Lili tulajdona gazdát cserél - A nemzetközi könyvajándék napot népszerűsíti a Berzsenyi könyvtár

A február 14-ére időzített nemzetközi könyvajándék napot (International Book Giving Day) először 2012-ben hirdették meg azzal a céllal, hogy minél több kisgyerek jusson új vagy használt könyvhöz. Mert a világtendencia szerint különben egyre kevesebb kisgyerek nem találkozik könyvekkel. Bálint napja egyébként is az ajándékozás, a szerelem/szeretet kinyilvánításának ünnepe, a könyvnél pedig nincs is szebb - személyesebb és sokatmondóbb - ajándék. De könyvet ajándékozni nem csak személyesen lehet. Hagyhatunk ilyenkor könyvet - mintegy véletlenül, de föltétlenül apró üzenettel, jókívánsággal - köztereken, buszvárókban, orvosi rendelőkben, játszótéren, a padon a parkban. Aki úgy érzi, hogy a könyv által megszólíttatott, megtalálja, magához veszi - és a könyvajándék máris személyessé válik.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár az idén is csatlakozott a nemzetközi akcióhoz. És bár a könyvajándék napján fölkínált foglalkozás tényleg a gyerekeknek szólt, a földszinti előtérben fölállított szabadpolc inkább a felnőtteket állítja meg. A könyvtárosok azt mondják, a tapasztalatok szerint az olvasóknak föl kell bátorodniuk, csak azután mennek bele a játékba. Ezért aztán valószínűleg meghosszabbítja a BDK a könyvajándékozás napját: a szabadpolcon az elkövetkezendő napokban még garázdálkodhatunk. Van miből válogatni: Svejk, Maupassant (Egy asszony élete), Eörsi István drámái, Grendel Lajostól az Éleslövészet, vagy éppen egy vasi kuriózum: A bírói hatalom gyakorlása című tenyérnyi kiadvány 2004-ből, a szombathelyi önkormányzat gondozásában. Nógrádi Gergely (író és kántor, operaénekes) útmutatója arról, „hogyan csináljunk Pavarottit”. Komplett kis könyvtár. De mielőtt nekibátorodunk, ne felejtsük: a kiválasztott kötet helyére illendő egy másikat tenni.

A szombathelyi Brenner és a Paragvári iskola elsősei, másodikosai már tudják, milyen jó könyvet adni - és kapni. Körülbelül hetven élénk, érdeklődő kisgyerek jött el a BDK könyvajándék napi foglalkozására. Mindenki könyvvel érkezett. E-lőbb Zsigri Mária könyvtáros vezeti be őket a könyvek - a betűkből, szavakból, mondatokból vagy éppen képekből épülő történetek - világába: „Amikor még kicsik voltatok, nem tudtátok elolvasni a könyveket.” A foglalkozás mégis csokiskeksz-kínálással ér véget. Hiszen ebben az alig félórában fényesen bebizonyosodott, hogy ugyanazt a történetet - például a három kismalac meg a farkas kalandjait - milyen sokféleképpen lehet elmesélni, megrajzolni, feldolgozni. Erre való a képzelet! Miért ne játszhatná a három kismalac szerepét három színes cukorka, és miért ne képzelhetnénk a jókora kekszet farkasnak? Így aztán nemcsak a (legújabban számítógépes ismeretekkel is rendelkező) farkas bánhat el a kismalacokkal, hanem mi is a farkassal: hamm! - volt és nincs. (Na jó, az keksz. A mesének már vége.)

A foglalkozás után következik a könyvek ajándékozása. Pontosabban a válogatás a saját, ajándékozásra szánt könyveikkel megrakott asztalokon. A városi egér és a mezei egér című könyv alcíme úgy szól, hogy Mese az elfogadásról. Belül a rajzolt ex libris: „Ez a könyv Lili tulajdona”. Lili tulajdona most gazdát cserél. Azt az örömöt, amikor az elsős Kristóf (Paragvári iskola) a könyvhalomban rábukkan a Wall-E című Disney-könyvre! Azt mondja, DVD-változatban már megvan otthon, és az apukája is nagyon szereti. Együtt nézik. Azt is készségesen elmeséli, hogy Wall-E egy kis robot, akihez egyszer betoppan egy újabb kedves kis robot: „Ő lesz a barátja.” Hogy egyedül olvassa-e majd az új könyvet? „Nem, együtt fogjuk olvasni.”

Nati szintén elsős, ő is gyorsan választott az egyre kisebb könyvkupacból. Azt mondja, szívesen hozott magával otthonról ajándékkönyvet is, „állatost”. Nem, egy csöppet sem sajnálja, hogy meg kellett válnia tőle, mégpedig azért, mert: „Már elolvastam én egyedül.”

Dia kezében Szabó Magda szép meseregénye, a Bárány Boldizsár. Belelapoz, becsukja, kinyitja újra. Tanító nénijével együtt latolgatják a könyv esélyeit. Vigye? Ne vigye? Dia gondolkodik, percek telnek el, az asztal már jóformán üres. De Dia nem tud dönteni. Nem zavarjuk tovább a gondolkodásban, csak csöndben drukkolunk, hogy a végül jó útra térő vásott kisbárány története ne maradjon ott, legyen Diáé. És nem azért, mert véletlenül az idén lesz száz éve, hogy Szabó Magda megszületett Debrecenben. Egyszerűen csak drukkolunk rosszcsont Bárány Boldizsárnak

SZÍVDESSZERTBŐL MINDIG TÖBBET

Nati igazán nagyvonalú, amikor azt állítja, hogy nem sajnálta levenni a polcról azt a bizonyos „állatos” könyvet, elvégre ő már elolvasta - egyedül! -, úgyhogy ezentúl „jó lesz másnak”. Tanulni kell Natitól, mert a könyvszekrény előtt álldogálva bizony azt éreztük, hogy minden példánytól nehéz megválni. Pedig a könyvekben tárolt tudás - az a sok betű - közvagyon. Minél többekhez eljut, annál több lesz. Akkor nem fogy. Jó szokás ez a Valentin-napi könyvajándékozás. Két legyet ütünk egy csapásra, ha Varró Dániel Szívdesszertjét adjuk tovább. Ha képesek vagyunk rá.