Halló, Új Irokéz Galéria? – Spirituális botladozás Virág Lipót emlékére

A bolyongásérzés azért erősödik, mert a Fő téri Blum-háztól (ahol valóság és fikció határán maga az Ulysses szerzője, James Joyce lép ki a falból) elindulva a képtár felé – egyszer csak nagyon a lábunk alá kell néznünk, hogy ne tévesszünk irányt. Most nem a képtár főbejáratát kell megcéloznunk (a fehér márványon már úgyis egészen elhalványultak a régi Joyce-szövegek, nyomok maradtak csak, alig láthatók, mintha régészeti emlékek lennének). Hátul megyünk be a nyitott rácsos vaskapun, hogy átvághassunk az udvaron – világítás nincs, az út kósza kődarabokkal van kirakva: a szomszédban ott az Iseum. A „képtár alatt” azonban föltűnik valami világosság: benn, az Új Irokéz Galériában Buharovék és a Spirituális polgári engedetlenség fényei pislákolnak. A félhomályban nagyanyáink korából maradt szekrénykék, régi képernyők, még régebbi rádiók. Piros telefon, tárcsázható (lásd! Térey János idevágó versét). A telefonkagyló fölemelhető – hogy mit hallunk a túloldalról – tessék kipróbálni!! Ahogy azt is meg lehet hallgatni, hogy mit „mond be” a rádió (kb. még egy hónapig). A fekete-fehér sakkmintás padló meg úgyis eleve retróhangulatot áraszt.

Közben ezen a tapsikoló jázminok képét idéző nyári szombat estén a szomszédban zenészek hangolnak (a koncert hozzátartozik a tárlatnyitóhoz). A zsinagóga gyönyörű sziluettje lassan beleolvad a bársonyég hátterébe – napi performansz.

Amit pedig az alkotókról tudni kell az Irokéz-ajánló szerint: Igor és Ivan Buharov (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor) legújabb kiállításán a művészduó 2018-ban a gráci Steirischer Herbstre készített multimediális installációjának az Irokéz Galéria terére alkalmazott változata látható, a Bloomsday 2019 programsorozatának részeként. A filmes és installatív elemekkel berendezett environment, amely a szerzőpáros most készülő nagyjátékfilmje előtanulmányának is tekinthető, a Buharov-filmek esztétikáját, álomszerű, szürrealista-dadaista narratíváját és képi világát idézi.

A Buharov fivérek a kilencvenes évek óta készítenek együtt kísérleti rövidfilmeket, filmeket, animációkat, dokumentum- és nagyjátékfilmeket. Műveikkel szerepeltek a 2010-ben Murciában megrendezett Manifesta 8-on, a zürichi Shedhalleban, a berlini Künstlerhaus Bethanienben, a bukaresti MNAC-ban és a brnoi Moravská Galerie-ben. Csoportos kiállítások keretében Magyarországon is bemutatkoztak már mérvadó intézményekben (Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni MODEM, a Trafó Galéria, a Paksi Képtár és a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet), valamint számos fesztiválszereplést és díjat tudhatnak magukénak.