Kultúra

2010.09.19. 16:40

Sose halunk meg: Koltai Róbert-musical az Arénában

Országos turnéján érkezett a szombathelyi Aréna Savariába szombaton este a Sose halunk meg című Koltai Róbert-musical. Ez a történet, úgy látszik, tényleg sose hal meg: a film musical-feldolgozásokban él tovább.

Ölbei Lívia

Volt egyszer (1993-ban) egy film, Koltai Róbert önéletrajzi ihletésű forgatókönyvével, az ő rendezésében és főszereplésével, amely nagyon eltalált valamit: a Sose halunk meg nemcsak a csetlőbotló, de azért „a jég hátán is megélő” örök kisember és a szabadságvágy meg a játék apoteózisa – itt éppen a múlt század 60-as éveinek kulisszái előtt –, hanem gyönyörű és szintén örök beavatási történet is. A vállfaárus és szent bohóc, Gyuszi bácsi és unokaöccse, Imike az utazás kalandjaiban kiteljesedő kapcsolata a legszebb alaptörténetet írja újra; mitologikus szemléletet tükröz a film címe is: Sose halunk meg. Mindehhez jön a parádés szereposztás és a ríkattató, nevettető Dészene, a gyorsan slágerré lett Nagy utazás – amely először Presser Gábor dörmögő hangján ült bele a fülünkbe.


Aztán a korszellem kikövetelte a magáét: 2006-ban elkészült a Sose halunk meg musical- változata, amelynek ősbemutatóját a szolnoki színházban tartották (Koltai Róbert – ki más – játszotta Gyuszi bácsit, a film Imikéjét, Szabados Mihályt Balog 2 szerepére hívták meg). Nem kellett sokat várni a pesti bemutatóra sem: 2007. tavaszán láthatta a közönség Koltai Róbert színházában, a József Attilában; természetesen Koltai Róbert főszereplésével. A premierre jelent meg az előadás dalait tartalmazó CD. (Zene: Dés László, szöveg: Nemes István. A Nagy utazás szövege Bereményi Gézáé.)

És most itt van az újabb felvonás, a régi siker hullámain. Szeptember elején a budapesti Körcsarnokból indult országjáró turnéra az a „vadonatúj” Sose halunk meg-musical, amely tizenhat városban, tizenhat helyszínen kerül a közönség, Koltai Róbert rendezésében, Koltai Róberttel a főszerepben. Az utazó társulat (echós szekerek helyett kamionokkal) szombaton érkezett az Aréna Savariába.


Nem kifejezetten színházi helyszín, az egyszer biztos. Az arénában (a pályán) „keresztben” fölállított alkalmi színpad előtt szombaton este hét előtt helykereső társasjáték zajlik. Az oldalsó szektorokból néhány leleményes néző még villanyoltás előtt fölszalad a távolabbi, de a színpaddal szemben lévő „kakasülőkre”. A látvány nyilvánvalóan a turnékörülményekhez igazodik: a színpadon többfunkciós állványzat, szinte mindig rengeteg szereplő; egyébként a díszletet (vonat, állomás, ügető, piaci látkép) a háttérkulisszákra vetített abszolút reális fotók helyettesítik. A világítás némi kívánnivalót hagy maga után. Azért így is jó látni Lukáts Andort, Vándor Évát (Imi szülei); Spindler Bélát (Boldizsár, a féltékeny könyvvigéc); Esztergályos Cecíliát és Kertész Ákost (Deutsch néni és Deutsch bácsi). Amikor pedig Teréz, az elhagyott menyaszszony szerepében Hernádi Judit megjelenik a színen, nemcsak a csönd válik telítettebbé, hanem megbizonyosodhatunk arról is, hogy egyetlen színész képes erősebb hatást kelteni, mint mondjuk egy harminc fős, koreografált mozgást végző színpadi kórus (színpadi tömeg). És bár egy idő után olyan érzésünk támad, hogy ugyanazt a végtelenített Dés-dalt halljuk – benne zakatol az a jellegzetes boldog szomorúság –, azért a Legyen úgy (ha akarom, 56 emléke, ha akarom, szerelmes dal; de akarhatunk mást is) kiválik a nagy zakatolásból.

Főleg, amikor a sokadik ráadásban Imi – Tasnádi Bence színművészeti egyetemista – hangvillával megadja a kezdőhangot, és az aláfestő gépzene nélkül vág bele, hogy „ugye tudtad, így nem érhet véget”. A fenébe, elkerülhetetlen az elérzékenyülés, ha azt a keringőt hallja az ember, hogy „...majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet / úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem / lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük / és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újrakezdjük...” Még akkor is, ha titkon tudja, hogy alapvetően egy cél van: jó sok vállfát eladni. (A musical egyértelműsíti a befejezést is. Gyuszi bácsinak a legutolsó pillanatban megadatik, hogy értesül az ügetői csodáról  bejött a 2, 9, 11. Győzött Sóhaj, a második Szobaasszony, a harmadik Fárosz.)  

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!