Most is hazataláltak a versek - A Nagy Gáspár Emlékház volt a rendhagyó irodalmi bemutató helyszíne

A Kossuth díjas költő tíz évvel ezelőtt monumentális verssorozattal tisztelgett az akkori ötven éves jubileum előtt. A Vasvári Játékszín most ebből a kötetből készítette el Fénylő arcok című műsorát, amit az emlékházban mutattak be. Az előadásnak a verseken túl az adott különleges szellemi töltetet, hogy az azokat író Nagy Gáspárt hétévesen éppen ebben a házban érték az első impulzusok az 1956-os forradalom kapcsán. A budapesti történések híréről itt is beszéltek. A forradalom utáni megtorlások és Bérbaltavár nyugati határhoz közeli fekvése miatt a falu sem maradt érintetlen a hatvan évvel ezelőtt történtektől. A faluban az Első Világháborús emlékműnél kezdődött a megemlékezés gyertyagyújtással, zenés műsorral. Az ünneplő helyiek együtt mentek a Vasvári Játékszín tagjaival Nagy Gáspár Emlékházához. Útközben a programra szóló meghívókat, lyukas zászlót formázó röplapokat osztogattak. Az emlékház udvarán egyik színjátékos dobpergéssel invitálta a műsorra a bérbaltaváriakat.

Schönberger Zoltán, a Vasvári Játékszín tagja dobszóval fogadta a műsorra érkező érdeklődőket Nagy Gáspár szülőházánál Fotó: Pogács Mónika

A Vasvári Játékszín a műsort az emlékház egykor kamraként szolgáló helyiségében mutatta be. Korábban egyébként már Csehimindszenten és Nagytilajban is előadták a műsort. Mindhárom helyszínen egyfajta arénában játszódott a történet. A színjátszók a verset középen állva mondták az emlékház kamraszobájában is. A nézők körben ültek, álltak, így hallgatták a műsort. A játszók a versmondás közben ki-kisétáltak a hallgatóság közé. Dinamikus színpadi jelenlétükkel többször késztették a nézőket egy-egy refrén spontán ismétlésére. A papírból készült 56-os zászló a játszók kezében vált lyukassá. A kiszakított körből virág, fa készült origami technikával. Ezt a bérbaltavári nézők, gyermekek, fiatalok, felnőttek kapták meg a szereplőktől. Az előadás végére a nézők és színészek közti határ szinte elmosódott azzal, hogy a játékszín tagjai észrevétlenül szinte mindenkit bevontak a játékba, a versmondásba. Nagy Gáspár Gyönyörű bűnt hagytam rátok versének utolsó négy sorát együtt mormolta színész és néző. - A műsor célja a megemlékezés volt. Azt szeretnénk elérni, hogy a hatvan évvel ezelőtti események ne csak évszámok, események legyenek a történelemkönyvben, hanem érezzük érintettségünket. Az én családom ezt személyesen átélte és ennek árnyékában éltünk a rendszerváltozásig - mondta köszöntőjében Németh Béla polgármester.

Lyukas papírzászló volt a meghívó az irodalmi műsorra, osztott belőle mindenkinek Schmidtauer Krisztián és Koller Tímea Fotó: Pogács Mónika

- Azt gondolom, van remény arra, hogy az 1956-ra való emlékezés és az ünnepek szelleme úgy szólaljon meg, ahogy méltó. Az itt tapasztaltak után biztosan állítom: lehetséges tartalommal, lélekkel megtölteni az ünnepeket. Így szervesen, ahogy ma itt, korábban Csehimindszenten és Nagytilajban is történt - foglalta össze a bérbaltavári előadás tanulságait Gergye Rezső, a Vasvári Játékszín vezetője. Hangsúlyozta, hogy folytatják:

- Minél több hegyháti kis faluba és iskolába is szeretnék elvinni év végéig.