Művészek, parókia, és a kis református gyülekezet

 „Egy nagy család is lehet egy kis gyülekezet, és egy kis gyülekezet is lehet egy nagy család”. Ez a 120 tagú kőszegi református gyülekezet mottója. Érdekes a történetük. Nagy valószínűséggel német borkereskedők hozták be az ”új” hitet Kőszegre.

Annyi bizonyos, hogy az 1540-50-es évek folyamán előbb a kálvini, majd a lutheri tanok terjedtek erőteljesen. Amikor a protestáns vallás Kőszegen is megerősödött, 1554-ben a többségben levő helvét vallású polgárok a Szent Jakab templomot a maguk részére lefoglalták. Az ellenreformáció aztán rendre keretek közé szorította a protestáns hit gyakorlóit, melynek eredménye az lett, hogy – az 1870-ben megtartott népszámlálás adatai szerint – már csak 14 helvét vallású lakott a városban.
Az első világháború után – amikor a trianoni békediktátum miatt hazánk a kétharmad részét elvesztette –, sokan nem mehettek haza. Elmenekültek a már megszállt részekről. Erdélyből, a Felvidékről, vagy az Alföldről érkezett családok telepedtek le Kőszegen. Kezdetben lelkigondozásukkal nem törődött senki. Az evangélikus gyülekezetbe jártak, s úgy vettek úrvacsorát, hogy vittek magukkal kenyeret.
A helyzet akkor változott meg, amikor dr. Rácz Béla tábori református lelkész a kőszegi katonai alreáliskolába került. Ő kezdett el vasárnaponként istentiszteleteket tartani, számba vette a családokat, ezzel egy új gyülekezet alapjait rakta le. Ezt szórvány gyülekezetként előbb Egyházasrádóchoz, majd Szombathelyhez csatolták, mígnem 1933-ban önálló egyházközség nem lett. A 16 ezer pengőért az 1940-es években megvásárolt parókia, felújított formában az egyik ingatlana ma a gyülekezetnek.
A vendégház átalakítása 2002-ben fejeződött be, részben a Széchenyi Tervnek, részben pedig a közegyházi adakozásnak köszönhetően.

Kőszeg kicsi, de lelkes gyülekezete élén mindenkor Istennek élő, a gyülekezet javát kereső lelkészek és gondnokok álltak. A kicsi, de lelkes gyülekezet tizenöt évvel ezelőtt, 1996 augusztus 20-án avathatta ünnepélyesen templomát. A külső megjelenésében egy jurtához hasonlító templom tervezője Csete György Ybl- és Kossuth-díjas építész volt, a tényleges kivitelezésben segítettek svájciak is. A templom alsó részén a közösségi helyek találhatóak, a felső rész maga a templom.

Amikor felépült a templom, elhatározták a kőszegiek, hogy a város javát is szolgálva – no meg a gyülekezet jó felfogott érdekének megfelelően is – kiállításokat szerveznek. Egyrészt szerettek volna leszámolni azzal a tévhittel, hogy a protestantizmus művészet ellenes lenne, másrészt pedig adva volt egy kiállítóhelynek is használható terem. A gyülekezet akkori gondnokának, prof. dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész munkálkodásának köszönhetően, azóta már túl vannak a 90. kiállításon a Csillag-teremben.

Mos vasárnap nem akármilyen rendezvény színhelye lesz a református templom. A gyülekezet elhatározta a parókia felújítását. Erre gyűjtenek. Segítségükre sietett ebben egy neves, három tagú művész család. Délelőtt 11 órakor a Csillag- teremben nyílik meg „A bennünk élő fény” címmel Molnár Edit festőművész tárlata. Műveit dr. Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár (ELTE) ajánlja a figyelmünkbe. Este 7 órakor a templomban hangverseny kezdődik, amelyen hallhatjuk a művésznő férjét és fiát. Szűcs Máté brácsaművészt, a Berlini Filharmonikusok első szólóbrácsását és Szűcs Lajos zeneszerzőt, zongoraművészt. Schubert és Schumann művei mellett felcsendül Szűcs Lajos több műve is, ősbemutatóként a „Capriccio Hommage á M. de Falla” című. Remélhetően sokan gondolják úgy a szép művészi élmény és nemes cél miatt is: eljönnek, segítenek.