Sok a megtévesztő vallási témájú könyv és film - A keresztény tanítást eltorzító, kigúnyoló írásokról tartott előadást dr. Németh Norbert

Zsúfolásig megtelt a D épület fölszinti előadója, olyan sokan voltak kíváncsiak dr. Németh Norbert egyetemi lelkész, főiskolai tanár előadására, melynek címe is titokzatos volt.

- Magammal is sokáig vitatkoztam azon, hogy milyen címet adjak az előadásnak - mondta dr. Németh Norbert. - Hiszen egy címnek világosnak és könnyen érthetőnek kell lennie. Végül a Kereszténységgel kapcsolatos pamfletek címnél kötöttem ki. Én azt gondolom viszont, hogy mivel titokzatos ez a szó, sokan utánanéztek, ahogy én magam is a keresgélés közben. A pamflet röpirat vagy gúnyirat, amelyben az ellenfél álláspontját kicsúfolják, vagy esetleg személyét támadják. A kereszténységgel kapcsolatos pamfletek nem új keletűek, hiszen ezek együtt terjedtek el a keresztény tanításokkal. Az utóbbi években több film és könyv is foglalkozott a vallással és a kereszténységgel. Ezeknek a pozitív mondanivalója az, hogy az emberek érdeklődését a vallás felé fordítja. A negatív oldala pedig az, hogy eltorzítja a tényeket és ezáltal ártalmassá, félrevezetővé válik.

A hívő embereknek nagyon nehéz a feladatuk, hiszen önmaguknak kell értelmezniük az írásokat, a filmeket. A filmeket általában botrányok kísérik, nagyon sokszor Isten valódi lényét elferdítik. A mozi képpé teszi az igét, és egyben értelmezi is. Ám nagyon sok múlik a rendező fantáziáján, a megrendelőn, a színészi játékon. A film kiemel, kihagy vagy összevon bizonyos evangéliumi jeleneteket, hozzáad, hozzáképzel a történethez eseményeket, párbeszédeket vagy mozdulatokat.

Dr. Németh Norbert elmondta, hogy az igehirdetés egykor élőszóban volt. Jézus nem papírra írt, hanem az emberek szívében kapott helyet 
Fotó: Unger Tamás

- Egy Jézusról szóló könyvben vagy filmben mindig a szerzők, a rendezők szeretnék ábrázolni és megragadni Jézus isteni és emberi lényét is, ám a legtöbb esetben ez nem sikerül - folytatta a lelkész. - Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb a botrány. 2004-ben elkészült a Passió című film, nagy sikere volt a mozikban, viszont ez a film is torz. Jézus szenvedésére nem fordít elég figyelmet, jóformán csak a keresztig kíséri Krisztust. Elhallgat pár dolgot, például a feltámadást. Sokszor eszembe jut Napóleon mondása, aki többször is elolvasta az Újszövetséget. Az emberek mindent elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában.

Az igehirdetés egykor élőszóban volt. Hiszen Jézus nem papírra írt, hanem az emberek szívében kapott helyet. Az első század második felében született az Újszövetség. Jézus az apostolokat bízta meg, hogy az utókornak továbbadják történetét és tanításait. Minden, amit az apostolok írtak, kánoni tekintéllyel bír. Akkoriban az egyházatyák fennmaradt levelezéseiből, lejegyzett prédikációiból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a most Újszövetségként ismert könyvek gyűjteményén kívül nem tulajdonítottak hasonló tekintélyt egyetlen más műnek sem.

Az áliratokat, vagyis apokrifeket az egyházi közösségek nem fogadták el. Nem másolták, istentiszteleteken nem olvasták őket. Ezek is csak azt bizonyítják a lelkész szerint, hogy az emberek kíváncsisága már akkor is határtalan volt. Sokszor Jézus életéből vettek elő olyan részeket, melyeket nem ismerünk és ezeket kipótolták a fantáziájukkal. Azért is íródtak ilyen áliratok, hogy a hiteles keresztény tanítást elferdítsék és megkérdőjelezzék. Az éremnek azonban van egy másik oldala is, az apokrifek más panorámát nyitnak meg előttünk, hiszen az apostoli atyák írásainak kortársai.

Napjainkban egyre többet foglalkoznak az egykori apokrifekkel, a Bibliába be nem került írásokkal. Többek között Dan Brown, aki arra készteti az olvasókat, hogy a kereszténységet óriási csalásnak, hatalmi összeesküvésnek tekintsék. Ez már egyben bevezetője is volt a következő előadásnak, melyben Dan Brown könyvének, a Da Vinci-kódnak a veszélyeire, a félreértéseire, valamint a szándékos megtévesztéseire hívják fel a figyelmet.

Az első három hasonlít egymáshoz

Az első írott kánoni evangélium valószínűleg Márk evangéliuma, amelyet Máté és Lukács feltehetően forrásként használt. Az első három evangéliumot szinoptikus evangéliumoknak nevezik, mert számos vonatkozásban nagyon hasonlítanak egymáshoz. A negyedik evangélium, János evangéliuma, több szempontból eltérő képet mutat Jézusról és szolgálatáról.