Fiatalok mondják el, hogy bajban a világ

Az irodalomnak az a legnagyobb csodája, hogy újra és újra értelmet nyernek a gondolatok a világ alakulásával. Viszont nem könnyű úgy eljönni egy előadásról, hogy hiába nem hangzott el benne egyetlen magyar szó sem, mégis Vörösmarty sora villog a fejemben: „...háború van most a nagy világban...”

A komoly társadalmi és vallási kérdéseket boncolgató előadás két 15 éves lány barátságára épül. Ők Nadia és Anna – az életben sem lehetnek sokkal idősebbek. Játékuk hihetetlenül erős és őszinte. Szavaik között semmi manír, semmi színpadi pátosz nincsen. A letisztult valóságot hozzák be a fekete függönyök közé: Nadia kilóg, mert a hit meghatározó számára, Anna pedig a követendő normákhoz illeszkedik. Tényleg ennyire kétpólusú lenne minden? Mintha ez a két lány szimbolizálná az összes emberi tulajdonságot, különös tekintettel az elfogadásra – és az elutasításra. És nem is kell addig elmennünk, hogy ki miben és hogyan hisz; kinek mi a vallása – az előadás egyrészt ezt helyezi a középpontba. A közösségi média is meghatározó téma – megmosolyogjuk Annát, aki folyton az új blogjával van elfoglalva, amire sorra érkeznek a lájkok.

De mi miért is nyomkodjuk folyton a feloldógombot a telefon oldalán? Biztosan nem az idő múlását ellenőrizzük olyan gyakran. Egyszerűen visszajelzést várunk a világ bármely pontjáról, ha már a szűk környezetünktől nem kapjuk meg. A két fiatal hétköznapinak tűnő vitáját nagyban erősítik a vetített képek, amelyeket hatalmas monitorokon sugároznak. Nekik is kérdéseik vannak, a válaszokat magunkban kell megtalálunk. Olyan gyorsan történik minden – és olyan keskeny a határ igen és nem között. (Az előadás az Európai Színházi Konvenció támogatásával jött létre.)