Mézesmadzag: Micimackó nem jött el

Ez a kicsi ösvény sajnos nem nyílt meg mégsem. Egyszerűen azért, mert a Mackó kalandjai félresikerült elő-adás. Nem illik ahhoz a hangulathoz, légkörhöz, amely a WS Színházban - és a színház körül - máris kialakult. Nem üti meg a mércét. Akkor is félresikerült, ha munka van benne. És akkor is, ha a premier zajos sikert hozott. Sőt, ez a tény inkább csak aláhúzza az alkotók felelősségét: a gyerekek érdeklődésével nem szabad visszaélni. A színes-zenés-táncos mézesmadzag édeskevés. A Micimackóról persze mindenkinek van valamilyen előképe (igazi klasszikus: azok is gondolnak róla valamit, akik nem ismerik). A bemutató előtt megnyitott pályázati rajzkiállításon jól látszik, hogyan hat a gyerekekre például a Micimackó Disney-világa. Illetve hogyan nem hat: azok a rajzok érintik meg az embert a leginkább, amelyeken ez a hatás (még) nem érzékelhető.

Talán éppen valami üdeség, bátorság - és az egészet összerendező gondolat, a szellem és az elegancia hiányzik a legfájóbban a Mackó kalandjaiból. Helyette van óriási, a képzeletet inkább blokkoló - ráadásul jórészt funkciótlan - díszlet; vannak egymást követő, de egymáshoz mégse kapcsolódó - se füle, se farka - jelenetek. (Függöny szét, függöny össze.) És vannak szereplők is: Mackó (Vass Szilárd), Malacka (Unger Tünde), Nyuszi (Németh Judit), Füles (Szerémi Zoltán), Bagoly (Orosz Róbert), Róbert Gida (Tóth Domonkos). De úgy vannak, hogy igazán nincsenek: színpadi személyiség híján viszonyulni se tudnak egymáshoz. Azért akadnak vigasztaló pillanatok: a szemüvegével a világot eltakaró Bagollyal; de főleg a borús Fülessel.

Hát körülbelül ennyi. (Mici)mackó sajnos nem volt ott a premieren. Várjuk nagyon. Talán majd legközelebb.