Visszajöttek az angyalaim - Oroszy Csabával megtörtük az alkotás csendjét a képtárban

Olyan ő, mint a képei: sok mindent és sokfélét mesél. Cikázunk a képek és a tárgyak között. Izgalmas, gondolkodó, meditatív a kiállított anyag és a festő maga egy-aránt. Elkápráztató termékenység és megjelenési kavalkád. Majdnem minden mű egy sorozat kiragadott darabja - akár egy-egy sorozat is megérdemelne egy önálló teret. Mindent lehetne folytatni. Ezért is lett a kiállítás címe Fragmenta - Töredékek. A Fragmenta Silentii - Csendtöredékek/ Töredékes csendek - pedig arra utal, hogy maga az alkotás, akármi is veszi körül, mégiscsak csendben történik meg. "Univerzum-érzésem" támad. Mintha saját törvényszerűségeik szerint létező galaxisok között járkálnánk" Festett világegyetem. Fekete és fehér lyukak - elnyel és szül, pusztít és teremt. És ezek a sorozatok egymásnak is válaszolnak. Mint a csillagok, amelyek egymásra pislognak.

Oroszy Csaba "Mert ennek ki kel türemkednie valahol..." Fotó: Unger Tamás

Rögtön a bejáratnál a Meghívó 2016 című képen egy alak, összefont karokkal, a fején kendővel, melyből csak a szeme látszik ki.

- Ez te vagy, igaz? Figyelem és védekezés.

- Igen, én vagyok. Meghívó. Aki belép, meghívom a szekretizmus világába.

- Azt mondtad, hogy alkotás közben egy titok, amit úgy nevezünk, hogy átváltozás. Ez az átváltozás a szekretizmushoz kapcsolódik? Mi az, hogy szekretizmus?

- A szekretizmus átváltozás is. A világ teljességének a lélek legapróbb rezdüléseiben való megragadása. A transzcendencia keresése. Határátlépés. Kvázi titokban.

- A művészet mindenekfelett? Az aktuális társadalmi problémák felett is?

- Igen, kivéve a szeretetet. Az az örök törvény. Mindig is apolitikus voltam, noha van véleményem a politikáról, de egy ilyen acsarkodó világban nem feltétlenül az a célravezető, ha megnevezem az acsarkodást. Inkább mutatni szeretnék egy lehetőséget, hogy mivel tudjuk azt elkerülni. Vagy hogyan tudnánk megváltozni, hogy többet az acsarkodás ne jöhessen létre. Ez nem megoldást ad, hanem lehetőséget nyújt, hogy emelődj általa és ha te emeled saját magadat, azzal megoldhatod a környezetedben lévő dolgokat is. Most olyan, mintha nem volna közös viszonyrendszer. Nagyon nagy az önzés. Át kell hatni valami mással ezt az egészet . Beszélgetni kell, kimondani dolgokat és azt kell keresni a másikban, amiben közösek vagyunk.

- A képek alapján azt érzem, hogy fontos a hit, és fontos a harc.

- Oroszlán és liliom. Erő és gyengédség. Nincs az a háború, ami több lenne a gyengédségnél. És ez már a szeretet helyzete. Azé a szereteté, ami legyőzi a halált. Menny- és pokoljáró vagyok, mint ahogyan egyébként mindannyian.

- Benső Kápolna című képedre azt mondod, hogy térmunka.

- Igen, egy térmunka; a két oldalsó képet befelé kell fordítani, és be kéne lépni a térbe, a festmény terébe, hogy érezd, hogy ilyen távolságból, hogy zuhognak rád a színek.

- És miért nem így lett?

- Mert nem volt rá pénzem" Pedig egész más az érzet, ha körbefognak a képek, és köztük állsz.

- A Kapszulák 2016 pedig olyan, mintha három dimenziós képek lennének"

- A Kapszulák 2016 kidobott újságok átdolgozása. Például egy Joy, ami nem kellett senkinek. Hatolok befelé az anyagban. Ablakokat és tereket nyitok. Mérhetetlenül sokféle tér van, ha valakinek van asszociációs képessége.

- Szétszeded és megvizsgálod?

- Mindent. Alkotóelemeire bontom, a szétbontott szálakat pedig felveszem és elkezdem vezetni egymáshoz. Így találok új minőségeket és új értelmezést. A Késrajzok is újraértelmezett anyagok: minden anyagot felhasználok, amelyben fantáziát látok. Ezek fémlemezek, amelyeket a cipőgyárnál dobtak ki, tulajdonképpen sablonok a cipőkhöz, amelyekhez nem nyúltam hozzá; felhasználtam és belekarcoltam. A formavilága azért is tetszett, mert tökéletesen passzolt az én gesztusrendszeremhez. Visszajöttek az angyalaim.

- Az én személyes kedvencem a fehérezüstben, fején kendővel álló alak, akinek a kezei szárnyakká változnak. A kép címe pedig nagyon fontos kérdést vet fel: Mikor eljön érted a fátyol, vajon azzá változol-e, amit életedben elhiszel magadról?

- Az isteni, túloldali lényeknek nálam nincsenek kezei meg lábai, hanem szárnyai vannak, hogy bármelyik pillanatban el tudja engedni ezt a világot. Ezüsttel van festve, mégis átvérzik rajta az alatta lévő szín, a vörös. Ezüstködben van az alak és ebben az ezüstködben bármi megvalósulhat.

- A festés és egyéb alkotói tevékenységek mellett dolgozol a Weöres Sándor Színházban is.

- A Miért szép?-sorozatnak vagyok az egyik kitalálója, illetve a színházban létrejövő kiállításokhoz teszek javaslatokat és részt veszek a kiállítások rendezésében. A színház szerintem egy szellemi erőközpont, remek közösséggel, ahol megvalósult - Jordán Tamás által - az "agoraság", amivel lehetőségünk nyílt egyfajta párbeszédre. Különböző művészeti irányzatok képviselői találkozhatnak beszélgetéseken, kiállításokon, előadásokon és irodalmi esteken. Könnyed szituációkban vagy komoly helyzetekben. Szerintem ez példaértékű, ilyen az országban se nagyon van. Ilyen szempontból ezt nóvumnak gondolom, közös érdekünk, hogy erre vigyázzunk.

- Gyerekkorodban festő akartál lenni?

- Nem volt kérdés. Minden efelé vezetett - és nem csak efelé, hanem ezen keresztül. Ezen keresztül látok, ezen keresztül szűrődnek át a dolgok, a napi tevékenységek ritmusa. Bevillan egy kép, amit rögzítesz és egy éjszaka továbbgondolod, továbbfested. Az alkotás tűz. És ha egyszer elragad ez a tűz, utána ezzel a tűzzel, hővel kell végigélni az életet, mert ha megállsz, megdermedsz. Szétszednek a sorseseményeid. Meggyőződésem, ha valakinek művésszé kell válnia, azzá válik, mert ennek ki kell türemkednie valahol.