Mindszenty túsz volt a saját otthonában

Pehm József pappá szentelését követően káplán volt Felsőpatyon, majd plébános Zalaegerszegen. Nevét 1942-ben Mindszentyre magyarosította, Veszprémben lett püspök, és 1945-től prímásként Esztergomban látta el szolgálatát. Tevékeny élete során a csehimindszenti házba, szüleihez csak ritkán tudott hazatérni. Ez alól kivétel volt az 1919-es esztendő.

A zalaegerszegi plébános február 9-én Szombathelyen a Püspöki Hivatalban pasztorációs ügyeit intézte, amikor letartóztatták. Obál Béla rendeletére szökése miatt a szombathelyi püspökvárba internálták. Február 19-én a kormánybiztos közölte vele, hogy szabadlábra helyezteti, ha megváltoztatja magatartását a Károlyi-rezsimmel szemben, és nem tér vissza Zalaegerszegre.

Csehimindszent, Fő utca 42. Ez az a ház, amely Mindszenty Józsefről mesél
Fotó: Unger Tamás

Mindszenty emlékirataiban leírja, hogy a feltételeket nem fogadta el, az őrizetével megbízott rendőr azonban a megyeháza mellett egy szűk mellékutcában szabadon bocsátotta, mondván: menjen a főtisztelendő úr, ahova akar, csak Zalaegerszegre ne. A plébánost Zalalövőn mégis újra elfogták, visszatoloncolták Szombathelyre, ahol a püspökvárban, majd a rendőrségi fogdában őrizték.

Május 20-án a Tanácsköztársaság Vas Megyei Direktóriuma lakhelyét Csehimindszenten jelölte ki, azzal a kikötéssel, hogy naponkint kétszer de. 9 és du. 4 órakor az ottani munkás tanács előtt jelentkezni tartozik. Mindszenty József csehimindszenti kényszer lakása 1919. július 7-én ért véget, amikor a faluba is megérkezett a Forradalmi Kormányzótanács rendelkezése, hogy az összes túszok a jelentkezés alól fel vannak mentve .

Az emlékházban a bíboros főpap eredeti családi relikviái megtekinthetők.