Kultúra

2016.03.20. 14:05

Szírek Savariában, avagy színre lép "az antikvitás Barack Obamája" - Sosztarits Ottó szabadegyetemistáknak adott elő

Szombathely – A Genius Savariensis Szabadegyetem kifejezetten azért indította el „migrációs kurzusát”, hogy közös gondolkodást kezdeményezzen és tágabb kontextusba helyezze a jelenkori közbeszédet meghatározó folyamatokat.

Ölbei Lívia

Legutóbb Sosztarits Ottó régész tartott előadást; a tőle megszokott átéltséggel, felkészültséggel, Szírek Savariában címmel. Illetve azonnal pontosított: helyesebb, ha szírek helyett szíriaiakat mondunk, hiszen az etnikum nem mindig tisztázható.

Azt pedig mondani se kell, hogy a mai Szíria – ahol véres polgárháború dúl öt éve – nem egyezik meg az ókori Szíriával, amelynek térsége Nagy Sándor után a Római Birodalom provinciája lett; körülbelül 100 évvel korábban, mint ahogy Claudius megalapította Savariát. A Borostyánkőút mentén pedig nemcsak kereskedők, hanem kultúrák is találkoztak. Ékes bizonyítéka ennek a keleti Isis-kultusz temploma, az Iseum.

Fotó: Németh Richárd

Az előadás kezdő-, illetve középpontja azonban 193: ez az az év, amikor a pannóniai legióknak köszöntően színre lép „az antikvitás Barack Obamája", az első afrikai származású császár, Septimius Severus. Az ő második felesége Julia Domna, ez a művelt és széles látókörű asszony: Szíria tartomány Emese (Homs) városa főpapjának lánya. Íme, az első fontos és látványos szíriai kapcsolat, amelynek nyomán a katonákon túl civilek ugyancsak nagyobb számban jelentek meg Szíriából – Pannóniában is. Sopronban őrzik azt a sírkövet, amelyet a legkorábbi szír síremlékként tartanak számon: a felirat arról tudósít, hogy görög kultúrájú antiochiai kereskedő volt az illető. A szombathelyi Savaria Múzeum kőtárában pedig van olyan sírkő, amely bizonyos Marcus Aurelius Romanus emlékét őrzi, és bár a név egyáltalán nem utal szíriai eredetre – Sosztarits Ottó szerint „friss polgárjogi adományozás" –, a sírfelirat azonban elárulja, hogy a birodalom kiszolgált katonája Antiochiából való.

Nézzük az előzményeket: Az előadás következő meghatározó (a kronológiát tekintve voltaképpen kezdő) évszáma 167, amikor „katasztrofikus méretű háborús esemény történt" (aztán több is): „A germánok nekiestek a Római Birodalomnak", méghozzá az előadó interpretációja szerint úgy, hogy „Belső-Ázsiából megtolták őket, és így fölkenődtek a római limesre". A sors iróniája, hogy „a Római Birodalom legádázabb háborújával éppen a filozófus császárnak, Marcus Aureliusnak kellett megbirkóznia". A háborút maga a császár irányítja, néhány évre szüksége van az ellencsapás megszervezéséhez: „172-ben kezdődik a támadás észak felé, a Vág völgyében kelepcébe futunk", mondja Sosztarits Ottó (akinek vonatkozási pontja most nyilván a Római Birdalom, benne Savaria). A háború velejárója a pestis, amely erőteljesen megtizedeli a lakosságot Pannónia tartományban. Ebből az időszakból származik viszont a katafai aranykincs (az erődparancsnok rejtette el), ekkor erősítették, magasították meg a városfalakat, vastagították meg a töltést (Romkert, Kossuth utca). És ebből a korból maradt ránk olyan sírkő, amelyen ott van az egész família névsora, de az életrajzi adatok hiányoznak: nem volt, aki a halál évét kőbe vésse, mindenki menekült, amerre látott a borzalom elől. Savaria lakóinak 50-80 százaléka kicserélődött, a lakosságot szerte Pannóniában pótolni kellett, jöttek Szíria tartományból is: előbb főleg a birodalom határát védő katonák, aztán civilek.

A „magas kultúrájú, romanizált", viszont friss polgárjoggal rendelkező szíriai eredetű lakosság például vallási kultuszokat is meghonosított Savariában: 1968-ban az Iseummal szemben húzódó helyiségek egyikéről kiderült, hogy jól kistafírozott templom, „Dea Síria" (szíriai istennő) tiszteletére. A kultusz főhadiszállása Baalbekben (Heliopolis) volt anno. Sosztarits Ottó emlékeztetett arra, hogy ennek a (ma Libanon területén fekvő) városnak a nevét – ahol a templom egyenként 19 méter hosszú, 460 tonnás kövekből épült – Csontváry Kosztka Tivadar festménye tette számunkra igazán ismerőssé. Mostanában azonban „nem ajánlatos" ellátogatni arra a vidékre.

Mindent összevetve még áll a Római Birodalom, amikor „a szírek kifutnak a látószögünkből" itt, Savariában. A sírkövekről is eltűnnek az eredetjelzések. Asszimilálódtak? Elköltöztek? Nem tudni. A birodalomban terjed a kereszténység. (Aztán még néhány száz év, és megjönnek a magyarok is.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!