Kultúra

2016.05.18. 07:41

Hibázni szép – Fábián Gáborral arról, hogy mitől hibátlan a Speciális Mozi

Szombathely – Fábián Gábor, a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület alapítója, elnöke azt mondja, maga sem hitte volna, hogy ennyire sikeres lesz a kezdeményezés: pont egy évnyi működés után az egyesület most hirdeti meg második országos filmszemléjét, szervezi első saját nyári tatai alkotótáborozását, miközben több egyetemmel vett fel nem egy alkalomra szóló kapcsolatot.

Ölbei Lívia

Úgy tűnik, Fábián Gábor nem csak egyet álmodott. Esetleg egyetlen folyamatos speciális filmes álom az élete. Az új brand: a Speciális Mozi.

Fábián Gábor egyesületi elnök az első speciális szemlén a budapesti Eötvös10-ben Fotó: Bánosi Eszter

Fábián Gáborral ott folytatjuk a beszélgetést a szombathelyi kávézóban, ahol néhány hónapja abbahagytuk. Legutóbb a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület első – és rögtön rendkívül sikeres – országos szemléjéről adtunk bővebben híreket. (Részletek itt: https://www.vaol.hu/kultura/aranyszarnyak-ivelese-az-i-magyar-specialis-fuggetlen-filmszemle-dijatadojan-torocsik-mari-mondott-koszontot-1732130" target="_blank".) Gábor egyrészt nagyon is két lábbal áll a földön – kőszegi civil életében azóta is családi fotózással foglalkozik –, másrészt folyton fél méterrel a föld fölött lebegve álmodik, de az ő álmai speciálisak: rendre valósággá válnak. Bár Kőszegen él, Szombathelyen nőtt föl, a szombathelyi egyetemen tanult – és nem győzi hangsúlyozni, hogy a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület is Szombathelyen van bejegyezve: szombathelyi! Azt mondja, maga sem gondolta volna, hogy az egyesületi működés rögtön ennyire sikeres lehet. A titok nyilván abban van, hogy nemcsak ő maga elkötelezett, elhivatott művelője – és megalapozója - a speciális filmezésnek Magyarországon, hanem jó érzékkel választja meg munkatársait is. Pontosabban kizárólag olyan szakemberek, művészek csatlakoznak hozzá, támogatják az elképzeléseit – Törőcsik Maritól Janisch Attiláig -, akiket szintén az elhivatottság vezérel; szigorúan belülről, szigorúan az ügyért, szigorúan másokért. Jelen esetben a sérült emberekért, akik kamerával a kezükben nemcsak saját belső világukat, belső világuk értékeit lehetnek képesek megfogalmazni a külvilág számára, hanem ezzel a gesztussal adni is képesek, nagyon sokat.

Szemlepillanat - a színpadon Janisch Attila filmrendező Fotó: MSME Fotó: Vincze András

Gábor egyébként a közösségre esküszik. Közösségi alapon szervezte 2008-tól öt éven át a zsirai otthonban élő felnőtt értelmi fogyatékosok életét; az volt a kezdet. Felkérésre, filmesként járt ott először, és annyira megérintette az a világ, hogy megpályázta a szabadidő-szervezői állást. Amikor a terveiről kérdezték, már akkor – az állásinterjún - arról beszélt, hogy vajon mi történne, ha sérült emberek kamerát vehetnének a kezükbe. Az ő találmánya a zsirai filmfesztivál, sőt: különleges szertartásszínházi – ahogy ő elnevezte: képszínházi - előadásai, amelyeket szintén sérült emberek közreműködésével hozott létre, több alternatív színházi fesztiválon egészen mélyen megérintették a közönség és a szakmai zsűri szívét. A Zsirán töltött öt év szakmai-emberi tapasztalatait az Álmodtam egyet című kötetben foglalta össze 2014-ben. Aztán álmodott még egyet, még egyet – és így tovább.

