Ma már a sötétség sem akadály – Útonállók, hírszerzők, táncosnők: felderítjük a kémek könyvét

A kötetet dr. Boda József vezérőrnagy, tanszékvezető egyetemi docens, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ igazgatója mutatta be a budapesti közönségnek, összefoglalásképpen Orwell 1984 (Ezerkilencszáznyolcvannégy) című klasszikusát idézve, miszerint „az embernek annak tudatában kell élnie, lehallgattak minden hangot, amit kiadott, s a sötétséget leszámítva minden mozdulatát megfigyelték”. Orwellhez a vezérőrnagy csak annyit fűzött hozzá, hogy „ma már a sötétség sem akadály”.

A Nagy Testvér láthatóan és láthatatlanul felügyeli az életünket, reggel, délben, este és az éjszakai sötétben. A Kémek, ügynökök, besúgók – Az ókortól Mata Hariig című kötet megszületéséhez mégis elsősorban a fénynek volt köze. Nem csak abban az értelemben, hogy a kémkedéshez és a kémtörténetek feldolgozásához mindig, mindkét oldalról szívós kutatómunkára (lásd! „felderítés”) volt szükség. Hanem abban az értelemben is, hogy a tudományos kém-konferenciát a 2011-es szombathelyi Mediawave Fesztivál programjaként rendezték meg, ezek voltak azok a különös, kegyelmi pillanatok, amikor azt gondolhattuk, hogy a fényírók hosszabb távon otthonra találhatnak a vasi megyeszékhelyen (és a környéken). Nem így történt, a konferencia azonban már a fesztiválon is sikert aratott. És ahogy az szerencsés esetben lenni szokott, az előadások szerkesztett változatát most kötetbe rendezve, nyomtatásban nyújták át a nyilvánosságnak és az utókornak.

Tilcsik György, a vasi levéltár igazgatója a kötet kiadójaként köszönti a könyvbemutató közönségét (Fotó: ÁBTL)

Boda József tágas keretbe foglalta a témát a bemutatón: „A felderítést, a titkos információgyűjtést, közkeletű nevén a kémkedést tekintjük a második legősibb mesterségnek. Már az ősember is gyűjtött információt környezetéről, a vadállatok mozgásáról és a szomszédos törzsekről. Talán ismerik Henry L. Stinsonnak, az Amerikai Egyesület Államok volt külügyminiszterének szállóigévé lett mondását, hogy 'úriember nem olvassa mások levelét'.” Vagy mégis? A kémek könyve szinte minden tanulmányában felbukkan az a szál, amely másoknak címzett levelek fölbontására utal. Hát, ennyit az úriember fogalmának árnyalatairól.

A kötetben egyetemi professzorok, történészek, levéltárosok adják közre témába vágó kutatásaik eredményét. Feiszt György, a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárának munkatársa például annak járt utána (felderítés ez is), hogy mi volt a kormányzati információáramlás szerepe egy 15. századi bűntény feltárásában (akkor még az útonállók voltak divatban). Bevezetőjében utal arra, hogy voltaképpen a fogalmaink tényleg tisztázásra szorulnak, illetve jelentésüket mindig (!) a kontextus, a nézőpont szabja meg: „A köznyelv nem igazán tesz különbséget a kémkedés, a hírszerzés és a felderítés között. Mindhárom fogalom titkos tevékenységet jelöl, és politikai, gazdasági titkok tisztességes vagy kevéssé tisztességes eszközökkel való megszerzésére irányul. A kémkedés pejoratív jelentésű: mert kémkedni az ellenfeleink szoktak. Ugyanilyen feladattal megbízott titkosügynökeink viszont a hírszerzők, akik felderítő munkájukat hazafias meggyőződésből végzik. (...)” És Feiszt György hívja föl a figyelmet arra is, hogy a kémkedés „talán a második legősibb mesterség, de talán még idősebb is annál, amelyet az emberiség a legöregebbnek vél, és a kettő gyakran a közös cél érdekében összefonódva a hírszerzést is elég gyakran szolgálja”. És ezzel el is jutottunk a könyv egyik „hívószaváig”, Mata Hari figurájáig, akinek történetére még mindig nem esik, nem eshet elég fény. Katona Csaba tanulmánya „Mata Hari, szeress belém!” címmel kíséri figyelemmel az ikonikus kémnő sorsát. A szerző a romantikus táncszínpadi és filmes kulisszák, a legenda mögött az igazi nőt, az embert keresi, de a teljes mozaik kirakásáig még egy kicsit várni kell: ennek a kémhistóriának a nyomozati iratait 100 évre, vagyis 2017-ig titkosították.

A kémek szombathelyi könyvének elegáns, keménytáblás, fekete-piros-fehér borítóján szintén Mata Hari csábít – ezúttal olvasásra. Titokról föllebbenteni a fátyolt, valószínűleg tényleg nincs ennél ősibb emberi késztetés.