Kungfu, kortárs szövegek, stílusgyakorlatok és más mozgásformák

Mindenki teszi a dolgát. Nagy Gábor, a Soltis Lajos Színház vezetője a Koptik Odó utcai kamaraszínház emeleti irodájában papírmunkát végez (azt is meg kell csinálni), annak biztos tudatában, hogy az idei Soltis Lajos-tábor is sínen van. Több mint negyvenen jelentkeztek. Jöttek stúdiósok a soproni színházból – nem csoda, hiszen az a Savanyu Gergely a soproni stúdió vezetője, aki hajdan a Soltis színházban kezdte pályafutását; ma már diplomás színész, Szegedről szerződött Sopronba. Vannak olyan gyerekek, akik Cellben nyaralnak, így találtak rá a táborra. Vannak aztán felnőtt civilek, akik diákéveik egyetemi színpados hangulatát szeretnék visszavarázsolni a táborozással. És persze táborlakók a Soltis-társulat tagjai is; gyerekek, diákok és felnőttek. Együtt lenni jó, és fejlődni is mindig van hova.

Báb/animáció a művelődési házban. A kézfej is lehet tárgy. Elöl: Ecsedi Csenge, Nagy Zsuzsi, B. Péter Pál. Hátul középen: H. Nagy Katalin.

A minőséget az oktatói gárda garantálja. „Újonc” a tanárok között H. Nagy Katalin, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház nyugalmazott alapító-igazgatója, aki örömmel fogadta a meghívást. A délutáni foglalkozás előtt – amelyen a felnőtt, tehát fölkészült és rutinos „soltisosok” vesznek részt – arról váltunk szót, hogy manapság elmosódni látszanak a színház/bábszínház határai. Éppen ezért fontos, hogy a színészek tudatosan és célszerűen használják az előadásban fölbukkanó és mindjárt „jellé” váló tárgyakat, eszközöket. H. Nagy Katalin azt mondja, a bábszínház a „lehetetlen színháza”: a bábszínész arra vállalkozik, hogy életet lehel egy élettelen tárgyba. És ha jól csinálja, a báb tényleg életre kell. A tábor bábos foglalkozásainak célja az alapozás, kis bábtörténettel.

Solténszky Tibor dramaturg, rendező (Budapest) nem csak a táborban visszajáró vendég: régóta szoros kapcsolatot tart fönn a Soltis színházzal. Most kortárs szövegeket hozott, ezeken dolgozik a tábor felnőtt „külsőseivel”. A Pécsi Országos Színházi Találkozón 2010-ben aratott napsugaras, áradó sikert az Egri Gárdonyi Színház „Csörgess meg!” című, improvizációra épülő „mobil-játéka”, Máté Gábor rendezésében. A produkció azt mutatta meg, hogy milyen az ember, ha mobilozik. És mert szinte megállás nélkül mobilozunk, volt mit megfigyelni, aztán sok humorral, öniróniával színpadra tenni. Az előadás nyomtatott szövegkönyve utólag készült el: felvételről kellett „lehallgatni” és legépelni, hogy írásban is hozzáférhető legyen, Gazdag Péter drámaíró működött közre a jelenetek ráncba szedésében. Solténszky Tibor még egy Gazdag Péter-szöveget hozott megmunkálás céljából: ez a Totálkár. A péntek esti táborzárón kiderül, mire jutottak – mert a hagyományokhoz híven minden csoport kis bemutatóval készül; bár itt a műhelymunka, és nem a produkció a lényeg.

Ecsedi Erzsébet vezetésével gyakorolnak a gyerekek: Kovács Aliz, Szabó Angelika, Hartai Cintia, Kollányi Anna, Sarlós Napsugár, Móricz Boglárka, Vizi Boglárka, Gasparics Laura. Középen: Tóth Csongor. Fotók: Szendi Péter

Ecsedi Erzsébet, a zalaegerszegi Hevesi színház színésznője szintén rendszeresen visszajár Celldömölkre, főleg gyerek előadásokat rendez. A táborban is a gyerekcsoporttal dolgozik. Nyolc lány, egy fiú – mit lehet ilyenkor tenni? Például elővenni Queneau-tól az örökérvényű Stílusgyakorlatokat, amelynek egy fiatalember a főszereplője, abban a bizonyos „paszományos kalapban”, zötykölődve a buszon. Miközben H. Nagy Katiék és Ecsedi Erzsiék a Kemenesaljai Művelődési Központban dolgoznak (a KMKK két termet bocsátott a táborozók rendelkezésére), Benkő Ágnes mozgástanár, koreográfus, drámapedagógus – különben a Soltis színház tagja – előadás-elemzéssel vezeti be Solténszky Tibor csoportjának mozgásóráját a Koptik Odó utcai kamaraszínházban.

A képernyőn a Rómeó és Júlia, kortárs földolgozásban, színművészeti egyetemisták vizsgaelőadásában. Ági finoman irányítja a figyelmet, érzékenyen kérdez, élénk beszélgetés formálódik. Hol van az előírva, hogy Júlia habos-romantikus ruhában álmodozzon az erkélyen? Hordhat-e William Shakespeare halhatatlan hősnője nadrágot? És egyáltalán: szükség van-e a színpadon erkélyre? (Főleg, ha kicsi az előadás költségvetése.) Az idén nemcsak Ági vezet mozgásórákat, hanem Kovács Péter is: a városi iskola tornatermében kungfu-órákat tartanak. Hát ilyesmik történnek az ország egyik magasan jegyzett alternatív – és vidéki! – színházában nyáron. Jó kis szubkultúra, utánpótlással és civil kurázsival.