Muzsikáltak és megnézték Erdélyt

A Petőfi utcai házon emléktábla hirdeti, hogy itt élt Békefi Antal. A 80-as évek elején elhunyt neves zeneszerző, népzenegyűjtő, pedagógus dolgozószobájában máig szinte semmi nem változott. „Talán csak annyi, hogy itt is megjelent számítógép", mondja az utód és házigazda, Békefi Antal Attila, aki most a Bartók zeneiskola Tibia kamaraegyüttesének művészeti vezetőjeként fogad bennünket, az erdélyi koncertturné hatása alatt. A kitűzött cél – „mutassunk, lássunk, épüljünk, nőjünk" – maradéktalanul megvalósult.

Királyhágó, Erdély „kapuja". Bereczki Julianna, Gáspár Fanni, Nagy Zsófia, Paulik Ráhel, Zsuzsa asszony, Mukics Júlia, Sárvári Dóra, Kocsis Orsolya, Hurtik Rita, Böröcz Anna – és Kovács Imre. Fotó: Tibia kamaraegyüttes

„A csíksomlyói séta, talán az volt a legszebb – visszhangzott az erdő", mondja Paulik Ráhel, ő csembalón játszik az együttesben. (És Kecskemétre megy tanulni, Bereczki Julianna csembalóművész szárnyai alá. Bereczki Julianna szintén részt vett az erdélyi turnén, nem mellesleg az augusztusi szombathelyi Régi Zene Műhelyek visszatérő csembaló-professzora.) „Az utazás, ahogy egyik helyről mentünk a másikra, közben szusszantunk egyet; az nagyon jó volt. Sokat nevettünk", mondja Kocsis Orsolya (cselló, viola da gamba). „A szovátai koncert, amikor Böjte Csaba dévai gyerekotthonának lakóival találkoztunk: mind ki akarta próbálni a hangszereket", folytatja Sárvári Dóra (hegedű). Böröcz Anna (hegedű, brácsa) egyetért: a szovátai koncerten a gyerekek érdeklődése volt talán a legszebb meglepetés. Választani nehéz: mindenestül szép és meglepetésekkel teli volt ez az utazás. Ők nyolcan – Ráhel, Orsi, Dóri, Anna, meg Gáspár Fanni, Nagy Zsófia, Mukics Júlia, Hurtik Rita – jó barátnők is. És akkor Ádám András sofőr, Kovács Imre Erdélyből Szombathelyre származott fagottművész és turné-idegenvezető, meg persze Zsuzsa asszony, a csapat lelke kedvességéről még nem is beszéltünk.

Fellépés a Kolozsvári Magyar Rádió koncerttermében. Az előadást rögzítették, augusztusban tűzi műsorra a rádió. Fotó: Tibia kamaraegyüttes

Elsőként Déván, Böjte Csabáéknál játszott a Tibia (a név ókori fúvóshangszert jelöl). Az utazást megelőző szombathelyi koncert bevételével, több mint 60 ezer forinttal érkezett az együttes a gyermekotthonba. Aztán a nagy múltú csíkszeredai Régi Zene Fesztivál következett, tulajdonképpen ezt a meghívást „rakták körbe" további, reneszánsz és barokk muzsikából szerkesztett koncertekkel, így kerekedett ki a turné. Csíkszereda után jött a szovátai „ad hoc-koncert", a parajdi fellépés, végül a koncert a kolozsvári rádió koncerttermében. A hangversenyt augusztusban műsorra is tűzi a rádió. A Tibia minden egyes alkalomra magyar és román nyelvű szórólapokat nyomtatott, követnivaló előzékenységgel. Elena Maria Sorban zenekritikus a Tibia kolozsvári „varázslata" után azt írta, nem hitte volna, hogy egy iskolai együttes „eszményi módon" képes megszólaltatni a barokk zenét. A turnénak több támogatója volt. Jól tették, hogy a Tibiát választották.