Kultúra

2014.12.17. 14:52

KEzicsókolom, Móri CSAba vagyok! - egy rendmániás szombathelyi táncos

Móri Csaba (Kecsa) az az ember, aki pár lépésből megtudja különböztetni a kalotaszegi legényest, a mezőségi tánctól. Otthonában minden az élére van állítva, rendmániája még karácsonykor sem tűri meg a hulló levelű lucfenyő jelenlétét. Karácsonykor mákos bejglit süt, és halászlét főz, amibe nem átall halászlékockát sem dobni.

Budai Dávid

Egy évvel ezelőtt, Kecsa a szó szoros értelmében betáncolta magát Szombathelyre. A Weöres Sándor Színházban sorrendben a negyedik darabban koptatja a deszkákat. Az első a Dzsungel könyve volt, ahova egy táncos meghallgatás után válogatták be. Mielőtt keresni kezdenénk az okokat, hogy miért, lássuk, az idáig vezető utat, és nem marad bennünk kérdés.

Viszonya a néptánchoz olyan, mint másnak a levegőhöz. Szülővárosában, Dunaújvárosban figyeltek fel tehetségére, és amikor Pécsen lehetősége lett volna táncot, főleg balettet tanulni, úgy gondolta inkább marad szeretett városában, és a néptánccal foglalkozik tovább. Egy évig járt vendéglátóipariba, de csak azért, hogy a konyhában is értelmet adjon a rendnek, és a helyiség ne egy értelmetlen odú legyen. A táncművészeti főiskola négy évére úgy emlékszik, mint élete legszebb éveire. Az iskola után négy évig táncolt a Honvédban, ezzel ki is pipálta élete másik legszebb négy évét.

Majd eljött az a pillanat, amelyre nem számított, Dunaújvárosban profi tánckart szerettek volna létrehozni, és őt hívták fel azzal, hogy legyen a tánckar vezetője. A felkérésre nehéz lett volna nemet mondani, így hazament, ezúttal azonban nem négy, hanem tizennégy évre. Majd őt is utolérte a színészsors, új vezetés érkezett új társulattal. Neki ugyan felajánlották, hogy maradjon, de úgy érezte, ez árulás lenne a régi csapattal szemben, ezért úgy állt fel a tánckar éléről, hogy nem volt B terv. Nem is lett, egészen fél évig, aztán kisebb színpadi munkák után, jött a telefon: táncosokat keresnek Szombathelyen. Eddig négy ízben állhatott színpadra szereplőként és foglalkoztatták asszisztensként is a színházban.

Úgy látszik Csaba, ̶  vagy ahogy mindenki ismeri tizenhárom éves kora óta, Kecsa  ̶ életében a négyes szám meghatározó. Tizenhárom éves volt, amikor azon kevesek közé tartoztak, akiknek már a nyolcvanas évek végén volt telefonjuk, amihez négyjegyű szám tartozott. Ő ugyan nem használta, de egyszer egyedül volt otthon, amikor megcsörrent a készülék. Kezicsókolom, Móri Csaba vagyok. Ez lett volna az elvárt bemutatkozás, zavarában azonban Kecsa lett belőle. Hát így.

Karácsonykor halászlét főz, de klasszikot, nem tésztásat, bejgliből, pedig mákosat, nem diósat. A karácsonnyal kapcsolatban vannak fenntartásai, az ajándékozás ugyanis neki egy megoldandó problémát jelent, és minden évben nehezen talál pont karácsonyra, hasznos és jó ajándékot, ráadásul négyen vannak testvérek, ami ajándékozás szempontjából komoly fejtörést okoz, szerelmének, Fekete Lindának persze már tudja mit ad.

Csabának azonban nem kell megvárnia a karácsonyt, ahhoz, hogy adjon, mivel menthetetlenül rendmániás, rendszeresen zsákokba gyűjti nem használt ruháit és elajándékozza. Amit viszont nem ajándékozna el soha, és ami mindig jön vele, bárhol is jár, az a tévéje. Szereti nézni, de ha kimarad egy Barátok közt, azért nem vágja fel az ereit. Ellenben több fenyő is köszönheti életét Csaba rendszeretetének, mivel elképzelhetetlen számára a hulló falevelek látványa a szobában, ezért kizárólag a földlabdás megoldás jöhet szóba, ami a karácsonyfát illeti. Ami pedig Szombathelyet illeti, simán maradna még négy, de akár tizennégy évig is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!