A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület első országos szemléjére tavaly több mint 40 alkotás érkezett (külön szekcióban indultak az értelmi sérültek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint azok a függetlenfilmesek, akik a sérültek világáról készítenek filmet), a zsűrielnökséget Janish Attila vállalta, a díjátadón Törőcsik Mari mondott köszöntőt (aki korábban Zsirán is megfordult, és nagyrabecsüléséről biztosította Fábián Gábort). Az egyesület arra törekszik, hogy ne kampányokkal hívja föl magára figyelmet, hanem működése folyamatos legyen. A 2015-ös szemle után Gábor egyesületi elnökként azzal szembesült, hogy itt van ez a több mint 40 film – valamit kezdeni kell velük. Így valósult meg az a vetítés- és konferencia-, illetve beszélgetéssorozat, amelyhez megint csak sikerült megtalálni a legjobb partnereket. A Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központjának igazgatója, dr. Iker János az első szóra igent mondott, befogadta a programot, bár az óriási érdeklődés láttán maga is elcsodálkozott: álmában sem gondolta volna. Az Agora – Savaria mozi és az intézmény mozgóképes szakági vezetője, Mayer Rudolf szintén minden szakmaiságával és emberségével a kezdeményezés mellé állt. De hát ez csak így működhet; így működhet jól. Gábor számára külön öröm, hogy nemcsak filmes műhelyek fogadták el a meghívást, hanem hallgatók is sokan jöttek. Ugyancsak sikeres volt a vetítés és beszélgetés a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban – a szintén függetlenfilmes Boros Ferenc moderálásával.

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán a szombathelyihez hasonló érdeklődés és siker kísérte az első Speciális Mozit – mert úgy tűnik, ennek a konferenciás-vetítős-beszélgetős sorozatnak ez lesz a „márkaneve”. Az ELTE BGGyK már Gyógytea-programjába is bevette a Speciális Mozit – ez már a folytatás. Gábor örömmel számol be arról is, hogy bővül az egyesületet és elképzeléseit támogató szakemberek köre. Nagy nyereségnek tartja például, hogy Murai András filmtörténész (ráadásul a „brandnév” ötletgazdája) szintén bekapcsolódott a Speciális Mozi-sorozatba. Legalább ilyen nagy öröm, hogy az évek óta működő speciális filmes műhelyek (például Rum-Kastély, Tordas, Püspökladány) mellé az elmúlt évben újabbak sorakoztak föl (Bánhalma, Ásotthalom, Szentgotthárd); ez pedig azt jelzi, hogy egyre több intézményben látnak fantáziát a speciális mozizásban, a filmezés személyiségfejlesztő, értékteremtő erejében. Az a tény pedig, hogy a felsőoktatásban érdeklődés mutatkozik a speciális filmezés iránt, azért különösen örvendetes, mert az érdeklődés fölkeltésén túl akár a leendő szakemberek, gyógypedagógusok felkészítésében is szerepet kaphat ez a speciális terület. Tényleg speciális. Fábián Gábor az elmúlt évek során kialakította-kikristályosította a saját módszerét – amelyet továbbképzéseken, táborokban alkalmaz rendszeresen –, bár nyilván lehetnek más utak is.

Gábor hangsúlyozza, hogy a „kamerát a sérült emberek kezébe” csak az első lépés, fontosabb-érzékenyebb a folytatás: az a bizalomra alapozott együttműködés, amelyben a szükséges – és elengedhetetlen - segítségnyújtás nem megy az alkotói szabadság rovására, hanem segíti a kiteljesedést. Az első speciális szemle egyik legfontosabb tapasztalata, hogy verseny ide vagy oda, a remélt siker érdekében tilos a sérült alkotók helyett filmet csinálni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy ők csinálják. Ilyenformán fölösleges „hibátlan” filmek létrehozására törekedni: a hiba sokszor tartalmasabb, mint a steril, semmit nem mondó tökély. Ahogy a szigorú versmértékben készült versek is mindig a hibák, botlások, apró bicsaklások által válnak személyessé: a „hibák” által mutatkozik meg igazán a tökéletes mérték.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!