Szex, drog és halál - Kara László kényesebb témákat is megír naplószerű könyvében

Kara Lászlótól, amikor megkérték, hogy beszéljen magáról, ezt mondta a kérdezőnek: „Egy élő emberről mit lehetne írni, annyi minden változhat még, azon kívül, hogy 1983-ban született Devecserben, jogot végzett, Budapesten él, de bárhol jól érzi magát, ahol toll és papír van." Ezzel a bevezetővel nyitotta meg Gyurán Nikoletta, az est háziasszonya az íróról és a könyvről szóló elmélkedést. A Kitépdesett lapok egy naplóból című könyv egyébként egy hónapja jelent meg, több novellát is tartalmaz, melyek filozofikusak, humorosak, ám olyan témákat forszíroznak, melyek megdöbbentőek. Kara László saját könyvét így ajánlja: „Mindenkinek (biztosan) vannak olyan emlékei függetlenül attól, hogy naplóban vagy máshol őrzi őket, amelyektől szeretne megszabadulni a kitépés vagy a feledés bármilyen módszerével. Ugyanakkor ott rejtőzik bennünk a kíváncsiság, vajon másokban mindez hogyan zajlódik le, és jó lenne, ha a gondolataiba pislanthatnánk, vagy legalább megtalálnánk a naplóját vagy annak kitépdesett lapjait. A kötetben szereplő novellák mindegyike olyan, mintha fiatalok, egyetemisták, hétköznapi őrültek naplójából származnának; kendőzetlen és realisztikus, hisz magunknak csak ne hazudjunk, és így jönnek elő a legkényesebb témák, mint a létkérdés, származás, identitás, szex és egyéb bódulatok. És talán még nevetni is tudunk a megható helyzetek s a költőien elkapott mondatok mellett is."

Az esten megtudhattuk, hogy ha megkérdezik az írót, hol született, mindig azt válaszolja, hogy Devecserben. Ám, mint kiderült, a születésekor ott már nem működött kórház. Az édesanyja Ajkán hozta őt világra, ám ez a fiatal író szerint csak egy kartotékadat. Bárhová sodorta is az élet, haza mindig Devecserbe ment. Ma pedig a szíve Devecserben, a szája Budapesten van.

– Imádom Budapestet, sok lehetőség rejlik benne – mondta Kara László. – Egy olyan város, ahol mindig legalább 200-300 hely közül lehet választani. Budapesten kívül is bárhol le tudnám élni az életemet, ahol toll és papír van. Persze nekem is vannak álmaim, jó lenne Toszkánában élni angol úriemberek között, akik magyarul beszélnek, de ez már paradicsomi állapot lenne. Szombathelyről is szép emlékeket őrzök.

Kara László a könyvbemutatóján elárulta azt is, hogy jogot végzett, Budapesten él, de bárhol jól érzi magát, ahol toll és papír van. Fotó: Unger Tamás

Kara László arról is beszélt, hogy mikor kezdett el írni. Hét-nyolcéves korában édesapja beadványokat készített, nagyon szépen írt. Őt akarta utánozni. Édesapja ekkor azt mondta, hogy a betűket nem írni, hanem rajzolni kell.

– Az írás utáni vágyam mindig is megvolt, de mégis valami visszafogott – folytatta az író. – Egy pesti éjszakán, az Andrássy úton megálltam az Írók Boltja előtt. Egyszer csak mellettem termett Péterfy Bori, s mosolygott az egyik könyvre. Sosem gondoltam, hogy egy könyv ilyen hatást gyakorolhat egy emberre. Akkor döntöttem el, hogy megírom a könyvet. Ma már Péterfy Bori is tudja, hogy ő inspirált engem. Az ihlet bárhol rám törhet, de legszívesebben zselés tollal, otthon és éjjel írok. Akkor nyugalom van.

A könyv elején van egy mondat, mely így szól: „az összes leírt és kimaradt betűm Apám emlékének tiszteleg". Az író saját bevallása szerint neki és miatta írta meg. 17 éves volt, amikor elvesztette.

– Mindenki elsőre azt gondolja, hogy ez az én naplóm – tette hozzá Kara László. – Nem az enyém, nem én vagyok a főhős. De ihletet vettem a saját életemből is, a történetek 90 százaléka megtörtént, kicsit több mint a fele velem. Tíz százalék írói túlzás. Néha női hangon szólalok meg. A levettem a zoknim és odaadtam egy hajléktalannak, például megtörtént eset. A szexjelenet a Hősök terén megtörtént ugyancsak. Ahogy az az eset is, amikor egy lány füléhez tartva a mobiltelefont táncoltunk az úton. A trágárság és a szókimondás is megjelenik a könyvben, hiszen amikor az ember magával viaskodik, néha durvább hangnemet is megenged. Sokszor foglalkozom a könyvben a halállal, nem egy novella így végződik. Szerintem ez is része az életnek, mégis tabutémának számít. Ezt is szeretném majd ledönteni valamelyik írásban.

Még van mit kiírnia magából

Kara László elárulta, hogy készül az új novellája is. Jogászként dolgozik, de éjjel író, mindkét foglalkozása szellemi tevékenység. Azt vallja, hogy a jog világában bizonyos helyek, korlátok között kell léteznie. Ha választhatna, hogy mi lenne, gazdag és boldog sztárügyvéd vagy író, akkor gondolkodás nélkül az utóbbit választaná. Ahogy ő fogalmazott: inkább haljon meg egy híd alatt, de ki tudja írni magából azt, ami még benne van.