Muravidéki lakodalmas - szlovén-magyar szuperprodukció a Pünkösdi Vigasságokon

A négynapos fesztiválon sok vendég jön-megy a faluban, idén a civil érdeklődők köre illetve a népzenész szakma muravidéki magyarokkal is bővült, a Muravidéki lakodalmas az Élő örökség projekt, kétéves szlovén-magyar együttműködés „szuperprodukciója” - amint erre Majthényi László megyei alelnök felhívta a figyelmet megnyitójában. A táncot a projekt Kutszegi István által vezetett sajtótájékoztatóján is kiemelték, mint olyan felgyűjtött zenét, amely sok más - most összeszedegetett népművészeti, tudománytörténeti értékkel együtt - a feledés homályába veszett volna, ha nincs ez a „kulturális hagyományokat újraépítő” és „magokat újra elvető” program.

A 21. Gencsi Pünkösdi Vigasságokon belül a Gencsi Söprű már a 16. volt. Köszöntőjében a polgármester, Kovács Vince a söprű szimbolikus értelmére hívta fel a figyelmet, mint amivel össze lehet söpörni mindazt, ami érték, és ki lehet söpörni, ami nem az. „A Gencsi Söprű már egy védjegy a szakmában” - hangsúlyozta.

A délutáni Regionális Néptáncfesztiválnak ugyanaz volt a zsűrije, mint a délelőtti Vincze Ferenc szólótáncversenynek - Sztanó Hédi etnográfus és filmrendező (DunaTV) elnökletével.

A zsűrielnök értékelésében kiemelte annak értékét, hogy ez a fesztivál regionális alapon szerveződik, hiszen így a nagytérségben élő fiatalok identitását erősíti. Nehéz újrafogalmazni a már-már közhelyszámba menő gondolatot, de ez mutat rá a lényegre: az identitás a múltban gyökerezve táplálja a jelent, amelyből épülhet a jövő.

- A magyar tradicionális kultúra azt szolgálja, hogy a jelenünket, a jelenben élő kortárs kultúrát - mert ez is az, habár nem szokták beleérteni - örökítésre inspirálja. Az a szép, hogy, amint látjuk, van, aki továbbvigye, van kinek átadni - mondta Sztanó Hédi. -  Örülök, hogy a vasiak is rájöttek arra, hogy hagyományuk a nagy magyar tradíció része, és minden évben megszervezik ezt a fesztivált. Ebben óriási szerepük van a táncpedagógusoknak és a közművelődésben dolgozó szakembereknek. Szinte missziós feladat ezzel „megfertőzni” a mai gyerekeket, akiket egész más jellegű információáradat ér.

A zsűri elnöke egy olyan perspektívából - egy másik földrészről idepillantva - is megfogalmazta gondolatait, amelyet mi nem láthatunk, minthogy öt évet élt az Amerikai Egyesült Államokban.

- Az a tapasztalatom, hogy az óceánon túl is, mint Nyugat-Európában, óriási sikere van annak, amit a magyar hagyományos kultúra képvisel. Nem csak a vastapssal ünnepelt műsorok miatt, hanem a táncházakban, a másfél évtizede szervezett táborokban, amelyeknek sok amerikai résztvevője van, és Magyarországról hívnak meg népzenészeket, néptáncosokat. Akik távolról tekintenek erre a kultúrára, sokkal jobban értékelik, mint mi itt az országon belül. A magyar fiatalok többségének is - azokra gondolok, akik nincsenek benne a néptánc mozgalomban - csak annyit jelent a tradicionális magyar kultúra, hogy „jaaa, a csikós, a gulyás, a paprikás meg a nóta”, a táncosok meg azok, „akik verik magukat meg csapkodnak”. Hogy dr. Martin György folkloristát, tánc- és zenekutatót idézzem: a tradicionális kultúra majd az urbánus kultúra részévé fog válni, mert kimegy mögüle a falu, hiszen a hagyományos paraszti élet megszűnik. Martin Györgynek és munkatársainak köszönhető, akik negyven évvel ezelőtt megkezdték a gyűjtést, és több tízezer méter filmet készítettek, hogy a kutatási anyagokat át kell tenni a gyakorlatba. A 40 éves néptáncmozgalomnak köszönhető, hogy ma ennyi fiatal van, aki úgy néptáncol, mintha egy nyelvet beszélne. Nekünk nem csak a magyar nyelv az anyanyelvünk, hanem a magyar népzene, néptánc is. Ráadásul közlekedési nyelv lehet a néptánc a diplomáciában. Mondjuk, ha egy urugvai megtanulja a magyar néptáncot, idejön és tud velünk táncolni. A tánc úgy is értelmezhető, mint diplomáciai békítő nyelv, improvizatív módon össze tud békíteni, össze tud hozni embereket. A szlovák-magyar rossz viszonynak az nem közismert eleme, hogy viszont eljárnak egymás báljaiba, és ott együtt táncolnak. A tánc nem csak az identitást, hanem a személyiséget is fejleszti. Itt nincs sztárkultusz, mindenki egyenlő, közösségibb alkat lesz, aki táncol. Azt tanulják meg a csoportban, hogy egymást hogyan segítsék. A normális polgári társadalom alapját pedig a kisközösségek adják.