Amarilla, a cirógató szél

2019.09.02. 14:00

Mesejátékkal indította szombaton az évadot a Soltis Lajos Színház

Ideje megszokni, hogy a celli Koptik Odó utcában színes repertoárt kínáló, önálló színház működik. A 2019/20-as évadot mesejátékkal indította a társulat: szombaton volt A legkisebb boszorkány bemutatója.

Ölbei Lívia

Elöl: Nagy Gábor és Tóth Artúr. Hátul: Hegedűs Anna, Magyar Johanna, Erényi Dorottya

Két premiert is tartottak, nyilván praktikus okokból több szerepet kettőzve játszik a társulat, az előadásban főleg stúdiósok (vagyis diákok) működnek közre. De van egy kakukktojás: Nagy Gábor színigazgató, méghozzá Anyabanya, a főboszorkány szerepében. Telitalálat. (Nagyjából olyan jutalomjáték ez, mint a világot is bekebelező Dédi volt a WS Színházban.)

A legkisebb boszorkány történetében ő, Anyabanya az a világalapító „mozdulatlan mozgató”, aki útnak indítja és kézben tartja a történetet – még akkor is, amikor szerepe szerint éppen elveszíti uralmát Király Kis Miklós sorsa fölött. Lázár Ervin meséje népszerű a színházakban is – íme ez itt egy újabb, érvényes változat, a kaposvári egyetemi hallgató, Móczár Bence rendezésében.

Elöl: Nagy Gábor és Tóth Artúr. Hátul: Hegedűs Anna, Magyar Johanna, Erényi Dorottya Fotók: Szendi Péter

A látványvilág Marton Mercédeszt, a Soltis Lajos Színház színészét és drámapedagógusát dicséri. És bár tudjuk, hogy Lázár Ervin sokrétű meséi nem „szabályos” mesék, jó, hogy a látvány – az előadás hangulata, zenei világa – a kortárs jelzések mellett megidézi azt a régi-régi, népmesei réteget is, amelyen mégiscsak minden mai mese alapul.

Ahhoz viszonyul, attól tér el – különben az eltéréseket se vennénk észre. Az ízig-vérig mesebeli boszorkány tehát varázsolni tanítja a lányait (három a lány, hát persze). Rilla és Marilla engedelmes tanítvány a rosszban, de a legkisebb, Amarilla – a szerepében meggyőző Magyar Johanna, ő nincs kettőzve – ellenáll. Nemhogy gátolná, inkább segíti a férfi tanonc Király Kis Miklóst, aki az újságból nézte ki magának feleségnek a világ legszebb lányát, Tündér Terciát.

A másik Miklós: Tóth Marcell, hátán a táltos: Gerencsér Marcell

A mese – és az előadás – minden mondatán átüt a szeretetteljes irónia és a könnyes humor. Mert mi az például, hogy a deli Miklós újságból nézi ki a jövendőbelijét? Miért nem látja meg Amarillában – Amarillát, elvégre a kis szeplős ott van az orra előtt. Ha mese, akkor happy end – vagy mégsem. Lázár Ervinnél a „vagy mégsem” is előfordul. Vannak, akik A legkisebb boszorkányban Andersen-hatást fedeznek fel: innen nézve Amarilla a szerelméért önmagát feláldozó kis hableány ikerpárja. Mert hiába drukkolunk (és hiába fi gyelmezteti Miklóst titokban a táltos), Amarilla és Király Kis Miklós ebben a mesében nem talál egymásra.

 

Hogy Tündér Terciával boldog lesz-e a házasság? Arról nem szól a mese. De megvan a szél eredetlegendája: Amarilla, a legkisebb (a legnagyobb) boszorkány a jóságáért megkapja büntetését: széllé változik. Úgy képzeljük, hogy nem pusztító vihar, hanem arcot simogató, hajat borzoló, könnyű, finom szellő. Itt, Vas megyében úgyis sokat fúj – most már jó tudni, hogy szerethetjük benne a szeplős-szeplőtelen Amarillát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában