Három tavaszi megérintés

Az első érintés, a kőszegi születésű, nemzetközi hírű táncos-koreográfustól, Gergye Krisztiántól az emléktábla-avatón: „2011. július 27-én, Kőszegen, Agota Kristof halálának napján, egy kortárs táncelőadásban az alábbi szöveg hangzott el: Halottmosdatók dala: 'Nem beszélünk hozzád, se rólad, se semmit, / se rosszat mi nem takarunk fel... Nem leplezünk le mi bűnt, se nyomát, / takaratlan hagyjuk a terhet. Érintésünk, mint halottnak a csók, / de vigasztal. / Szavunkat ne értsd, de az érintésünk vigyen égbe / csiszolt fényként / ragyogást. (...) / Ne csodálkozz a fényen, ígéret! / Ha sötét, ha fehér... odaátra kerülsz...'"

(Megjegyzés: A Halottmosdatók dala a Gergye Krisztián Társulat Trilógia maraton – A feltépett múlt című 2011-es ősbemutatóját idézi – ez az a bizonyos kortárs táncelőadás, amelyet a sors Agota Kristof halálának napjára időzített. Az előadás a kőszegi zsinagógánál kezdődött, és a Kálvárián ért véget. A zárókép: egy zsenge facsemete, amelyet Gergye Krisztián ültetett el, amint koronaszerű gyökérzetével fölfelé, a levegőégbe kapaszkodik.)

A második érintés, Gergye Krisztiántól az Agota Kristof-emléktábla-avatón: „Aztán egy évvel később már a Frici – Hollósi Frigyes, a legidősebb alternatív kőszínész mondott tőle verset a sírjánál...: 'Úgy tűnik, az ég esőre készül, vagy talán, mialatt sírtam már esett is. (...) A bizonytalan esti fényben ferdén fölröppen egy madár... a szél felszakítja az ég sebeit...' Tavaly ezt a verset már a Fricire is emlékezve olvastam fel. Veszteség... Fáj! Furcsa érzés, ahogy nevek és sorsok valahogy összeérnek, érintik egymást, hozzászólnak egymás életéhez – vagy halálához, és onnantól belül, valahogy soha többé nem lesznek szétválaszthatók, mert ezekben az egymáshoz simuló pillanatokban és emlékekben lehet gyökeret ereszteni és hazaérkezni."

(Megjegyzés: 2012. június 27-én, halálának első évfordulóján, nemcsak megemlékezés volt Kőszegen Kristóf Ágota sírjánál, hanem magyarországi Agota Kristof-ősbemutató is, a volt téglagyári barakkban. Egy elsurranó patkány, rendező-koreográfus: Gergye Krisztián, a főszerepben: Hollósi Frigyes. A dézsába ültetett díszletfa váratlanul kihajtott két határ között, a senkiföldjén. Az Egy elsurranó patkány szövegébe-szövetébe belesimult Bódis Kriszta Ötödik part című verse is. Aztán 2013 nyarán, a második évfordulón újra megemlékezés a kőszegi temetőben, fölöttünk az áttetsző kékség.)

A harmadik Gergye Krisztián-érintés a szombathelyi emléktábla-avatón: „Még egy verset szeretnék felolvasni, Bódis Krisztától, mert mérhetetlenül érzékenyen és pontosan meséli, hogyan méltó és érdemes emlékezni: Ötödik part (Agota Kristof). '(...) Mint ostrom után / az utcán fekvő halottakat / átlépem a fehér köveket / árvalány és levendula-hajukhoz ér / bokám elbír mindent amit / amúgy is cipelek / az első hazugságot a második hazugságot / a harmadik hazugságot / és azt is hogy talán vannak olyanok / akiket valamilyen módon mégis szeretek (...) / egyedül van / nem zavarom meg / behúzódom az oszlopok közé (...) / megkapaszkodom hogy a hegyes / széllökések ki ne csavarjanak / gyökerestül / azt hiszem más dolgom nincs.'"