Sándor tízre ígéri

Az ünnepi műsorokat - tegyük a kezünket a szívünkre - gyakran semmi nem menti meg az emelkedett unalomtól. De ami most készül, az egészen más. A Weöres Sándor Színház huszonnégy színésze és stúdiósa újrajátssza azt a különös, fényes, pesti márciusi napot Szombathely utcáin és terein. Az Art Café lesz a Pilvax, a Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épülete az egyetem - a Smidt Múzeum meg a Nemzeti Múzeum.

Egyetlen z betűn múlik az egész: a szövegkönyv a Márczius - forradalmi játék hat képben - címet viseli, és a régies írásmód önmagában és önkéntelenül is jelzi, hogy itt tényleg vérbeli játékról van szó. Vagyis egyfelől minden teljes mértékben valóságos, ráadásul történelmileg hiteles lesz ezen a napon: Petőfiék találkoznak a Pilvaxban, elmennek az egyetemre, lefoglalják a nyomdagépet (a rektort és Landerert Jordán Tamás játssza), útba ejtik a Nemzeti Múzeumot, a helytartótanács reszketni méltóztatik, és így tovább; másfelől viszont minden a legteljesebb fikció. (Még akkor is, ha esetleg esni talál az eső.)

Olyasmi ez a z a Már- cziusban, mint József Attila Tiszta szívvel című forradalmi versében az a bizonyos k betű. Közismert tény, hogy József Attilát - aki nem mellesleg tudatosan, külsejében is hasonlítani akart Petőfire - 1925-ben a Tiszta szívvel című verséért eltanácsolták a szegedi egyetemről. Kappanyos András Eszek címmel tanulmányt szentelt a problémának: azt írja, Horger Antal tanár úr ott követett el nagy hibát, hogy nem önmagáért helytálló költői szövegként (fikcióként), hanem a hús-vér József Attilára vonatkoztatott valóságként értelmezte a verset. (Tiszta szívvel betörök / ha kell, embert is ölök ) Horger Antal tanár úr például nem vette észre azt a bizonyos k betűt. Nem vette észre, hogy az egyetemi hallgató - vagyis az életrajzi szerző - József Attila sosem használta volna ebben a formában az ikes ragozású eszik igét. József Attila azt mondta volna: eszem . A versben megszólaló, lázadó szegénylegénytől azonban a Három napja nem eszek a hiteles változat. Horger Antal tanár úr nem értette meg - tragikusan és mindenestül félreértette - a verset. Másképpen: összekeverte a vers igazságát a hétköznapok igazságával.

A Márczius című térszínházi előadás nem színpadon, nem a megszokott kőszínházi, de még csak nem is a megszokott szabadtéri színházi körülmények között játszódik - viszont színház lesz, a javából. (Csak az első helyszíni próba egyben a premier - és a búcsúelőadás is.)

Kelemen Zoltán arra kapott felkérést Jordán Tamástól, a Weöres Sándor Színház igazgatójától, hogy tervezzen ünnepi műsort március 15-ére. A felkérés után néhány órával a szerző fejében megszületett az ötlet: akkor legyen térszínház. Aztán már csak a megfelelő könyvre volt szükség - a történelmi ismeretek fölfrissítésére -, meg egy kis kalandozásra az interneten, és néhány nap (vagy inkább éjszaka) alatt elkészült a komplett forgatókönyv (vagy inkább színdarab): Zoltán úgy saccolja, a szövegnek mintegy hatvan százaléka alapul történelmileg hitelesített dokumentumokon; a fennmaradó negyven százalék - az életes dialógusok nagy része - képzeletének szülötte. A lényeg az, hogy így is történhetett volna . Az meg csak a véletlen - vagy a szerencse - műve, hogy éppen egy olyan jelenet próbájára néztünk be, amelyet hangfelvételről kísérhet majd figyelemmel a forradalmi játék közönsége. Arról van szó, hogy a városházán fontos emberek tárgyalnak a kialakult - és egyre fokozódó - helyzetről, és a helyzet kézben tartásának lehetőségeiről. Vajon aláírja-e a polgármester a 12 pontot?

Hosszú asztalt ülnek körül a színészek - íme, még egy bizottsági szituáció; egy másik időutazáson. Itt van például Vasvári Pál (Horváth Ákos), itt van a hőzöngő (de azért kedves) Irinyi Dániel (Borbíró András), itt van Jókai (Vass Szilárd), itt van Petőfi (Szabados Mihály - kis szakállal), itt van Rottenbiller Lipót (Szabó Tibor), és persze itt van az óvatos, latolgató polgármester (Szerémi Zoltán). És itt van közöttünk a színház szelleme is: mert valahányszor Szabó Tibor - vagyis Rottenbiller Lipót - határozott csöndességgel kimondja, hogy Tegye azt, polgármester úr. Írja alá! , egy pillanatra mintha fönnakadna az idő. Aztán tapintható a megkönnyebbülés: megvan. Aláírta.

Március 15-én ugyanígy visszafojtjuk majd a lélegzetünket abban a késélen táncoló pillanatban. A Márczius című forradalmi játék 10 órakor kezdődik a Fő téren. (Irinyi József már ideges: Késnek! Sándor tízre ígérkezett! )