Jancsi és Iluska 2.0

A Kőszegi Várszínház fölött az ég túl tágasnak bizonyult a kultikus maszkoktól az apró türelemüvegig sok mindennel, például finom emberi rezdülésekkel operáló, nem mellesleg szabatosan el is mesélt János vitézhez. A zárt térben erőteljesebben érvényesül ez a sokszínű, a kőszínházi bemutatóra tovább finomított, az érintkezési pontokon összecsiszolt világ. De még az MMIK színházterme is majdnem túl nagy: jobb volna kicsit összebújni a színpadon színpadot imitáló, áttetsző kelmékkel szabályozott, átjárható díszletkeret (mint világmodell) előtt.

Petőfi Sándor egyenesen a népmesék közé sorolja a virtuóz, gyönyörű, kedves, napsugaras, boldogságos János vitézt. Kovács Géza rendező és Gimesi Dóra dramaturg nézőpontokat, arányokat változtatott, de mindenekelőtt közelebb hajolt a meséhez, hogy kitapinthassa a mélyben megbújó, tápláló mitologikus hajszálgyökereket. A mese öregapja (szerkezeti és történeti tekintetben egyaránt) a mítosz: az emberiség tapasztalata, a gondolkodás, a világértés kialakulásának hajnaláról. A mesék tarisznyával útnak induló, próbatételre kész hetyke legényei az élet és halál titkait fürkésző nagy utazók (mint Odüsszeusz vagy Orfeusz) leszármazottai. A Mesebolt Bábszínház János vitéz (52) című előadása közéjük: a mitikus utazók közé emeli Kukorica Jancsit; mellette Iluskát mindvégig a várakozás eleven lelkiismereteként működteti . A mitikus réteget kínálja a felnőtt közönségnek, közben a gyerekek (és persze a felnőttek is) élvezhetik a színes, kalandos mesét. A legötletesebb, legszeretnivalóbb (még mindig) az óriási képeslapokon - mintha Jancsi küldené haza a tábori lev.lapokat - megjelenített utazás: Tatárországtól Franciaországig. A legszebb a nagy átkelés : a háttérben hullámzó vásznakon filmkockák peregnek - emberek-arcok-lelkek a történelem vérzivataros századaiból. (Mivégre?) Itt muszáj megemlíteni Lázár Zsigmond zenéjét.

Nagy nyeresége az elő-adásnak, hogy benne Szabó Tibor játssza - alkalmanként bábbal-maszkban - János vitézt. (52, avagy a közlésmód és jelenvalóság tapasztalata és tapintható sűrűsége.)

A Kőszegi Várszínház fölött az ég túl tágasnak bizonyult a kultikus maszkoktól az apró türelemüvegig sok mindennel, például finom emberi rezdülésekkel operáló, nem mellesleg szabatosan el is mesélt János vitézhez. A zárt térben erőteljesebben érvényesül ez a sokszínű, a kőszínházi bemutatóra tovább finomított, az érintkezési pontokon összecsiszolt világ. De még az MMIK színházterme is majdnem túl nagy: jobb volna kicsit összebújni a színpadon színpadot imitáló, áttetsző kelmékkel szabályozott, átjárható díszletkeret (mint világmodell) előtt.

Petőfi Sándor egyenesen a népmesék közé sorolja a virtuóz, gyönyörű, kedves, napsugaras, boldogságos János vitézt. Kovács Géza rendező és Gimesi Dóra dramaturg nézőpontokat, arányokat változtatott, de mindenekelőtt közelebb hajolt a meséhez, hogy kitapinthassa a mélyben megbújó, tápláló mitologikus hajszálgyökereket. A mese öregapja (szerkezeti és történeti tekintetben egyaránt) a mítosz: az emberiség tapasztalata, a gondolkodás, a világértés kialakulásának hajnaláról. A mesék tarisznyával útnak induló, próbatételre kész hetyke legényei az élet és halál titkait fürkésző nagy utazók (mint Odüsszeusz vagy Orfeusz) leszármazottai. A Mesebolt Bábszínház János vitéz (52) című előadása közéjük: a mitikus utazók közé emeli Kukorica Jancsit; mellette Iluskát mindvégig a várakozás eleven lelkiismereteként működteti . A mitikus réteget kínálja a felnőtt közönségnek, közben a gyerekek (és persze a felnőttek is) élvezhetik a színes, kalandos mesét. A legötletesebb, legszeretnivalóbb (még mindig) az óriási képeslapokon - mintha Jancsi küldené haza a tábori lev.lapokat - megjelenített utazás: Tatárországtól Franciaországig. A legszebb a nagy átkelés : a háttérben hullámzó vásznakon filmkockák peregnek - emberek-arcok-lelkek a történelem vérzivataros századaiból. (Mivégre?) Itt muszáj megemlíteni Lázár Zsigmond zenéjét.

