Kultúra

2015.02.15. 13:40

Szikora Róbert és az R-Go, meg Fenyő Miklós a Valentin-napi mulatság vendége volt

Még éppen találtam parkolóhelyet a szombati Valentin-napi fergeteg parti előtt az Aréna Savariánál.

Kovács Ágnes

Este nyolckor kígyózó sorban, csendesen nevetgélő vidám emberek. Többen szafari kalapot viselnek, sípokkal és csörgővel a kezükben várják az R-Go frontemberét, Szikora Róbertet, aki – úgy hallottuk - már meg is érkezett.

Aztán betódulnak a rajongók, egyáltalán nem veszik tolakodásnak, hogy kérdésekkel bombázom őket. Mióta kedvelik a zenekart? Miért viselnek dedikált zöld kalapot? Honnan szerzik be a fénylő kellékeket? Mellém szegődik egy pöttyös szoknyás ifjú hölgy hungáriás pink szemüvegben. Meg is fotózzuk barátnőivel Bennfentes-rovatunk számára. Örömmel mesélnek a régi R-Go-táborokról, ahol még a reggeli tornán is részt vett imádott énekesük, megmutatják a kitűzőiket, Robi-szignálta válllapjukat és Gina vidáman pördül egyet, hogy lássam: tarkóját úgy borotváltatta, hogy a zenekar neve messziről is olvashatóvá váljék.

Szikora Róbertre várni, hogy is lenne teher! Gyerekkorom minden balatoni bulijában az R-Go slágerei szóltak. Betéve tudom az összes nótát! Ezt persze már több alkalommal elmesélhettem az énekesnek. Most sincs ez másképp. Amikor kijön az öltözőből, hogy beszélgessünk, két Gida kíséri. Helyes banánszoknyát és egy csepp melltartót viselnek. Azt javasolom, kezdjük a fotózással, mert meghűlnek a lányok. Néhány kép, és indulhat a villáminterjú. Megtudom, a művész nagyon büszke arra, hogy mentoráltja nyerte a tehetségkutatót. Tóth Andi fantasztikus személyiség, mondja, meg fogja találni a saját útját. Ilyenkor a koncert előtt mindig van benne egy kis drukk. De az örök fiatalságnak is ez lehet a titka, hogy mindig meg akar újulni az ember, vallja.

- Azért persze nem árt, ha jók a gének! (néz rám nevetve, és feljebb tolja orrán a sárga szemüveget) De nagyon fontos az is, hogy mindig akarjon az ember adni. Lételemem a közönség szeretete, ez olyan, mint az Isten kivetülése. Ez kell a folytonos jó érzéshez. Isten egy katonája vagyok, de mondhatom úgy is, hogy a farkasok közé bedobott bárány: mindig győzni kell, ezért rohansz előre! Attól félsz, hogy pont ma este derül ki, hogy negyven éve nem tudsz semmit, hogy ma este elfelejtesz minden szöveget, hogy nem is tudsz énekelni, vagy hogy rosszul leszel. Tudod? Ez az érzés hajtja mindig előre az embert! Rutinból ezt nem lehet csinálni! Ez a mai is egy megismételhetetlen koncert. Olyan, akár az egyszeri és megismételhetetlen emberi élet!

Hihetetlen, hogy a hatvanas évek végén alakult a Hungária, azonnal meghódítva a közönség szívét! És ennyi évtized után két ekkora legenda vendégeskedik a színpadon! A közös zenélésről és a szétválásról is sokat tudhatunk. A hullámvölgyekkel tagolt karrierjükről és kettejük kapcsolatáról is szívesen mesélt az énekes. Fenyő Miklós csak később érkezik, ő az R-Go után lép majd fel. Hogy mit mondott Szikora Róbert a kezdetekről, a rengeteg közös koncertről és Fenyő Miklóshoz fűződő barátsága részleteiről, most nem árulom el, legyen ez egy következő cikk témája! Ígérem, nemsokára azt is elolvashatják.

Készítünk néhány közös fotót, megdicsérem a frontember leopárdmintás gumicsizmáját és felszabadultan a küzdőtérre indulok. Kollégám előresiet, hogy minél közelebbről lássa a színpadot! Én ismerősökbe botlom, akikkel együtt ordítjuk a Bombázó jól ismert sorait: Nem mondok csütörtököt,/ Várj Bombázó, várj Bombázó! Nem kell a duma, onnan folytatjuk, ahol tíz-húsz évvel ezelőtt abbahagytuk. Na, például erre is való a közkinccsé vált magyar könnyűzene!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!