Kultúra

2009.10.28. 03:29

Kiszínezik vele - Don Quijote Vasváron

Szó szerint tükröt tart a beregszászi színház Don Quijote-előadása: a búsképű lovagnak - és a közönségnek. A Nagy Gáspár Kulturális Központ bérletes előadásán jártunk. Gergye Rezső igazgatónak minden egyes néző fontos.

Vas Népe

 

Igaz, a kulturális központ munkatársai mindent meg is tesznek a közönségért. Dr. Fűzfa Balázs például minden egyes előadás előtt rövid irodalom- és színháztörténeti bevezetővel kezdi meg a nézők ráhangolását - a vasárnapi Don Quijote előtt például majd arról beszél, hogy Cervantes búsképű lovagja nem a heroikus kudarcok, hanem inkább a világ lehetetlenségét semmibe vevő hősök prototípusa, akit egy lapon említhetünk mondjuk Miskin herceggel. A bérletesek rendszeresen sorsoláson vehetnek részt: vasárnap este Fűzfa Balázs új irodalom tankönyve - amelyben ráadásul egy Vasváron található szobor is hangsúlyos szerepet kapott - éppen a postaforgalmi szakközépiskolába kerül (legközelebb a szombathelyi Weöres Sándor Színházba szóló jegyekről dönt a szerencse). Gergye Rezső úgy látja, a kistérségen túl is terjeszkedhetnének - van még tartalékban negyven falu -, ehhez persze a megfelelő marketingre van szükség. Decemberben kísérletképpen körbejár a színházbusz : ha kell, egyetlen emberért is elmennek bármelyik településre. De az is biztos, hogy jövőre csak akkor szerveznek bérletet, ha nagyjából-egészéből sikerül megduplázniuk a bérletesek számát. A sorozat fönntartásához persze nem elég a bérlet- és jegyeladásból származó bevétel. Ehhez is három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz - vagyis: pályázat, pályázat, pályázat. A Don Quijote a bérlet második előadása. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház a kezdetektől otthonosan mozog Vas megyében, elsősorban Vasváron. (Gergye Rezső megemlíti: sajnálja, hogy a  társulat nem vihette el még legalább két-három helyre az előadást; persze a megfelelő forrásokért a fogadni kész intézményeknek is pályázniuk kellett volna.)

A Don Quijote társrendezője és koreográfusa, Gyevi-Bíró Eszter azt kérdezi Gergye Rezsőtől, hogy van-e esetleg másik létrájuk - mert amit találtak, az erősen nyikorog, így meg nem játszhat az előadásban. Létra van, az igazgató úr azonnal intézkedik. Addig Gyevi-Bíró Eszterrel - és a Don Quijote címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral - arról beszélgetünk, hogy milyen az élet a beregszászi társulatban Vidnyánszky Attila után . (Amint az ismeretes, a beregszászi színház alapító-rendezője, vezetője ma már a debreceni színház igazgatója, ráadásul a Csokonai Színházhoz szerződött a beregszászi társulat öt meghatározó színésze - köztük Trill Zsolt, Szűcs Nelli - az első, nagy generációból.)

A Don Quijote társrendezője és koreográfusa, Gyevi-Bíró Eszter azt kérdezi Gergye Rezsőtől, hogy van-e esetleg másik létrájuk - mert amit találtak, az erősen nyikorog, így meg nem játszhat az előadásban. Létra van, az igazgató úr azonnal intézkedik. Addig Gyevi-Bíró Eszterrel - és a Don Quijote címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral - arról beszélgetünk, hogy milyen az élet a beregszászi társulatban Vidnyánszky Attila után . (Amint az ismeretes, a beregszászi színház alapító-rendezője, vezetője ma már a debreceni színház igazgatója, ráadásul a Csokonai Színházhoz szerződött a beregszászi társulat öt meghatározó színésze - köztük Trill Zsolt, Szűcs Nelli - az első, nagy generációból.)

