A vasi fotográfus

2020.01.22. 11:49

Stekovics János rangos kulturális kitüntetést kapott Németországban

A vasi születésű, Németországban élő fotográfus, kiadóvezető, Stekovics János több évtizedes tevékenységét rangos kulturális kitüntetéssel ismerte el Sachsen-Anhalt tartomány miniszterelnöke Németországban. Magdeburgban volt a díjátadó.

Ölbei Lívia

Stekovics János kezében a kitűntetéssel

Fotó: Vas Népe

A dr. Reiner Haseloff tartományi miniszterelnök által jegyzett méltatás szerint az érdemérem Stekovics János magas színvonalú, hosszú évek óta tartó, felbecsülhetetlen dokumentum- és művészi értékkel bíró munkáját ismeri el. Stekovics János kiadója elsősorban olyan tematikus albumokat ad ki, amelyek a tartomány kulturális, természeti, építészeti és más értékeit örökítik meg, mutatják be. Sachsen-Anhalt tartomány érdemérmét és a hozzá tartozó oklevelet Rainer Roobra kulturális és államminiszter adta át Stekovics Jánosnak Magdeburgban, a Fürstenwall-palotában.

Stekovics János kezében a kitüntetéssel és az érdeméremmel
Fotó: Vas Népe

 

Stekovics János ezer szállal kötődik Vas megyéhez: Sárvárhoz – ahol gimnáziumi tanulmányait végezte – és Szombathelyhez. Öt éve egy szombathelyi kávézóban ültünk le beszélgetni, gesztenyepüré mellett. „ (…) Addig visszamegyünk még egy kicsit az időben. A fényképezés réges-régi hobbi, de Stekovics János a sárvári gimnáziumban abszolvált érettségi után („azok a fantasztikus magyarórák Szabó Bandi bácsival”) mégis a veszprémi vegyipari egyetemre felvételizett sikerrel; bár a fotózásnak akkor még volt köze a vegyészethez. Aztán végül mégsem a veszprémi egyetemet végezte el, hanem egy sikeres ösztöndíjnak köszönhetően az NDK-ban, a merseburgi főiskolán szerzett mérnök-közgazda diplomát. Utána egy időre kinn is maradt: Cottbusban „betanított szigetelőként” és raktárosként dolgozott, aztán az édesapja hazacsábította, úgyhogy tolmács lett Sopronban. És akkor végre mégis elérhető közelségbe került a nagy álom: az újságírás, mégpedig a Vas Népe gazdasági rovatában. Harmadannyi fizetésért, mint amennyit soproni tolmácsként megkeresett, de hát az álom – az álom, nincs mit tenni: „Mintha burokban éltünk volna, optimisták egyesülete volt akkor a szerkesztőség.” Ma is szeretettel emlékeznek rá a régi kollégák. A hírnek örül, „mintha hájjal kenegetnék” – a német ebben a szólás-mondásban olajról beszél. A Vas Népétől került – baráti tanácsra – Szegedre 1985 áprilisában; azért oda, mert a távirati irodánál ott volt üresedés. Fotósorozatokkal pályázott, fölvették. Az MTI fotóriportereként – a napi penzum mellett – a saját kedvére körülbelül három és fél évig járta az Alföldet. 1988-ban tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és ez a kötődés ma is megvan: évről évre befizeti a tagdíjat, fontos és jóleső érzés tudnia, hogy odatartozik.

Akiben ezen a ponton fölrémlenek a néhány hónapja világhírűvé lett alföldi Lukács ikrek, nem téved: igen, Stekovics János fotóiról van szó, amelyeket szegedi MTI-s korszakában a tanyavilágban készített. Az pedig egyszerűen „egy jókedvű, rosé-s estének” köszönhető, hogy a régi képek fölkerültek arra a fotósportálra, ahonnan aztán szédítő gyorsasággal szédítő ismertségre és kedveltségre tettek szert. Mert „az ellenszolgáltatás nem mindig pénz formájában érkezik.” János annak idején tősgyökeres dunántúliként azonnal beleszeretett az Alföldbe. És bár kollégái figyelmeztették, hogy igazán fölösleges a nyakába vennie a tanyavilágot, mert ott már rég minden zug alaposan meg van örökítve, szerencsére nem fogadta meg a tanácsot. Mártély környékén és a vásárhelyi pusztán adták őt kézről kézre a helyiek. Az volt a titka, hogy valóban érdekelte ez a világ, sok időt eltöltött ott: barátságokat kötött, befogadták, megbíztak benne, megnyíltak előtte. (…)”

Németországban is ez lehet a titka: érdekli a világ, amelyben él.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában