Bemutató december 15-én

2019.11.17. 21:03

Hófehér izzás: egy gyilkosság anatómiája a Weöres Sándor Színházban

Mondhatnánk, hogy Lőrinczy Attila kb. hatvan év után megírta a Dühöngő ifjúság aktuális változatát, de inkább ne mondjuk, hátha félrevisz.

Ölbei Lívia

Fotó: Meszaros Zsolt [email protected]

A Haragossziget kőkeményen kopogó, nagyon pontos, nagyon mai – egyúttal nagyon ősi – dráma: a megrázó, csontig hatoló, jéghidegen izzó nagy történetek közül való.

A szerző a szombathelyi Weöres Sándor Színház felkérésére írta meg a darabot, amelynek pályafutása ezzel minden valószínűség szerint csak elkezdődik. Ősbemutató: december 15-én a stúdiószínpadon. Benéztünk az első próbára.

A hívószó: a düh

De előbb: már megint az ETC, az Európai Színházi Konvenció, amelynek tagja a Weöres Sándor Színház is – és ezt a tagságot szerencsére a közönség megérzi. Az ETC-aktivitásnak köszönhető két idei bérletes bemutató (5 fiú, Terrorizmus), egy csodálatos vendégjáték (Borzas Peti), és most itt van az újabb projekt: a WSSZ a konvenció Young Europe III. programjában kétéves nemzetközi együttműködésben vesz részt a berlini Deutsches Theaterrel és az amszterdami De Toneelmakerij-jal. A hívószó: a düh. A program nem merül ki előadás (előadások) létrehozásában; pontosabban az előadások létrehozásának módja némiképpen eltér a megszokottól. A projekt a fiatalok körében elvégzett kérdőíves kutatással kezdődött, a színházi emberek mindenütt – Szombathelyen is – arra voltak kíváncsiak, hogy mi dühíti a mai fiatalokat. Réthly Attila, a WSSZ főrendezője, a Haragossziget rendezője azt mondja, arra jutottak, hogy itt mindenekelőtt az iskola vált ki dühöt a fiatalokból. De mert ennek a problémakörnek a feldolgozása óhatatlanul (oktatás)politikai dimenziókat érint, végül úgy döntöttek: inkább más téma után néznek.

Meghökkentően sok példa

És hát nem kellett sokáig kutakodni. Ahogy a színházi összefoglaló fogalmaz: „Magyarországon a kétezres években meghökkentően sok, kamaszok által elkövetett szülőgyilkosság történt. Ezt a jelenséget találtuk a legdrámaibbnak, amit fontos a színház eszközeivel is bemutatni. A valós esetek alapos tanulmányozása után egy fiktív, ál-dokumentarista történetet alkottunk, amelyben szándékosan kerültük az olyan kézenfekvő indítékokat, mint a nincstelenség, a drogfüggőség vagy a súlyos pszichiátriai terheltség. Arra voltunk kíváncsiak, hogy látszólag konszolidált, már-már jólétben élő fiatalok hogyan juthatnak odáig, hogy – jószerivel az ógörög sorstragédiák mintázata szerint – elkövessék a legsúlyosabb bűnt, az anyagyilkosságot. Előadásunkban a tizenhat éves gimnazista lány, Stuci, tizenkilenc éves barátja, Zsomer, valamint a lány anyjának, Erikának, az ötvennégy éves könyvtárosnőnek keresztbe szerkesztett monológjai nyomán sejlenek fel a történet körülményei és motívumai.”

Könnyű préda és Haragossziget

A Haragosziget szerzőjét, Lőrinczy Attilát nem kell bemutatni Szombathelyen. A 2011-es karneválszínházi bemutatóra ő írta meg a Könnyű prédát, amely Réthly Attila rendezésében csehovos sírás-nevetéssel szerzett jó pillanatokat a közönségnek és minden bizonnyal a színészeknek is (Lázár Katitól Udvaros Dorottyán át Hollósi Frigyesig). És most itt van a Haragossziget, amelyben a könyvtárosnőt Németh Judit, a lányát Nagy-Bakonyi Boglárka, Stuci barátját Kenderes Csaba játssza.

A múlt évadban a gyerekeit gyilkolta

Németh Judit nemrég még a saját gyerekeit gyilkolta meg a WSSZ kamaraszínpadán: ő játszotta Médeiát, a csalódottságában mindent föláldozó királylányt/királynét. Most fordul a kocka: a Lőrinczy-drámában őt gyilkolja meg a lánya – és a lánya barátja. Hogy ki a tettes és ki az áldozat (ki miben ez vagy az), hogy miképpen árnyalódnak a pozíciók, arról a dráma sűrű és finom szövetéből – és nyilván majd az előadásból – következtethetünk. Három élet, három történet – vagy még több – menthetetlenül összeér. A Haragossziget kitapintja azt a pontot, ahonnan „már nincs visszaút”. Lőrinczy Attila szövegében ugyanaz a sors süvít, mint a kétezer évvel ezelőtti klasszikusokban, a szerkesztésben is van hódolat a régi nagyoknak. Az idősíkok megkeverésével jelen és múlt, okok és okozatok – de legalábbis az események sora – hullámzanak át előttünk. A tragikus vétség gyökerei a múltba kapaszkodnak.

 

Fehér bútorok és jelenetezés

A stúdiószínpadon már a lila-fehér díszletben foglal helyet a három szereplő. A fehér bútorok egyrészt semlegesek, másrészt hűvös tárgyilagosságot árasztanak. Középen apró gyerekszék, plüss jegesmedve ül benne (a birtokra visszatérő Ranyevszkaja is megörülhetne ennek a kisszéknek a Meggyeskertben.) A színészek kezében példány, de nem felolvasás van, inkább már összemondás: a szöveggel való ismerkedés korábban megkezdődött.

Tehát: Haragossziget (három élet). A példány címlapján ott a figyelmeztetés: „A darab szereplői kitalált alakok, minden valóságos személlyel vagy eseménnyel való esetleges egyezés csakis a véletlen műve.” Történik Magyarországon, 2019-ben.

Réthly Attila most jelenetezi a finoman szerkesztett, sűrű hálóként működő szövegfolyamot. Az instrukció szerint „minden jelenetváltással változik a hangnem”: hogy melyik szereplő kinek-hogyan fogalmaz. A szöveg olyan erős, hogy ebben a „nyers” formában is hatással van a – nem lehet másképpen mondani: nézőre.

Mesél az erdő

Haragossziget – archetipikus erdő, ahol őzikék szaladgálnak és eső után mesebeli vargányák nőnek. Haragossziget – a gyerekkor. Haragossziget – a gyerekkor vége. A szombathelyi bemutatót megnézik a koprodukciós partnerek, az ETC-program Grazban fesztivállal ér véget.

(A távolból mintha Kosztolányi Édes Annájának csöndes hőse, Moviszter doktor mondana valamit arról, hogy mi az emberi lényeg.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában