Barátság hegymenetben

A szlovákoké érdekes eset ha a vadiúj autópályájukról Trencsénre klikkelünk, akkor egészen Európa. Ha lemegyünk a pályáról, kelet felé hajtunk, mit látunk, mit látunk munkanélküliek százai ténferegnek az utcákon, lekoszlott és kifosztott épüle-tek, elhanyagolt műemlékek, bezárt gyárak. Magyarellenesség? Van és lesz is. Slota gyalázkodásait nem kell különösebben mellre szívni, mert tipikus megélhetési politikus. Arra a rétegre játszik, amely bejuttathatja őt a parlamentbe, de aztán ennyi. Igaz, miatta annyi lehet főnökének, Ficónak is, aki csak sejti még egyszerre két Szlovákiával kell birkóznia. Az ő története balkániak közt európai, vagy európaiak közt balkáni…

… És íme, a nyugalom szigete, Csehország. A kissé bizarr határátlépés után, hiszen egy ország voltak, a stíl változik. Szebbek az útmenti házak, nagyobbak a kocsik, nincs ordítozó, idegbeteg ember, sem kopasz kivagyokén. Nincs tülekedés, valamiféle harmónia lengi be a Cseh Köztársaság Valasska történelmi régióját. Hát, nem ők állnak most csehül, szögezzük le gyorsan, elképesztve a radaros rendőrt, aki nem igazán érti, miért duplázunk a szimpla táblánál. Talán a mindenütt tapasztalható tisztaság, rend, áttekinthetőség és nyugalom zavart meg. Ezen erények birtokában van ma Csehország, s ezen erények hiányoznak leginkább a néhai, szocialista testvérországokból. Korrupció persze itt is van, de követheti bukás. Mint az ifjú, volt miniszterelnök, Gross esetében. Nem tudott elszámolni prágai lakásával, hát elcsapták.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

… És íme, a nyugalom szigete, Csehország. A kissé bizarr határátlépés után, hiszen egy ország voltak, a stíl változik. Szebbek az útmenti házak, nagyobbak a kocsik, nincs ordítozó, idegbeteg ember, sem kopasz kivagyokén. Nincs tülekedés, valamiféle harmónia lengi be a Cseh Köztársaság Valasska történelmi régióját. Hát, nem ők állnak most csehül, szögezzük le gyorsan, elképesztve a radaros rendőrt, aki nem igazán érti, miért duplázunk a szimpla táblánál. Talán a mindenütt tapasztalható tisztaság, rend, áttekinthetőség és nyugalom zavart meg. Ezen erények birtokában van ma Csehország, s ezen erények hiányoznak leginkább a néhai, szocialista testvérországokból. Korrupció persze itt is van, de követheti bukás. Mint az ifjú, volt miniszterelnök, Gross esetében. Nem tudott elszámolni prágai lakásával, hát elcsapták.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

