Elfogadta az Országgyűlés a médiaalkotmányt (Háttér)

A parlament a kormánypárti képviselők szavazatával, az ellenzék elutasítása mellett fogadta el a fideszes Cser-Palkovics András és Rogán Antal által beterjesztett, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslatot, amely 2011. január elsején lép életbe.

Az öt pontból álló kormánypárti médiacsomag egyik elemeként júniusban beterjesztett indítvány időközben számos ponton módosult; az előterjesztők által támogatott változásokat L. Simon László, a kulturális és sajtóbizottság fideszes elnöke kezdeményezte.

A még 1986-ban elfogadott sajtótörvényt leváltani hivatott médiaalkotmány hatálya minden hazai médiatartalomra - azaz az összes ma ismert médiumra, így a nyomtatott és az elektronikus sajtóra, valamint újdonságként az internetes tartalmak szabályozás alá vont részére - kiterjed, sőt, a Magyarországra irányuló, de más országból nyújtott médiatartalom-szolgáltatásokra is, feltéve, hogy a szolgáltató a szigorúbb szabályok megkerülése érdekében telepedett le az országhatáron túl.

A javaslat kimondja, hogy a magyar jogrend elismeri és védi a sajtó szabadságát. Ennek érdekében az újságíró - a minősített adatot illetéktelenül átadó forrás kivételével - hatósági eljárás során is jogosult a számára információt adó személy kilétét titokban tartani.

Az újságírók védelmét hivatott biztosítani az a rendelkezés, amely alapján nem alkalmazható joghátrány a szerkesztői, újságírói szabadságot csorbító utasítás végrehajtását megtagadó sajtómunkásokkal szemben. Továbbá egyetlen újságíró sem vonható felelősségre olyan jogsértésért, amit közérdekű információ megszerzése érdekében követett el, ha az másképp nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna begyűjthető (ennek feltétele, hogy a jogsértés nem okozott súlyos sérelmet).

A médiaalkotmány lényegében változatlanul fenntartja az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek, valamint az állami és önkormányzati többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőinek tájékoztatási kötelezettségét, megszünteti azonban a társadalmi szervezetek, így például a pártok esetében.

Noha az eredeti javaslat válaszadási jog elnevezéssel a véleményekre is kiterjesztette volna azt, L. Simon László módosító javaslatának eredményeként nem változnak érdemben a sajtó-helyreigazítás szabályai, csupán a hamis tényállítások korrekciójára adott idő rövidül (napilapok, internetes sajtótermékek és hírügynökségek esetén a kézhezvételtől számított öt napon belülre). Változás azonban, hogy a helyreigazítás szabályait a polgári törvénykönyv helyett a médiaalkotmány tartalmazza.

Nem változik a hatályos sajtótörvény azon rendelkezése, amelynek értelmében az újságíró köteles a nyilatkozatot a nyilatkozatot adónak - kérelmére - megmutatni. Továbbra is igaz, hogy a nyilatkozat csak akkor nem közölhető, ha a nyilatkozó azért nem járul hozzá, mert az általa elmondottakat érdemben és kifogásolhatóan megváltoztatták.

A szabályozás vitatott pontja volt a hatósági nyilvántartásba vétel, amelyet a törvény a sajtótermékek - így a hírportálok és internetes újságok - közzétételének feltételéül szab. Kormánypárti politikusok ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazandó a blogokra, és pusztán adminisztrációs jellegű, vagyis nem valósíthat meg közvetett cenzúrát.

A médiaalkotmány értelmében mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a magyarok számára jelentőséggel bíró eseményekről. A jogszabály a sajtó kötelezettségeként nevesíti a hiteles, gyors és pontos tájékoztatást, ugyanakkor kimondja, hogy ez a szolgáltatók összességének feladata. A tájékoztatási tevékenységet végző médiumok számára előírás a sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás, ez azonban a nyomtatott és online sajtótermékekre nem vonatkozik, azok változatlanul lehetnek "pártosak".

A törvény rendelkezik arról, hogy a médiumoknak tiszteletben kell tartaniuk az alkotmányos rendet, az emberi jogokat és az emberi méltóságot, így megtiltja a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévők öncélú és sérelmes bemutatását.
Szintén tilos a nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá az egyházak és vallási csoportok elleni gyűlöletkeltés, illetve minden olyan médiatartalom közlése, amely az említettek nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére alkalmas. Érdekesség, hogy Pálffy István (KDNP) zárószavazás előtti módosító javaslatát - mely szerint a médiaszolgáltatások nem sérthetik a házasság és a család intézményét - a kereszténydemokratákon kívül csak a Jobbik támogatta, a Fidesz (húsz igennel szavazó és öt tartózkodó képviselőjének kivételével) elutasította.

A jogszabály rendelkezik a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését súlyosan károsító - így például pornográf vagy indokolatlanul erőszakos -, illetve az azt veszélyeztető médiatartalmak bemutatásának szabályairól. A fő szabály szerint ilyen tartalom csak úgy tehető elérhetővé, hogy kiskorúak rendes körülmények között nem férhetnek hozzá. A médiaalkotmány egyúttal kimondja: a gyermekek védelmét szolgáló részletes szabályokat külön törvényben határozzák meg.

A reklámjogi rendelkezések között szerepel, hogy a kereskedelmi közleményeknek "könnyen felismerhetőknek" kell lenniük, nem alkalmazhatnak tudatosan nem észlelhető technikákat, valamint hogy nem sérthetnek vallási vagy világnézeti meggyőződést, illetve nem ösztönözhetnek az egészségre, a biztonságra és a környezetre ártalmas magatartásra.