2017.08.22. 19:05
Mire használták elődeink a bariszőlő fésűjét? A néprajz is érdekes
Mai írásunkkal folytatjuk a Savaria Múzeum gűjteményében található, ám a nyilvánosság előtt kevésbé ismert tárgyak bemutatását. A régészeti, természettudományi és textilművészeti érdekességek után ma a néprajzi gyűjtemény egyik darabjával, az őseink által használt áfonyaszedővel folytatjuk a sort. Vagy más néven: a bariszőlő fésűjével.
Pinkafő (Pinkafeld) és Kőszeg között, a hegyes-dombos vidék elegyes erdeiben is boka fölé magasodó apró levelű cserjék borítják a földet, sűrű, csipkés hálót formázva. A figyelmes erdőjáró júliusban-augusztusban apró, mélykék bogyócskákat pillanthat meg a levélkék rejtekében. A kőszeghegyaljai emberek hagyományosan bariszőlőnek becézik az erdei áfonyát, ezt az apró csodát. Más vidéken a magyarok feketekukujza, feketekokojza, kakóca, kakojza, fekete áfonya, fekete kukojsza, áfinya, áfinyála, háfonya, háfinya, feketemeggy, havasi meggy, boronyica néven is nevezik. Ismeri és kedveli a Kárpátok minden népe.
A stájerekben, az Alpok egyre magasodó vidékén később érik, a kőszegi hegyekben júliusban szedhető. A termesztett - piaci forgalomban (áruházakban, zöldségeseknél) kapható - áfonyánál annyival ízesebb, amennyivel kisebb. Fekete áfonya a hivatalos megnevezése, hogy a másiktól megkülönböztessük; de felénk a vörös áfonya elsősorban a határtalan kereskedelemnek köszönhetően ismerhető, vadon a Zemplénben lehet szedni.
A fekete áfonya élettani hatásai számosak. Ezeket nem soroljuk, csupán felidézzük, hogy a gyaloglásban, hegymenetben megfáradt testnek valóságos balzsam az a pár szem bariszőlő, amelyet a celli zarándok szemezget magának a hosszú úton.
Amikor az áfonyát nemcsak üdítő szemezgetéssel szedegették, hanem kis staniclikban piaci csemegének szánták, hosszasan kellett volna hajlongani érte. Ehhez találták ki az áfonyafésűt, amely Vas megyétől Norvégiáig hasonló módon készült. Igaz, a skandinávok nyéllel ellátott áfonyaszedőt használnak. A mienk nyeletlen.
A Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében két áfonyafésűt is találunk: az egyiket Máriafalváról (Mariasdorf), a másikat Rőtről (Rattersdorf) gyűjtötték az elődök. Vele a növények alá nyúlva, majd lassan felfelé és oldalt fésülve egyszerre nagyobb mennyiségű áfonyabogyót lehetett összelapátolni. Így haladósabb volt a szedés, kevésbé festette kékre-lilára az ember kezét, ugyanakkor annyi hátránya is volt, hogy a szemek közül ki kellett tisztítani a fésüléssel begyűjtött levélkéket.
Gazdag erdei szüret után lekvár, befőtt, ágyaspálinka és likőr is készülhetett a fekete áfonyából.
