Helytörténeti gyűjtemény az egykori bikaistállóban

Horváth András, az Összefogás Sótonyért Egyesület alapító tagja. Fotó: dr. Lendvai Róbert

Az 1950–60-as években bikaistállóként működött, majd volt a Gamesz műhelye, illetőleg az elmúlt évtizedekben az önkormányzat raktáraként funkcionált az az épület, amelyet a múlt héten avattak fel mint a helytörténeti gyűjteménynek helyet adó házat. Korábban voltak olyan évek, amikor az ajtaja talán egyetlen órára sem volt nyitva. Az elmúlt időszakban az épület rendkívül leromlott állapotúvá vált. A cserépfedés megbomlott, esőcsatorna hiányában a falak áztak, több helyen leomlott a vakolat. A település vezetői keresték a lehetőséget a ház megfelelő funkcióval való ellátására. Régi vágya volt a közösségnek a múlt értékeinek összegyűjtése, megmentése. Hiszen a tárgyi emlékeket, a kordokumentumokat akkor tudják jól őrizni, bemutatni a későbbi korok generációinak, ha azokat megfelelő körülmények között tartják. 2011-ben érkezett el a lehetőség az épület felújítására. Az önkormányzat az épület tulajdonosaként nyert pályázaton hárommillió forintot, ám az összeg kevésnek bizonyult a ház rendbetételére, saját forrást is hozzá kellett tenni. Így sikerült az egykori bikaistállót átalakítani s négy kis helyiséget létrehozni. Sokan ajánlottak fel holmikat a ház berendezéséhez. A bejárati részben kapott helyet a falutörténet, régi és újszerű fotókkal, a vendégkönyvvel. A jobb oldali szobában az egyházközség, a gyepűtiprás, az iskola, a tűzoltóság anyagai szerepelnek. A bal oldali szobában alakítottak ki egy régi szoba- és konyharészletet. A különálló teremben a mesterségekhez, szőlőműveléshez, a napi munkához szükséges eszközöket helyezték el. Minden helyiségben feltüntették a kapott tárgyak adományozóinak nevét. A belső elrendezés kialakítását az Összefogás Sótonyért Egyesület tagjai, az önkormányzati hivatal dolgozói segítették. Miután helyükre kerültek az állandó falutörténeti kiállítás anyagai, egy jó állapotban lévő szekér felajánlása után úgy döntöttek az elöljárók, hogy egy fedett beállót készítenek az Ikervár felőli bejáróhoz, és mellé teszik a néhány nagyobb, szőlővel kapcsolatos eszközüket. Mégpedig azért, hogy emlékeztesse a településre érkezőket, hogy a szőlőművelésnek itt nagy hagyománya van. Idén ünnepelték száznegyvenedik alkalommal a gyepütiprást.

Ahhoz, hogy a falu egy újabb kinccsel gazdagodhatott, sokak összefogása kellett.