… És íme, a nyugalom szigete, Csehország. A kissé bizarr határátlépés után, hiszen egy ország voltak, a stíl változik. Szebbek az útmenti házak, nagyobbak a kocsik, nincs ordítozó, idegbeteg ember, sem kopasz kivagyokén. Nincs tülekedés, valamiféle harmónia lengi be a Cseh Köztársaság Valasska történelmi régióját. Hát, nem ők állnak most csehül, szögezzük le gyorsan, elképesztve a radaros rendőrt, aki nem igazán érti, miért duplázunk a szimpla táblánál. Talán a mindenütt tapasztalható tisztaság, rend, áttekinthetőség és nyugalom zavart meg. Ezen erények birtokában van ma Csehország, s ezen erények hiányoznak leginkább a néhai, szocialista testvérországokból. Korrupció persze itt is van, de követheti bukás. Mint az ifjú, volt miniszterelnök, Gross esetében. Nem tudott elszámolni prágai lakásával, hát elcsapták.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A cseheknél mindig is működött a demokrácia. Még a hitleri birodalom árnyékában is. Az egyetlen olyan ország volt 1938-ban Európában, amely sem a kommunistákat, sem a fasisztákat nem tiltotta ki a parlamentből. Nem cenzúrázták a sajtót, és pntosan értették Svejket, a derék katonát. A cseh humor ma is olyan, mint rég; az áfonya és az üröm keveréke, egy kis becherowkával csöppentve.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Roznov. Ha nagyképűek lennénk, azt is mondhatnánk arról híres, hogy Körmend testvérvárosa. De több jel is szerénységre int. Közte a múlt, az egykori Tesla-gyár, amely 10 ezer embernek adott munkát. Hát, a Teslát is jól elprivatizálták, bár több részlege működik. Leginkább a közeli autóbusz-pályaudvar hökkenti meg a látogatót. Hatalmas tér, rengeteg neon, esőbeálló, pad. És a nagy üresség. A gyárra méretezték, de busz ma alig jár itt. A 18 ezer lakosú városkában a legtöbben autóval vagy biciklivel közlekednek. A Becva-patak völgyében húzódó település viszonylag gyorsan kilábalt az óriási, munkanélküliség okozta sokkból. Mi több, a katasztrofális helyzetet sikertörténetbe fordította. Ma a város bevételének nagyobb részét a turizmus szállítja, szinte minden erre épül a fő, vagyis a Masaryk tér környékén. Egész sor remek étterem, szálloda várja a vendégeket. Nem vicc, évente 400 ezren keresik fel a kisvárost, amely ebből korona milliókat kaszál. Uniós pályázatok révén nemrég sikerült egy párját ritkító múzeumot kialakíta-niuk, 1,5 milliárd forint értékben. Amióta a cseh városkában pezseg az élet, egymást érik a programok a 80 hektáros parkban – évente 60 országos jellegű program, három nemzetközi folklór fesztivál – azóta nem rágódnak a múlton.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Miután a kereszténydemokrata Václav Mikusek polgármester Közép-Európa legnagyobb szabadtéri múzeumában, vagyis a Skanzenben elhúzatta kedves kollégája és barátja, Bebes István körmendi polgármester nótáját, dúsítva egy kis slivovicával, a két város közti barátság kezdeteit eleveníti fel. Minduntalan képbe kerül az itt láthatóan rendkívül népszerű Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes vezetője, akit Mikusek csak Csicsá-ként emleget. Ő mi a nagy barátunk, a kapcsolatok elindítója, mondja, és máris kedvenc témájánál tart Közép-Európa leggyönyörűbb városában vagyunk, a Valasska régió szívében, a nemzeti kultúrát megjelenítő Skanzen földjén. Az a több százezer turista, aki itt évente megfordul, felfűti gazdaságunkat. Jelenleg 1500 szálláshellyel, 70 nívós étteremmel rendelkezünk. Igaz, a munkanélküliség 10,5 százalékos, de ezt a problémát, akárcsak a többit, leküzdjük. Sugárzó optimizmusáért máris irigylem. Igaz, Bebes István sem megy a szomszédba egy kis bizakodásért Mi is nagy erőkkel dolgozunk a munkanélküliség ellen. Úgy is, hogy ellopjuk tőletek a jó ötleteket, évődik az egykori élsportoló (ekkor még nem sejtve, hogy a barátság próbaköve itt néha egy hegyi bicikli…). Mikusek úr érti a célzást Magyarországnak, s benne Körmendnek, igen jók az esélyei. Magunkra gondolva arra lehetünk igazán büszkék, hogy esetünkben fordítva működött a testvérvárosi mechanizmus. Előbb volt élő a két város kapcsolata, mint az ezt szen-tesítő okmány. Harmincévi közös munka után pecsételtünk.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

Sétálunk a Skanzenben. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy mindent bejárjunk, megnézzünk. De így szemügyre vehetjük a vízimalmot, a kovácsműhelyt, majd az Old Timereket, közte Tátra sportkocsit rejtő múzeumot. Később átsétálunk a szabadtéri színpadhoz, ahol már ropják a körmendi táncosok. Korbacsics Tibor otthonosan mozog a nagy térben. Sokszor jártunk már itt, szeretjük Roznovot. Most is azon agyalunk, hogy miként fűzhetnénk még szorosabbra kapcsolatainkat, mondja. Úgy is, mint a körmendi művelődési központ nemrég kinevezett igazgatója. Később aztán intenzív tárgyalásokba kezd a körmendi delegáció tagjaként Libuse Rousová alpolgármester asszonnyal és a kulturális iroda vezetőjével, Tomas Grossal. Felvetődik, hogy a zeneileg rendkívül képzett, sokszínű repertoárt felmutató fúvós-együttest jövőre Körmenden szerepeltetnék, ahol is nagy hagyományokra tekint vissza ez a műfaj…

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.

