Jó, hogy mindig van kéznél víz: indul a sorsolás a Kőszegi Várszínházban

A terecske a várszínházban? Vagy a várszínház a terecskén? Szalai József díszlete mindenesetre olyan, mintha csak úgy kinőtt, kivirágzott volna a Jurisics-vár macskaköveiből. Ott vagyunk (leszünk) hát a velencei terecskén, ahol egyrészt nem történik semmi különös, másrészt meg minden egyes pillanatban valami életbevágóan fontos esemény megy végbe. Szemvillanás, féltékenykedés, lánykérés – és más sorsjátékok csőstül. Ez itt a karnevál!  Még jó, hogy mindig kéznél (lábnál) van egy kis víz – Velence, a csodaváros, csupa víz, csupa mesés kulissza –, mert sose lehet tudni, mikor kell a robbanékony mediterrán kedélyeket lehűteni.

A Kőszegi Várszínház évek óta a minőség napernyője alá húzódva viszi színre a nyarat. Ilyenkor csakis a szórakoztató, könnyű, „nyári", viszont az érlelő idő hétpróbáját bőven kiálló klasszikus vígjátékok jöhetnek szóba. De ebben a minőségi nyári könnyedségben-édességben mindig van egy csipetnyi só is – vagy menta, vagy citrom, hogy ne csak édes legyen, hanem élénkítsen, hűsítsen is. Vagy megkarcoljon egy kicsit.

Az idén Kelemen József debütál rendezőként a patinás kőszegi falak között. Már az olvasópróbát azzal kezdte, hogy Goldoni nagy újítása például abban rejlik, hogy eleven, hús-vér figurákat tesz a színpadra. Illetve most a terecskére. És lám! Ebben a díszes velencei társaságban mintha bérelt helye volna minden színésznek. Mintha a sors küldte volna pont őket ide. Akik játszanak: Bajomi Nagy György, Sodró Eliza, Takács Kati, Szilágyi Csenge, Ecsedi Erzsébet, Hartai Petra, Pap Lujza, Jámbor Nándor, Rózsa Krisztián, Epres Attila, Némedi Árpád, Sebesi Tamás, Csíkvár Gábor (utóbbi ketten-hárman muzsikusok, plusz a hegedű). Zene: Némedi Árpád. Jelmez: Cselényi Nóra. Dramaturg: Németh Virág. Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika. Fény: Kehi Richárd. Öltöztető: Szőke Julika. Kellék: Kósi Gábor. Ügyelő: Szilasi Attila. A stábfotóról természetesen nem hiányozhat Pócza Zoltán igazgató úr, Gelencsér Ildikó és Bakos Zoltán, nélkülük úgyse lenne várszínház. De van! Azok is nyernek, akik nem a nyertes sorsjegyet választják. Azért  nem árt vigyázni: itt a piros, hol a piros. Itt a tenger, hol a tenger. Itt a szerelem, hol a szerelem. Itt a várszínházi premier.