Mindenki nagyon megijedt a társulatban, amikor kiderült, hogy Attila elmegy. Fogalmunk sem volt, mi fog történni , mondja Ivaskovics Viktor. Azóta többet dolgozunk, és persze Attila sem szakadt el tőlünk, felügyeli a sorsunkat. Évente egy produkciót mindenképp rendez nálunk, de a régi előadásokat is folyamatosan életben tartjuk. És sokat játszunk Debrecenben. Sokszor nem is tudom, mikor, hogyan is kell mondani: van az itthon, meg van az otthon; attól függően, hol vagyunk éppen.

A Liliomfi volt az első olyan Vidnyánszky-előadás - és szépséges vallomás a színházról, a színházhoz -, amelyet kizárólag a fiatalok hoztak létre: ott mutatták meg először, hogy mire képesek. (Sokra.)

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

A Liliomfi volt az első olyan Vidnyánszky-előadás - és szépséges vallomás a színházról, a színházhoz -, amelyet kizárólag a fiatalok hoztak létre: ott mutatták meg először, hogy mire képesek. (Sokra.)

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

A Liliomfi volt az első olyan Vidnyánszky-előadás - és szépséges vallomás a színházról, a színházhoz -, amelyet kizárólag a fiatalok hoztak létre: ott mutatták meg először, hogy mire képesek. (Sokra.)

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

A Liliomfi volt az első olyan Vidnyánszky-előadás - és szépséges vallomás a színházról, a színházhoz -, amelyet kizárólag a fiatalok hoztak létre: ott mutatták meg először, hogy mire képesek. (Sokra.)

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

A Liliomfi volt az első olyan Vidnyánszky-előadás - és szépséges vallomás a színházról, a színházhoz -, amelyet kizárólag a fiatalok hoztak létre: ott mutatták meg először, hogy mire képesek. (Sokra.)

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Ivaskovics Viktor úgy kommentálja a megjegyzést, hogy az új helyzetben nagy felelősség szakadt rájuk: Azt hiszem, sikerült - részben legalábbis - felnőnünk a feladathoz. De mindig a néző dönt: a Liliomfit több mint három éve játsszuk, lassan elérkezünk a századik előadáshoz. Ahogy más produkciókat, ezt is állandóan csiszolgatjuk.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Vidovszky Györgyöt és Gyevi-Bíró Esztert - ki más - Vidnyánszky Attila kérte föl rendezésre; ők pedig örömmel vállalták. Eszter egyetért azzal, hogy a beregszászi színház valódi társulatként működik: a társulati lét minden nehézségével és szépségével . Azt mondja, izgalmas volt belelátni a közösség életébe - és persze reméli, lesz folytatás is. Ami pedig a Don Quijotét illeti: Szólok előre, nem lesz fergeteges komédia. Számunkra a kommunikáció lehetősége és lehetetlensége volt az alapvető kérdés: hogy vajon miért az elutasítás az első reakciónk, ha olyan emberrel találkozunk, akinek a viselkedése nagyon eltér a hétköznapi normától. Miért nem próbáljuk meg elfogadni a játékszabályait?

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Amikor arról esik szó, hogy nőként bizony külön meg kell harcolnia a figyelemért - bár a munkája során mindig partnerként kezeli a színészeket, akik ezt megérzik, és honorálják -, Eszter azt is elmondja, hogy azért a nőiességét sosem szeretné feladni. Csattanónak pedig sugárzó mosollyal kiböki, hogy a Don Quijote bemutatója óta (lassan egy éve) tart a kapcsolata az előadás címszereplőjével, Ivaskovics Viktorral: Szerelem szövődött köztünk. Igen, ott kinn az autón nekünk szól a fölirat, hogy nászutasok. Don Quijote - Dulcinea. A kollégák csinálták, állandóan hülyéskednek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Aztán megkezdődik az előadás, amelynek vannak megoldatlanságai, de most is nagyon szeretnivaló: a színház - a képzelet - apoteózisa. Sok színes festékkel (vagy tintával - Kosztolányi álma szerint), a hamleti tükröt mutatás újraértelmezésével, csapatjátékkal, zenével, tánccal; és két sodró alakítással: Don Quijote-Ivaskovics Viktor hű fegyverhordozója és játszótársa Rácz József.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

A lehetetlen világgal csakis a színházat lehet és érdemes (tükörként) szembeállítani: Don Quijote végül fölcsap színésznek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!