A házigazdák természetesen nem nélkülözték a már említett, jellegzetes cseh humort sem. Ennek jegyében, a tartalmas testvérvárosi találkozók után, hegyi kerékpáro-zással erősítették a barátság kondícióit. Hát, különös gondolatok járhattak a körmendiek fejében a Beszkidek 1200 méteres, sziklákkal szabdalt nyúlványain. Harmincfokos melegben, kőkemény nyergen. Az alkalmi vízesést produkáló Bebes István és Bán Miklós a táv felé-nél bevallották, hogy inkább két önkormányzati választási kampány, mintsem még egy mountian bike-futam. Aztán változott a véleményük, mert lefelé már csak úgy zúgtak a remekül kiépített erdei utakon, a házigazdák megértő mosolyától kísérve. Egy életre megtanulták a vasiak, hogy errefelé az aranyér bizonnyal nem a kőzetben rejlik. Meg azt, hogy a hegymenetekben edződött barátság acélsodrony szilárdságú.


Fényes vasi érmek a ringből Tóth Gábor
Eredményesen szerepeltek a Shukotai Team Outsiders harcosai
nemzetközi elismerés / 11 perce
A Steinway saját művészei közé választotta Balázs János zongoraművészt
Young Steinway Artist az a legmagasabb művészi elvárásoknak megfelelő zongoraművész lehet, akit kvalitásai alapján felkérnek erre a címre.
Gyász
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik szeretett halottunkat, KISS LÁSZLÓT utolsó útjára elkísérték, gyászunkban bármi módon osztoztak. A gyászoló család
"Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Fájó szívvel tudatjuk, hogy KONETSNY ATTILA életének 63. évében örökre megpihent. Búcsúztatása 2019. október 14-én, hétfőn 15 órakor lesz az oladi Szentháromság templomban. Hamvait szűk családi körben helyezzük örök nyugalomra. Kérjük, hogy kegyeletüket egy szál virággal fejezzék ki. Egyúttal köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban bármely módon osztoznak. Gyászoló családja
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy FARKAS JÁNOS 88. éves korában elhunyt. Temetése 2019. október 15-én 13.30-kor lesz a Jáki úti temetőben. A gyászoló család
"Csendesen alszik, megpihent végleg, Angyalok bölcsője ringatja már. Nem jöhet vissza, hiába várjuk, Emléke szívünkben otthont talál." Fájdalommal tudatjuk, hogy SZÁRAZ JÓZSEF nyug. állományú határőr főtörzszászlós életének 85. évében megpihent. Hamvasztás utáni búcsúztatása és az urna végső nyugalomra helyezése október 17-én, csütörtökön, a 11 órakor kezdődő gyászmisével lesz Szombathelyen, az oladi új templomban. Kérjük a koszorúk, sírcsokrok mellőzését. A gyászoló család
"Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Örökre elmentél, szereteted szívünkben örökké él." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ÖZV. HORVÁTH FERENCNÉ szül. Szabó Piroska répcelaki lakos életének 77. évében türelemmel viselt betegség után 2019. október 10-én szíve örökre megpihent. Temetése 2019. október 14-én, hétfőn 15 órakor a répcelaki temetőben lesz. Külön köszönetet mondunk a szombathelyi kórház kezelőorvosainak, ápolóinak és mindazoknak, akik segítették és próbálták az utolsó óráit megkönnyíteni. Gyászoló családja
"Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Mégis elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, s örökre ott marad." Bánatos szívvel és szeretettel emlékezünk SIMON JÁNOSNÉ szül. Tóth Mária halálának 5. évfordulóján. Szerető családja
"Lelked reméljük békére talált, Te már a mennyből vigyázol majd Ránk! Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk, Rád örökkön-örökké emlékezünk!" Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, anyós, sógornő, keresztmama, unokatestvér, BENCZEK LÁSZLÓNÉ szül. Magyar Erzsébet életének 82. évében szerető szíve örökre megpihent. Felejthetetlen halottunkat 2019. október 15-én, kedden a 12.30-kor kezdődő gyászmise után 13 órakor kísérjük utolsó útjára a bucsui temetőben. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló gyermekei és családjuk
"Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, Örök álmát őrizze béke és nyugalom." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa, nagyapa MOLNÁR ERNŐ volt cipőgyári dolgozó életének 72. évében váratlanul elhunyt. Temetésére 2019. október 15-én az oladi temetőben 12.30-kor kerül sor. Szentmise aznap 11 órakor a régi oladi kistemplomban. A gyászoló család tisztelettel kéri a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy KÖVESDI IMRE Mini váratlanul elhunyt. Temetése 2019. október 18-án 12.15-kor lesz a Jáki úti temetőben. A gyászoló család
