Fűben, fában színház: Szentivánéji álmok a vönöcki kastély körül

Alig félórával a celli Soltis-fesztivál zárszava után történt, hogy Nagy Zsuzsi drámapedagógus, a Soltis Színház színésze máris meghirdette a táborkezdést: Szentivánéji álom-példányokkal ült ki Formanek Csaba és csapata a színházépület elé. Hivatalosan persze ez volt a bemelegítés, mert az NKA támogatását is élvező tábornak az idén újra a vönöcki kastély (és környéke) adott helyet egy héten át, a Soltis-fesztivál után. A táborozás alapgondolatát – hogy szóljon ez a hét William Shakespeare kimeríthetetlenül sokrétű és gazdag nyáréji komédiájáról, a Szentivánéji álomról – Nagy Zsuzsi fogalmazta meg: ő állította össze a vönöcki képzés menetrendjét, az ő vállán nyugodott a táborszervezés. Ment minden, mint a karikacsapás: a mintegy 70 táborozóval korcsoportok szerint (a kisiskolástól a felnőttig) az idén is jobbnál jobb szakemberek foglalkoztak.

Formanek Csaba és csapata. Fotó: Soltis Lajos Színház

Ötféle Szentivánéji álom-változat készült, mondta el Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője; Vönöckön táborvezető. Minden csoportvezető más és más részletet választott: voltak, akik jelenetet dolgoztak ki, és voltak, akik színre vitték ennek a különös szentivánéji éjszakának a hangulatát (mint Táborosi Margarétáék). Herczeg Tamás érdeklődését viszont ezúttal a híres-neves mesteremberek keltették föl, Komáromi Sándor csoportja  a kétszer két szerelmes harcaira helyezte a hangsúlyt. A Komáromi-féle Szentivánéji-földolgozás esélyes arra, hogy elinduljon jövőre az  Országos Diákszínjátszó Fesztiválon.  Formanek Csaba és csapata a természeti adottságokra alapozva a valóságos és metaforikus erdőt – mint mágikus, beavatásra való helyszínt – emelte ki a Szentivánéji álomból. Illetve nem is az erdőt: a fát magát, Hamvas Béla-szakirodalommal a háttérben. (Hogy az ember a legnagyobb vágyak teljesülését nem is érzi.

Boznánszky Anna, a Soltis Színházból

A fában az élet, a fában a világ, a fában a nyugalom.) Deme Róbert a Szentivánéji-részleten túl már a jövő évad közös munkájára is gondolt: Sepsiszentgyörgyről jön, székely népmesét rendez a Soltis Színházban. Ahogy Nagy Péter István (jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója) is celli Vaknyugat-rendezéséhez fogott hozzá a táborban. A gyerekcsoporttal a szintén „anyatársulatához" visszatérő Pilnay Sára (különben Kaposváron frissen végzett színművész, gratulálunk!), Ecsedi Csenge és Solténszky Ráhel foglalkozott. Énekórákat tartott Pilnay Ildikó, rendszeresen dolgozott a táborozókkal Kelemen Márta beszédtanár. A Soltis Színházban régóta otthonos  Kinszki Judit tanárnő  pedig – a budapesti Vörösmarty gimnázium egykori legendás drámatanára – fogta, és beállt Formanek Csaba csoportjába játszani. Ő lett Titánia, a tündérkirálynő, ki más?

A táborzárón tapsolt a közönség (hát még a büszke családtagok), aztán föllobbant a tábortűz, bevilágítani az év  legrövidebb éjszakáját. Vagy a leghosszabbat.