Tér-erő: A legcifrább témák a szombathelyi színházi nevelési héten

Illetve nem csak láthatták: a gyakran tabuként kezelt érzékeny problémákat fölvető színházi nevelési előadások lényege éppen az, hogy a taps után nem hagyják magára a fiatal nézőt, hanem módot adnak a látottak közös – de a személyiség határait át sosem lépő – ki- és megbeszélésére. A Tér-erő programját két szombathelyi drámatanár: Németh Gyöngyi, a Reményik Suliszínház (és a Reményik iskolában működő művészeti alapiskola) vezetője, valamint Németh Andrea állította össze. Olyan előadásokat hívtak meg Szombathelyre, amelyeket maguk már korábban megnéztek – és úgy találták, hasznos lesz, ha mások is megnézhetik. A vendégjátékoknak a Weöres Sándor Színház adott helyet, plusz voltak külső, iskolai helyszínek – hiszen a színházi nevelési előadások másik fontos sajátossága, hogy gyakran eleve „házhoz mennek”; a rendezés ilyenkor alkalmazkodik az osztálytermi körülményekhez. Sikeres volt a második Tér-erő: telt házzal ment az összes előadás – egy héten át naponta több -, vagyis van fogadókészség Szombathelyen erre a sokszínű műfajra, amely körülbelül két évtizede jelent meg Magyarországon, és most mintha virágzását élné. Mondhatni nálunk is több „iskolája” van.

A budapesti, győri, soproni vendégjátékok mellett Németh Andrea NLG-s csoportja, a celldömölki Soltis Lajos Színház stúdiósai léptek föl a tematikus héten (hogy a „hazaiakat” külön említsük). A Reményik Suliszínház – ahova az általános iskolás korból kinőtt „régiek” is visszajárnak – szintén több ütős színházi nevelési előadást hozott már létre. Legújabban egy holland szerző regényéből készített szép és pontos színpadi változatot Németh Gyöngyi és csapata, ezt láthattuk – együtt a 12-13 éves közönséggel – a Tér-erő programjában a WSSz stúdiójában.

A Minden dolgok könyve 2014-ben jelent meg magyarul a Kolibri gondozásában. A kiadói felületen olvasható, hogy Guus Kuijer holland gyermek- és ifjúsági író „gyermekkorában nem rajongott az iskoláért, így maga sem gondolta volna, hogy tanítóként dolgozik majd. 1975-ben megjelent első, gyerekeknek szóló könyvét több mint harminc nagy sikerű ifjúsági regény követte. Kuijer népszerűségének titka, hogy éppolyan komolysággal és nyíltsággal fordul fiatalabb olvasóihoz, mintha felnőtteknek írna: nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezeken keresztül elfogadásra és megértésre tanít. Könyveiben fontos szerep jut a képzeletnek, a valódival egyenértékű fantáziavilágnak, valamint az erős személyiséggel rendelkező női szereplőknek, aki nem rejtik véka alá a véleményüket fontos társadalmi ügyekben. Munkásságáért 2012-ben megkapta az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját”.

A képzelet és a realitás színpadi összejátszatása a Reményik Suliszínháznak erőssége; nem csoda, hogy A minden dolgok könyvéből készült – az élő zenével is szépen élő – előadásban mindig tudható, hogy a főszereplő Thomas éppen melyik világban jár. A képzelet – és az írás – abban segít, hogy a kisfiú (aztán a felnőtt) megkísérelje feldolgozni a nehezen kibeszélhető súlyos problémát: Thomas apja, a szigorú keresztény családfő rendszeresen veri a feleségét, rettegésben tartja az övéit. Hogyan lehet – lehetséges-e – ebből kilépni? Ki segíthet? Lehet-e nem félni?

Hogy az előadás minden rezdülése célba talál és követhető, kiderül a hozzá tartozó foglalkozásból: a diákok nemcsak a szereplők viszonyait térképezik föl pontosan, hanem javaslataik is vannak a továbblépésre. És vágyaik – félelem ellen. A foglalkozást lezáró játékban az a feladat, hogy rendezzék állóképbe a családtagokat – elképzelve, mi lesz velük tíz év múlva. A gyerekek instrukciója szerint az apa és az anya átölelik egymást. (Az előadás világában az apa hatalmát sikerül megtörni, de ő maga kívül marad a változáson, nem képes átlépni a saját árnyékát: „Félt az emberekhez tartozni.”) A kérdésre, hogy tíz év múlva vajon honnan a családi összhang, egy kisfiú a közönség soraiból (a nagy körből) azt válaszolja: „Az apa rájött, hogy neki fáj, ha az anyát veri.”

A gyerekek tisztán látnak – jó lenne, ha megtanulnák ezt a felnőttek is.