Kultúra

2010.11.09. 16:54

Senki sem tökéletes – Van, aki forrón szereti

Két szoknya, két nadrág, egy bőgő és egy szaxofon, valamint egy szőke bombázó kerülnek középpontba a Van, aki forrón szereti című klasszikusban. A három világhírű színész nevével fémjelzett film minden idők legjobb amerikai vígjátéka, legalábbis az Amerikai Filmintézet szerint.

Gólya Andrea

Szomorú apropója van ennek a filmajánlónak: szeptember végén elhunyt Tony Curtis, a magyar származású amerikai színész. Egyik leghíresebb alakítása volt a női ruhába bújt Joe, a Van, aki forrón szereti című vígjátékban.

Joe (Tony Curtis) és Jerry (Jack Lemon) egyik napról a másikra élő zenészek, akik egy nap tanúi lesznek egy gyilkosságnak. Sikerül ugyan elmenekülniük, de egy egész gengszter banda van a nyomukban. Joe és Jerry kénytelen álcázni magát, így épp kapóra jön nekik egy női zenekar felhívása. A két jómadár női ruhát ölt és vonatra száll, immár mint Josephine és Daphne. Csakhogy Joe első látásra beleszeret a zenekar énekesébe, Virágba (Marilyn Monroe) és félénk milliomosak álcázva magát elcsábítja a lányt. Eközben Daphne szívéért egy igazi milliomos küzd, III. Osgood E. Fielding (Joe E. Brown) személyében. Csakhogy a gengszterek elől nem olyan könnyű elmenekülni, a történet pedig parádés üldözésbe torkollik.

A filmet a kor egyik leghíresebb rendezője, Billy Wilder készítette, akit főleg vígjátékai miatt ismernek. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Sabrina (Audrey Hepburn és Humphrey Bogart főszereplésével), a Legénylakás, vagy éppen a Sógorom, a zugügyvéd, ami arról híres, hogy itt szerepelt először együtt Jack Lemmon és Walter Matthau.

A rendező nagyszerű érzékkel keverte a krimi és a vígjátéki elemeket a Van, aki forrón szereti című alkotásban, egyaránt megtalálhatóak benne a jellem- és a helyzetkomikumból származó poénok. Billy Wilder műve tisztelgés az 1930-as évek jelentősebb gengszter filmjei előtt is. Sok karaktert és jelenetet idéznek meg A kis cézár, A sebhelyes arcú és A közellenség című filmekből.

Az 1958-as forgatás idején Marilyn Monroe már sztárnak számított, így a három főszereplő közül ő volt a húzónév. Tony Curtis és Jack Lemmon számára pedig ez a film hozta meg a hírnevet. Rengeteg pletyka szól arról, hogy mennyire nehéz és körülményes volt a forgatás. Állítólag sokszor rendkívül hosszúra nyúltak a legegyszerűbb jelenetek felvételei is Marilyn Monroe gyenge idegei és egyéb problémái miatt. Ráadásul néha még a saját szövegét sem bírta megjegyezni a színésznő, és a stábnak a díszlet különböző pontjaira kellett felírnia Marilyn mondatait.

De nem emiatt érdemes megnézni ezt a vígjátékot. Tony Curtis és Jack Lemmon remekül alakítják a két nőt, a felvételek előtt sokat gyakorolták a nőies mozdulatokat és a magas sarkúban járást. Az álruhás szereplők az irodalomban régóta létező komikumforrásnak számítanak, elég csak Shakespeare néhány művére gondolni. De nem számított új témának a filmtörténetben sem, gondoljunk csak Latabár Kálmán híres szerepére az Egy szoknya, egy nadrág című magyar filmben, ami több, mint tíz évvel Billy Wilder műve előtt készült. A Van, aki forrón szereti óta pedig számos filmben láthattunk már női ruhába öltözött férfiakat, mint például az Aranyoskám vagy a Mrs. Doubtfire.
Meg kell még említeni a film betétdalait, amik közül sokat Marilyn Monroe énekelt, köztük az I Wanna Be Loved by You vagy az I'm Through With Love című ismert slágereket.

Bár szinte mindegyik szereplőnek vicces mondatai vannak, a legjobb perceket mégiscsak Daphne és Osgood párosa adja. Nekik köszönhető egy csodás tangó jelenet, és a film legendássá vált zárómondata is a szerelmes milliomos szájából hangzik el. Amikor Daphne kénytelen közölni udvarlójával, hogy ő valójában férfi, Osgood csak ennyit felel: „Senki sem tökéletes.” Azt hiszem, erre mondják, hogy a szerelem minden akadályt legyőz

Részlet a filmből:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!