Ami szép, az rejtvényszerű, és a megfejtés érintkezik az iszonyúval

Örömhír, hogy a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Jeles András tizenhárom év (a 2004-es József és testvérei) után ismét játékfilmet forgatott; természetesen ő a forgatókönyvíró is. A rossz árnyék a Filmalap támogatásával jött létre.

A történet főhőse egy különleges képességekkel megáldott-megvert huszonéves fiú – Gerlóczy Zsigmond (különben zongoraművész) – és restaurátor apja: Pálffy Tibor (a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nagyszerű színésze). A vizualitásában és gondolatiságában egyaránt lélegzetelállítóan sokrétegű film nemcsak a történet, az idő, a valóság, a nyelv, az értés, a kommunikáció, a transzcendenshez való viszony, a bűn, hanem mindenekelőtt az ember lényegére, mibenlétére kérdez rá; de hát Jeles András mindig, minden körülmények között ezt teszi. A rossz árnyék központi motívuma ifj. Hans Holbein emblematikus festménye, a Követek – amelyről a filmbeli apa másolatot készít. (A másolatnak, az ismétlésnek, a variációnak egyébként is messzire mutató, következményekkel járó jelentősége van.) A filmben láthatjuk Török-Illyés Orsolyát, Kari Györgyit, valamint – mások mellett – Edvi Henriettát (a WS Színház színésze), Lehőcz Zsuzsát (a Mesebolt Bábszínház tagjaként játszott Jeles-előadásban), Benkő Gézát, Tenki Dalmát, Mészáros Mátét. Az operatőr Medvigy Gábor, a látványtervező Árvai György, a jelmeztervező Szűcs Edit, a zenei világért Melis László – felelős.

A rossz árnyék forgalmazója a frissen létrehozott Soldivision. A cég – amely Jeles András filmjével debütál – alternatív módszerekkel szeretné letenni névjegyét a magyarországi forgalmazói piacon. Ahogyan a szombathelyi vetítés előtt a Soldivision képviseletében Molnár Kata Orsolya fogalmaz: a tervek szerint minden projekt egyedi koncepcióra épül, a filmbemutatókhoz a mindennapitól eltérő vetítési helyszínek, a társművészeteket is bevonó különleges események kapcsolódnak.

Ennek az elképzelésnek a jegyében várjuk vissza tavasszal az új Jeles-filmet Szombathelyre. Ráadásul Jeles András világa mindenképpen titkos átjárókat kínál például a képzőművészethez vagy a színházhoz. A szombathelyi közönségnek pedig nagy szerencséje van, hogy volt néhány év, amikor rendszeresen „első kézből”, élőben találkozhatott Jeles András színházával. A rossz árnyék perspektívájából nézve talán a két legfontosabb szombathelyi előadás A félkegyelmű (WSSZ) és a József és testvérei (Mesebolt). És bár a rendező azt mondja, az új filmben nem törekedett összegzésre, minden bizonnyal még teljesebbé válik a filmélmény a korábbi Jeles-filmek ismeretében, felelevenítésében. Már csak azért is, mert – ahogyan arra Jeles András monográfusa, Gelencsér Gábor fölhívja a figyelmet – ritka az a koherencia, az a sokrétűségében is rendkívül konzekvens szemlélet, amely Jeles András eddigi életművét jellemzi (beleértve a néhány perces kisfilmeket is).

Amikor pedig a szombathelyi vetítés után elhangzik a közhelynek is elrongyolt mondat, hogy „nehéz most megszólalni – de tényleg”, Jeles András így reagál: a filmről – erről a furcsa, első pillantásra minden fogalmiságot nélkülöző médiumról, amely a valóságról alkotott képzeteinket kezdi ki – nehéz beszélni. Talán éppen ezért, hogy Jeles Andrásnak kezdettől alapvető törekvése „a filmképet minden pillanatban átitatni valami szellemivel”. Annak a szellemi birodalomnak a határait, amely A rossz árnyék minden egyes képe mögött fölsejlik (miközben a kép fogalmának is próbát kell kiállnia), természetesen a nézőnek kell kitapogatnia.

Ez az a film, amelyet lehetetlen „spoilerezni”: látni kell. Jeles András egyetért azzal a fölvetésünkkel, hogy A rossz árnyék bizonyos vetületében Miskin-történet: „Menet közben jöttem rá, hogy az.” Dosztojevszkij „félkegyelmű”, vagyis különös képességekkel megáldott-megvert hőse Jézus-variációként érkezik a földre (Pétervárra), hogy – egy kép nyomán – álom és ébrenlét határán járja végig a maga passióját, amelynek során néha a végtelenbe tágulnak a pillanatok. „Én úgy látom, hogy ami szép, az rejtvényszerű, és a megfejtés érintkezik a számunkra iszonyúval”, írja Jeles András (Füzetek, Kalligram, 2007.) A szépség – rejtvény, állítja Miskin. De a világot a szépség megválthatja-e? (És ha A rossz árnyék alapmotívuma egy Holbein-kép, A félkegyelműé egy másik Holbein: A halott Krisztus. Amelynek láttán némelyek a hitüket is elveszíthetik. És persze Jézus-előkép a bibliai József is.)

A tét ebben az értelemben az, hogy van-e megváltás. Hogy föloldható-e a bűn állapota. Békévé oldódhat-e a háború. Hogy mit kezdjünk azzal a tudattal: mind halálraítéltek vagyunk. És a végén még kiderülhet, hogy Örkény Tótékjának Istent játszó, az evangélium szavával örömhírt kiabáló, félnótás Postása is a Miskin-szerű figurák közé tartozik.

A rossz árnyék-premierig van időnk szemügyre venni a Követeket, hátha megtaláljuk a legfőbb követet.