Népköltészetből táplálkozó nyelv

Gyermek- és kamaszkora, férfiévei - az Iparművészeti Főiskola esztendei kivételével - itt teltek/telnek. Zalaegerszeg a világgal való ismerkedés alfája és omegája. Életének szinte minden eseménye ide köti. Nemcsak a család, a rokonok, barátok, ismerősök, de a mindenkori hivatali városvezetés is magáénak vallja ezt a páratlan életművű művészt, akit az ezerarcú magyar kerámiaművészet- ben is külön hely illet.

Művészetének gyökerei Göcsejhez, az Őrséghez kapcsolódnak. Méltatói azonban a primitív és klasszikus ókori kerámiaművességgel való rokonságát is fölismerik. Első játékai a nagyapa műhelyében illatozó agyagból készültek. Tőle és az ott dolgozó segédektől, inasoktól leste el az agyagformálás életre szóló első mesterfogásait. A főiskolán pedig a magyar képzőművészet nagyjai - Borsos Miklós, Gádor István - segítették a mesterség művészeti szintre emelésében. Egykori mesterei ugyanúgy méltatták munkásságát, mint a költő Juhász Ferenc vagy az atyai jóbarát-tá vált László Gyula régész, Keresztury Dezső, a tudós, Somogyi József, a szobrász, Koczog Ákos, a művészettörténész és számos barátja, ismerőse.

Főiskolás éveinek utolsó esztendejében talált rá saját stílusára, ezekre a klasszikus mértani formájú forgástestekre (gömbök, csövek, kúpok), amelyekből fölépült életműve: térplasztikák, domborművek, beltéri alkotások, korsók, butykosok, edények regimentje. E régen megtalált stílushoz és önmagához úgy maradt hű fél évszázadon át, hogy eközben folyton változott. Választékosabb, letisztultabb lett minden, ami kezéből kikerült. Nem akart és nem is alkalmazkodott sohasem semmilyen aktuális di-vatirányzathoz. Németh János e népművészetből táplálkozó nyelven tud legszebben szólni: derűvel, iróniával, tisztelettel, szomorkásan, de sohasem elkeseredetten.

A mesélő kedvű szobrásznak kerámiabeszédében segítségére sietnek a népköltészet jelképei, a nap, a hold, a csillagok, fák, virágok, vizek, madarak és négylábúak, a mitológia, a korpuszok, a karácsonyi ünnepkör alakjai, a népi vallásosság szentjei, mint a madarakkal beszélgető Ferenc, a szenvedéstörténet stációi, és ott vannak a pajzán, erotikus asszonyok is, példá-ul a Balatoni Vénusz.

Közel 70 köztéri és közintézményben elhelyezett alkotásainak harmada Zalaegerszeget díszíti. Jutott belőlük Zala megyének is (Szombathelyen a tüdőgondozó falán) és főleg Dunántúlnak. De Németh János alkotásai köszöntik a finnországi, indiai, ausztráliai, szlovéniai magyar követségekre belépőket is.

Németh Jánosnak is napi szükséglete a tevékenység. Feladatáról néhány éve így vallott: Talán tudja még érezni az ember az agyag szépségét, melegét, varázsát. Talán tud még hinni az élet szépségében, örömében. Talán bizakodik abban, hogy továbbra is agyagsípok szólnak a szirénák helyett. Abban, hogy a házakban nem kígyónyelvek gyúlnak ki, hanem a kemencében tűz ropog és melengeti a szíveket.