Öngyilkos lett Latinovits?

Tarics Péter gyerekkora óta rajongója Latinovits Zoltánnak, elsősorban versmondása miatt (a szerző maga is versmondó előadóművész 30 éve), de nagy tisztelettel van iránta a magyar színháztörténetben betöltött szerepe miatt is. Latinovitsot a ma embere inkább filmszínészként ismeri, minthogy 45 játékfilmben szerepelt. A könyvbemutatón Gergye Rezső felolvasta Nagy Gáspár Latinovitsról írott versét, ami Balatonszemesen a színész sírja mellett fába van vésve.

– Latinovits életének és halálának megítélésében nincs középút, csak szélsőségek vannak. Ez a kor hibája is. Ő egy gyorsan égő, nagy tehetségű színész volt, számára a szerep sosem ért véget a színpadon, a lelki töltet a színházon kívül is tartott. Emiatt sok konfliktusa volt, főleg tehetségtelen emberekkel – mondta Tarics Péter a könyvbemutatón. – A 90-es évek derekára gyűlt össze az első anyagom róla, akkor jelent meg az első könyvem. Tovább kutattam. Megvizsgáltam a rendőrségi és a vasúti dokumentumokat, amiket megszereztem, felkerestem a szemtanúkat. Kriminalisztikai szempontokat érvényesítettem. Megkérdeztem például azt a hölgyet, aki állította, hogy száz méterről látta: Latinovits „öngyilkossági szándékkal" vetette magát a vonat elé – miért mondta ezt? Azt felelte, nem akarta, hogy a mozdonyvezetőnek baja essék. Megkérdeztem a ma 64 éves mozdonyvezetőt, akit addig nem kérdezett senki. Elmesélte, mit látott. Leírtam, autorizáltattam vele a szöveget, benne van ebben a könyvben. A férfi akkor 29 éves volt, az volt az első gázolása.

Tarics Péter már 29 éve foglalkozik Latinovits Zoltán életével, 17 éve a halála körülményeivel. Fotó: Szendi Péter

Mi történt 1976. június 4-én? Latinovits át akart menni a vasúti átjárón, látta a vonatot, megállt. Elmélázott. Beszippantotta a torló nyomás, amit érezhetünk akkor is, ha egy kamiont megelőzünk vagy ha a metró befut (ezért nem szabad belépni a folyosó szélén kimért 90 centiméter széles sávba). A mozdony hátuljának korlátja elcsapta Latinovits fejét, eldeformálta, a bazaltkövekre, a vonat alá sodorta a testet. Mikor a vonat megállt, a színész a negyedik kocsi alatt feküdt. A lépcső eltörte a bal kezét és a jobb lábát. Nyolc perc alatt meghalt. A mentő a siófoki kórházba akarta vinni, de már nem volt értelme. A helyi halottasházba szállították, ahol másnap felboncolták. A boncoláson négy újságíró is jelen volt, vajon mit kerestek ott, hogy kerültek oda?

Tarics Péter úgy véli, a hatalomnak állt érdekében, hogy a halált öngyilkosságként könyveljék el, hogy ne kelljen további vizsgálatot folytatni, le lehessen zárni az ügyet. A hírek is átalakultak két nap alatt: 1976. június 6-án már öngyilkosságról írtak az újságok. Ruttkai Éva verziója az volt, hogy fel akart ugrani a vonatra, mint gyerekkorában, amikor sokszor játszottak ilyet. Csakhogy – Tarics Péter szerint – a gyerekkori csínyeket a kanyarban megálló tehervonatra felugorva követték el. 46 évesen Latinovitsnak már nem volt ugrálhatnékja. 75-80 évesnek látszott a szervezete, mikor felboncolták. 10 éven belül meghalt volna, a szíve legfeljebb addig bírta volna, ha nincs ez a baleset.