Lázár Ervin-mesét játszottak gyerekek gyerekeknek

Hálás dolog Lázár Ervin- sztorit feldolgozni - a gyereknyelven is érthető, lélekhez szóló szimbolikus tartalmakat kellő humorral tálalja a mese, hordozzák a karakterek. A Németh Gyöngyi rendezésében színpadra vitt történetben sikerült jól megtalálni a híres figurákhoz a szereplőket, azokat a gyerekeket, akik az evangélikus általános iskola padjaiból felállva lettek láthatatlan tündérek, vagy nagyon is látható mesehősök. Az evangélikus templom udvarán levő pinceszínházban közülük került ki Violin, a fülrepesztő zenész, Zsebenci Klopédia, vagy a jó boszorkány, Dideki; Ribizli a kiskutya, Áttentő Redáz vagy Rimapénteki Rimai Péntek, akinek patikájában minden emberi rossz tulajdonság ellen van valami ír vagy pasztilla. Megtalálták a diákok közt, aki a legjobb Sróf mester lehet - aki a maga rendszerező zűrzavarában, különbejáratú valóságshow-jában a tévéből taligát, taligából televíziót csinál, amiben ugyanúgy megy a Jóban, rosszban című sorozat, mint az élő valóságban. Na, és persze kiforrott közülük Berzsián, a jobbladáiról ismert költő, aki ordítoz vagy eltűnik, ha elkapja az alkotói válság, de akinek baja nem orvosolhatatlan: végül sikeresen megmenekül - a saját sötétségétől.

A szónak varázsereje van, ha kiejtjük, teljesül a kívánság - mondja Lázár Ervin, és a színpadi mese is erre épült. A Csípjen meg a dér! barátra nem száll, de működik a Csapna beléd a ménkő! a gaz Áttentő Redázzal szemben, aki végül hiába teszi-veszi fel-le a kalapját, már nem hat. Gyerekek játszottak gyerekeknek - fénnyel és sötéttel, varázslatokkal, hatásos effektekkel, dalokkal (korrepetitor: Cseriné Kiss Judit), Kondor Tamás zenéjével. Az iskolás közönség füttyögve zsongott, tapsolt végül; ha az előadást kommunikációs helyzetnek fogjuk fel, ilyen a sikeres, hatásos üzenetközvetítés. A látványokban Takács Ilona (kellék, dekoráció), a hangosításban Németh Mónika volt a színjátszó gyerekek és a rendező segítségére.