"Angyalaid vezessenek tovább az utadon, Legyen lelkednek örök béke és nyugalom!” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy FRANK IRÉN (Babi) életének 82. évében elhunyt. 2019. október 15-én, kedden, 15 órakor helyezzük örök nyugalomra a csepregi temetőben. Előtte 14 órakor gyászmise a Szent Miklós Plébániatemplomban. Egyúttal köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunkat utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak.
Hálás szívvel mondunk köszönetet a kámoni általános iskolában 1989-ben végzett osztálytársaknak, hogy gyermekünk HODOSI TIBOR sírján a megemlékezés virágait elhelyezték. Szülei
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KOVÁCS GÉZA (Pincse) életének 63. évében, súlyos betegségben elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. október 14-én, hétfőn 14 órakor lesz az őrimagyarósdi temetőben. Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. Kérjük a személyes részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló családja
Fájdalommal tudatjuk, hogy szerető édesanyánk NÉMETH TIBORNÉ szül. Tóth Anna életének 73. évében megpihent. Örök nyugalomra helyezése október 12-én, szombaton, a 15.15 órai gyászmisét követően 16 órakor lesz Ják község temetőjében. Egyúttal köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, de kérjük a személyes részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló gyermekei és családjaik
"Küzdöttél, de már nem lehet, csend ölel át és szeretet." Fájó szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább apa, nagypapa, após, rokon és barát TÓTH LŐRINC belépve 91. életévébe örökre megpihent. 2019. október 18-án, pénteken 14:45-kor búcsúzunk Tőle a szombathelyi Jáki úti temetőben. Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik velünk együtt utolsó földi útján elkísérik. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló szerettei
ZSOLDOS LAJOS közgazdász életének 89. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2019. október 15-én, kedden 10 óra 30 perckor lesz a zalaegerszegi Göcseji úti temető urnaparcellájában. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Zsoldos család
"Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Mégis elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, s örökre ott marad." Bánatos szívvel és szeretettel emlékezünk CZIBÓK ERNŐNÉ szül. Kiss Margit halálának 5. évfordulóján. Szerető családja
"Lelked, mint a fehér galamb messzire száll, Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy, Utat mutatsz, mert szívünkben örökre itt maradsz." Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédmama, testvér és rokon ÖZV. HŐKE LÁSZLÓNÉ szül.: Zubrits Mária volt oladi lakos életének 84. évében szerető szíve örökre megpihent. Temetése 2019. október 15-én, kedden 12.15-kor lesz a Jáki úti temetőben. Előtte gyászmise 8 órakor a Székesegyház Madonna Kápolnájában. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya és testvér BERTALAN LAJOSNÉ szül. Velancsics Mária 74 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 2019. október 15-én, kedden 11 órakor lesz a Jáki úti temetőben. Egyúttal megköszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló családja
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy GYALOGH FERENC ny. törzszászlós életének 82. évében elhunyt. Temetése 2019. október 16-án 11 órakor lesz a vashosszúfalui temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik a temetésen részt vesznek és gyászunkban bármely módon osztoznak. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. A gyászoló család
"Az élet vándorbotját letettem, nem fáj már többé a földi gyötrelem. Most hozzám hajolt az örök szeretet, és magához vette fáradt lelkemet." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága jó férj, édesapa, nagyapa és rokon CZENKI IMRE életének 81. évében türelemmel viselt, hosszú betegség után fáradt szíve megszűnt dobogni. Földi maradványait október 18-án, pénteken 13.30-kor a Jáki úti temető ravatalozójából kísérjük végső nyughelyére. Gyászmisét 12.00 órakor a Szent Márton-templomban tartunk. Gyászoló család
magyar-azeri kapcsolatok / 1 órája
Orbán Viktor: a gazdasági együttműködés erősítése a következő lépés (videó)
Labdarúgás / 1 órája
Nyert a CVSE Vépen
Tóth Judit
csúnya tréfa / 2 órája
Felhívták, hogy megnyerte a Nobelt, aztán kiderült, beugratás az egész
Czeglédy Csaba függetlenként szerzett képviselői mandátumot / 2 órája
Magas részvétel, szoros verseny
Vas Népe
ereklye / 2 órája
Különleges kötet készül a Szent Korona eredetéről
Győzelem / 3 órája
Jól szerepeltek a tekecsapatok
Pum András