Nem találjuk a helyünket – Lukáts Andor az Ivanov-tünetekről a szombathelyi olvasópróbán

HARMINCÖT Tekinthetjük véletlennek, de akár sorsszerűnek vagy a talán nem létező „nagy könyv” előírásának is: a vadul burjánzó, korai Csehov-dráma 35 éves címszereplőjét, Ivanovot az idén 35 éves Bányai Kelemen Barna játssza a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán. Március 3-án lesz a premier. De a tavaszi szezon már kedden megkezdődött, ott voltunk az Ivanov-olvasópróbán a stúdióban, ahol Lukáts Andor mindenekelőtt fölrúgta a szokásos szabályokat.

NEM TALÁLJUK A HELYÜNKET A hosszú asztal körül illedelmesen sorakozó székek rendje szempillantás alatt megváltozik, a székekből kör formálódik: hogy mindenki jobban lássa a másikat. Voltaképpen ezzel a praktikus változtatással megfogalmazódik az Ivanov alapproblémája is. Lukáts Andor azt mondja, azért fontos számára ez a Csehov-dráma, mert úgy látja: mindaz, amit a címszereplő képvisel, a jelenkorban egyre inkább „tünetszerűvé válik”. Elzárkózunk, bezárkózunk. Nem találjuk a helyünket. Azt az „önsajnáló nyávogást” azonban, amely a helyét nem találó Ivanovból időről időre kibuggyan, Lukáts Andor elkerülni, minimalizálni készül. Bár rögtön hozzáteszi, hogy Ivanovban mintha dolgozna valami vád; és nemcsak az élhetetlen világot, hanem önmagát is vádolja – valamivel. De mivel? Mi romlott el? Hol romlott el? Ő se tudja, mi a baj, talán pont ezért tör föl belőle váratlanul a maga számára is megmagyarázhatatlan harag, amelynek így vagy úgy muszáj utat engednie.

LEHÚZ, ALTAT, BEFED És körben persze ott a híres orosz vidék (amely lehúz, altat, befed), a feudalizmus és a kaptalizmus határvidékén. Alkohol, adósságok, céltalanság, pletykálkodás. De Lukáts Andor „nem rémdrámára gondol”, a darab igazságát szeretné megkeresni – együtt a színészekkel. Ivanov feleségét, Anna Petrovnát Bánfalvi Eszter játssza, Sabelszkij nagybácsi: Szerémi Zoltán, a Lebegyev házaspár: Endrődy Krisztián és Németh Judit, ragyogó szépségű Szása lányuk Hartai Petra (hát miért jár hozzájuk annyit Ivanov?), az Anna Petrovnáért rajongó zemsztvo-orvos Kenderes Csaba. Vendégek, birtokosok, özvegyek és rokonok: Nagy Cili, Kelemen Zoltán, Kálmánchelyi Zoltán, Fekete Linda, Avass Attila, Szabó Róbert Endre.

EGYSZER VOLT JEGORUSKA Lukáts Andor azt mondja, a kis szerepek is nagyon fontosak. Ott van például Jegoruska – az elveszett szegény rokon Lebegyevék házában –, akinek intenzív, néma jelenléte sokat hozzátesz az előadás világához. Játssza Jámbor Nándor. És nem azért pont Jegoruska, mert egyszer régen Lukáts Andor is eljátszotta ezt a szerepet Kaposváron, Zsámbéki Gábor rendezésében.

Különben a kaposvári bemutató éve 1977, vagyis jubileum!

IVANOVOK VÁLTOZÁSA Közbevetőleg: az Ivanov – Csehov korai, szintén jubiláló, 1897-es, egy évvel később bemutatott darabja – nem mondhatni, hogy túl gyakori vendég a magyarorszgi színpadokon. A kaposvári Zsámbéki-rendezés (Ivanov Rajhona Ádám) az Ivanov-történet szempontjából is fontos. Ascher Tamás nem olyan régen a budapesti Katona József Színházban rendezett Ivanov-előadást, Fekete Ernővel  a címszerepben. Hogy kicsoda ez a nemrég erőtől duzzadó, tenni akaró, önmagát hirtelen elveszítő, fiatalember? Az biztos, hogy a kérdés ma olyan, mint valami felkiáltójel. Csehov élt, Csehov él, Csehov élni fog. A színészek olvasnak.

KÍVÁNCSI ÉS JÁTÉKOS Az olvasópróba előtt Jordán Tamás igazgató emlékeztet arra, hogy Lukáts Andor első szombathelyi rendezése, A mi osztályunk nemcsak az évadnak volt fontos előadása, hanem a tizedik évébe lépett WS Színháznak is. Nem marad el az évődés sem. Lukáts Andor első számú jó tulajdonsága ezek szerint a kíváncsiság (nem mellesleg a színházi működés alapkritériuma). Lukáts Andor homo ludensként határozza meg régi kollégáját: Jordán Tamás, a játékos ember. Ott ül a körben a dramaturg, Sényi Fanni, a jelmeztervező Pető Kata. Khell Csörsz díszlettervezőt a makett képviseli. Apró kartondobozba zárva a világ: Csehové – a miénk. A csehovi puskával együtt.