Nagy nyeresége az elő-adásnak, hogy benne Szabó Tibor játssza - alkalmanként bábbal-maszkban - János vitézt. (52, avagy a közlésmód és jelenvalóság tapasztalata és tapintható sűrűsége.)

Petőfi Sándor egyenesen a népmesék közé sorolja a virtuóz, gyönyörű, kedves, napsugaras, boldogságos János vitézt. Kovács Géza rendező és Gimesi Dóra dramaturg nézőpontokat, arányokat változtatott, de mindenekelőtt közelebb hajolt a meséhez, hogy kitapinthassa a mélyben megbújó, tápláló mitologikus hajszálgyökereket. A mese öregapja (szerkezeti és történeti tekintetben egyaránt) a mítosz: az emberiség tapasztalata, a gondolkodás, a világértés kialakulásának hajnaláról. A mesék tarisznyával útnak induló, próbatételre kész hetyke legényei az élet és halál titkait fürkésző nagy utazók (mint Odüsszeusz vagy Orfeusz) leszármazottai. A Mesebolt Bábszínház János vitéz (52) című előadása közéjük: a mitikus utazók közé emeli Kukorica Jancsit; mellette Iluskát mindvégig a várakozás eleven lelkiismereteként működteti . A mitikus réteget kínálja a felnőtt közönségnek, közben a gyerekek (és persze a felnőttek is) élvezhetik a színes, kalandos mesét. A legötletesebb, legszeretnivalóbb (még mindig) az óriási képeslapokon - mintha Jancsi küldené haza a tábori lev.lapokat - megjelenített utazás: Tatárországtól Franciaországig. A legszebb a nagy átkelés : a háttérben hullámzó vásznakon filmkockák peregnek - emberek-arcok-lelkek a történelem vérzivataros századaiból. (Mivégre?) Itt muszáj megemlíteni Lázár Zsigmond zenéjét.

Nagy nyeresége az elő-adásnak, hogy benne Szabó Tibor játssza - alkalmanként bábbal-maszkban - János vitézt. (52, avagy a közlésmód és jelenvalóság tapasztalata és tapintható sűrűsége.)

Petőfi Sándor egyenesen a népmesék közé sorolja a virtuóz, gyönyörű, kedves, napsugaras, boldogságos János vitézt. Kovács Géza rendező és Gimesi Dóra dramaturg nézőpontokat, arányokat változtatott, de mindenekelőtt közelebb hajolt a meséhez, hogy kitapinthassa a mélyben megbújó, tápláló mitologikus hajszálgyökereket. A mese öregapja (szerkezeti és történeti tekintetben egyaránt) a mítosz: az emberiség tapasztalata, a gondolkodás, a világértés kialakulásának hajnaláról. A mesék tarisznyával útnak induló, próbatételre kész hetyke legényei az élet és halál titkait fürkésző nagy utazók (mint Odüsszeusz vagy Orfeusz) leszármazottai. A Mesebolt Bábszínház János vitéz (52) című előadása közéjük: a mitikus utazók közé emeli Kukorica Jancsit; mellette Iluskát mindvégig a várakozás eleven lelkiismereteként működteti . A mitikus réteget kínálja a felnőtt közönségnek, közben a gyerekek (és persze a felnőttek is) élvezhetik a színes, kalandos mesét. A legötletesebb, legszeretnivalóbb (még mindig) az óriási képeslapokon - mintha Jancsi küldené haza a tábori lev.lapokat - megjelenített utazás: Tatárországtól Franciaországig. A legszebb a nagy átkelés : a háttérben hullámzó vásznakon filmkockák peregnek - emberek-arcok-lelkek a történelem vérzivataros századaiból. (Mivégre?) Itt muszáj megemlíteni Lázár Zsigmond zenéjét.

Nagy nyeresége az elő-adásnak, hogy benne Szabó Tibor játssza - alkalmanként bábbal-maszkban - János vitézt. (52, avagy a közlésmód és jelenvalóság tapasztalata és tapintható sűrűsége.)

Nagy nyeresége az elő-adásnak, hogy benne Szabó Tibor játssza - alkalmanként bábbal-maszkban - János vitézt. (52, avagy a közlésmód és jelenvalóság tapasztalata és tapintható sűrűsége.)

Nagy nyeresége az elő-adásnak, hogy benne Szabó Tibor játssza - alkalmanként bábbal-maszkban - János vitézt. (52, avagy a közlésmód és jelenvalóság tapasztalata és tapintható sűrűsége.)