszerző, Apostolache Zénó is, aki láthatóan együtt játszik, lélegzik - nemcsak Tibkével, hanem a pódiumon Tibkét körülvevő zenészekkel, Peltzer Gézával (digitális zongora, harmonika) és Hotzi Ferenccel (basszusklarinét, altszaxofon, szoprán szaxofon, klarinét) is.

A pincér dalai most új életre kel Szombathelyen. A dalszövegek és a szövegkönyv szerzője, Fehér Csaba - egyébként a marosvásárhelyi bábszínház irodalmi referense - rokonszenves szerénységgel a háttérből figyeli az eseményeket. Azt mondja, Tibke 2003-ban szólította meg azzal az ötlettel, hogy legyen a munkatársa egy önálló est létrehozásában.

Eredetileg arról volt szó, hogy Hrabal Őfelsége pincére voltam című könyvét adaptálják színpadra, közben íródtak a dalszövegek - tulajdonképpen a történettől függetlenül. Aztán, ahogy az lenni szokott, a fantázia szárnyalni kezdett, röpködtek az ötletek - és egyszer csak azt érezték, hogy túlságosan eltávolodtak a Hrabal-könyvtől. A ma véglegesnek tekinthető változatban Hrabal mellett Cserna-Szabó András, Hermann Hesse ihlette gondolatok bukkannak föl szövegszerűen - és simulnak össze (élet)történetté -, de Fehér Csaba dalszövegeinek sokszor kimutathatatlan ihletői között biztosan ott van az ironikus nosztalgia halhatatlan énekese, Krúdy Gyula (hogyne lenne, ha egyszer ezek a pincér dalai).

Dalként hangzik el Nazim Hikmet A kék szemű óriás című verse, a C. S. látogatása című dalszöveget pedig Tompa Andrea írta. És el ne felejtsük: Tibke a saját élményeiből merített sokat - a felkészülés első szakasza olyan volt, mint egy életút-interjú -, ráadásul tényleg ismerte a színre lépő Ferika eredetijét . Ahogy Fehér Csaba fogalmaz: Belőle csináltunk egy pincért. Persze a színpadi történetben egy kicsit minden másképpen van, mint ahogyan a valóságban megtörtént.

Mindenesetre annyira belevetették magukat a munkába, hogy végül a bőség zavarával is muszáj volt megküzdeniük: a három év során összegyűlt anyagot jól meg kellett nyirbálni, hogy a színpadon működjön . Nem is kell mondani, hogy a történet túlnő egy hagyományos kuplé-est keretein. Ahogy Csaba fogalmaz mosolyogva: Kicsit elkomplikáltam az egészet. (És milyen jól tette.) A sepsiszentgyörgyi színházban 2007 tavaszán volt A pincér dalai-nak bemutatója.

Azóta Tibkével fordult egy kicsit a világ. A szombathelyi premierre a szövegkönyv gyakorlatilag nem változott, de nemcsak a helyszínváltozás teremt új helyzetet, hanem az a tény is, hogy most természetesen szombathelyi zenészek foglalnak helyet Tibke mögött. A zeneszerző, Apostolache Zénó pont azért jött el a Weöres Sándor Színházba, hogy néhány napos intenzív próbával fölkészíthessen minden - különben is tapasztalt és fölkészült - közreműködőt a feladatra. Fehér Csaba azt mondja, a sepsiszentgyörgyi és a szombathelyi előadás közti különbség a leginkább talán abban nyilvánulhat meg, hogy itt is, ott is másként reagál a közönség. Csaba egyébként alkalmi íróként jellemzi önmagát: elsőként a Csíkszeredai Játékszín Kárpáti Péter-átiratához írt dalszöveget (Harcsadal), a rendező Barabás Olga felkérésére. (Azóta nyilván szájról szájra jár a híre.)

A pincér összesen tizennyolc dalt énekel: a dalok boldog, szomorú, huncut, karcos és édes áradását négy alkalommal szakítják meg (és kötik mindjárt össze) prózai részletek. A bevezető dal a tenger mélyéből szól: (...) Ma újra int a kéz, / mert itt az alkalom, / mert szemben ül és szemembe néz / publikum és mikrofon. (...) November 8-án, a premieren újra itt lesznek a szerzők is.

A pincér összesen tizennyolc dalt énekel: a dalok boldog, szomorú, huncut, karcos és édes áradását négy alkalommal szakítják meg (és kötik mindjárt össze) prózai részletek. A bevezető dal a tenger mélyéből szól: (...) Ma újra int a kéz, / mert itt az alkalom, / mert szemben ül és szemembe néz / publikum és mikrofon. (...) November 8-án, a premieren újra itt lesznek a szerzők is.

A pincér összesen tizennyolc dalt énekel: a dalok boldog, szomorú, huncut, karcos és édes áradását négy alkalommal szakítják meg (és kötik mindjárt össze) prózai részletek. A bevezető dal a tenger mélyéből szól: (...) Ma újra int a kéz, / mert itt az alkalom, / mert szemben ül és szemembe néz / publikum és mikrofon. (...) November 8-án, a premieren újra itt lesznek a szerzők is.