Húsz éves a szombathelyi Bloomsday

A bölcsészkaron ilyesmi nem fordulhat elő, hiszen tananyag a regény főszereplője Leopold Bloom papájának származása és mára már nagy valószínűséggel szombathelyiként is evidencia, hogy ennek a közel hétszáz oldalas könyvnek bizonyos helyein városunk neve szövegnyomként is feltűnik. A regényt a magyar olvasók az 1974-ben megjelent Szentkuthy Miklós fordításában ismerhették meg, a 2012-es Magyar James Joyce Műhely újrafordított változatában első dolgom volt megkeresni ezt a szövegrészt. És mit találtam? „Én, Rudolph Virag, jelenleg dublini, (...) azelőtt a magyar Királyság szombathelyi lakosa”. Az Ulysses avatott ismerői, az akkori Berzsenyi Dániel Főiskola oktatói és lelkes olvasók, művészek, irodalombarátok 1993-ban úgy döntöttek erre a világirodalmi örökségre érdemes volna egyfajta Joyce-kultuszt építeni. Helytörténészek tudni vélték, hogy a Fő tér 41-es számú házában élt valaha egy Blum família, joggal feltételezték tehát, hogy ez a valós adat összekapcsolhatja az életet az irodalommal. Néhány nappal a Bloomsday előtt arra kértem Feiszt György történész-levéltárost, meséljen azokról az évekről. Tudtam, hogy publikált egy összefoglaló írást a Bloom-napok szombathelyi történetéről, így hát avatott kísérőmül szegődött. Hol máshol beszélgettünk volna, mint a 2004-ben felavatott Joyce Szobornál? A kezdetben a Kulturális Bizottság elnökeként, később alpolgármesterként is dolgozó Feiszt György akkoriban nagy lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést. Úgy emlékszik Rasperger József és Kaszap Sára kereste meg az ötlettel. Sokat gondolkodtak együtt a város identitásának megfogalmazásán. A Szent Márton-kultusz tökéletesen meghatározta Szombathely helyét a világtérképen, de jókor jött a kérés, csináljanak együtt egy Bloom-napot!

- Valami univerzális dolgot kerestünk, ami mindenkinek ugyanazt jelenti, és nem kell magyarázni. Szent Márton életútja ismert az egész világon, és Joyce mögött is ott van egy világirodalmi tradíció, továbbá fontos, hogy az írek és a magyarok történelmi kapcsolatai is messzire vezetnek. A világon több mint kétszáz városban van ezen a napon Bloomsday, pont Szombathely maradjon ki?

A történész „Színre vitt hely”: A Joyce-kultusz Szombathelyen című írásában részletesen összefoglalja a szombathelyi ünnep húsz évét. Az idén jubiláló rendezvénynek szerinte továbbra is van létjogosultsága. Soha nem törekedtek arra, hogy a Blum-nap tömegeket megmozgató esemény legyen, de ki kell használni azt a lehetőséget, hogy a regényhős révén városunk erős szállal kötődik a világirodalomhoz. Együtt nézegettük azt a kiadványt, amelyet Abajkovics Péter és Székely Ákos állított össze a városi események történetéről.

Dr. W. Farkas László angoltanár és – ahogyan magát definiálja - Bloom-kutató is lelkes kezdeményező volt. Azt mondja, pontosan emlékszik az első június 16-ra. – 1993-ban az akkori főiskola angol tanszékén indult minden. Azt kevesen tudják, hogy prof. dr. Lőrinczy Huba irodalomtörténész hívta fel a figyelmünket arra, hogy a regény történésének napját meg kellene ünnepelnünk, ha már a város neve szerepel a könyvben. Így aztán 1994-ben megszerveztük az első magyarországi Joyce-konferenciát, amelynek Göncz Árpád volt a fővédnöke.

A szakmai rendezvény köré kísérőprogramokat szerveztek, így kezdődött minden. W. Farkas László hangsúlyozta, hogy ez a kilencvenedik évforduló természetesen nem a regény megjelenési idejének jubileuma, hiszen az első kiadás éve 1922-ben volt, hanem a Bloom-történet játszódási ideje, hiszen a könyv – látszólag – huszonnégy óra eseményeit meséli el: 1904. június 16. napját.

A könyv befogadása nehéznek mondható és talán nem is várható el minden szombathelyitől, hogy egyvégtében elolvassa azt. Leszögezhetjük azonban, hogy manapság – talán Veres Gábor szobrászművész alkotásának is köszönhetően – alig van olyan városlakó, aki ne tudná, hogy kerül Joyce bánatos alakja a 41-es számú ház elé. Az angoltanár figyelmeztet, hogy egyáltalán nem számít, milyen az író megítélése a hazájában, az sem fontos, hogy a könyvet mindenki betéve ismertje, a kultuszok életre hívásának nem is ez a célja.

- Szerintem ez egy jófajta alulról jövő kezdeményezés volt. Gondoljunk a veronai Júlia-szoborra, vagy a szerelmesek erkélyére. A lelkes 20. századi olaszok építették a reneszánsz dráma hőseinek emlékére. Leccoban Manzoni Ígért jegyeseinek még a csónakját is őrzi a múzeum, még bölcsőt fotóznak a turisták, amelyben egy sohasem élt regényhős gőgicsélt. Nincs más választásunk, Joyce-nak köszönhetően bekerültünk a világirodalomba.

Akik a rendezvény körül bábáskodtak, sokan nem ünnepelnek hétfőn velünk. A jubileumi napon azonban feltűnnek majd azokon a fotókon és film felvételeken, amelyek június 16. mesés szombathelyi históriáját megőrzik az örökkévalóságnak.