Torjay Valter kiállítása az MMIK Médium Galériájában

Látunk például egy kis szobát, benne ágy. Nyilván valóban ilyen. A kép címe azonban: Az ágy, ahol 22 éve nem aludt senki. Meghallgatjuk Valtertől a benne elevenen élő családtörténetből a vonatkozó epizódot, és máris feltárulnak azok a dimenziók, amiket a látszólag realista ábrázolás hordoz. Ez a kép majdnem szellemidézés. Megtudjuk, Sárváron van ez az ágy, a százéves dédapai házban, annak hátsó szobájában. Kihagyhatatlan számára a téma. Az ágy jel, hogy az ősök is voltak valaha. Benne van a szegénysége, a magányossága annak az embernek, aki itt lakott. A hatás megrendítő, és a megrendült mai szemlélőben felmerül például az a kérdés: milyen lehetett ebben a szobában a karácsony?

- Ez az egyik legjobb munkám - mondta Torjay Valter a kiállítást megelőző beszélgetésünk során. - Nekem a nők valók meg az ilyesmi.

És akkor hát a nők. Akik iránt Valter végtelen tisztelettel van, már csak azért is jó vele beszélgetni, hogy az ember meghallgassa ezt a régi vágású mai urat, aki csodálattal tud nézni a nőkre, minden pillanatban a szépet, a szerethetőt keresve. Ádám és Éva párja egy vallomás a férfi-nő kapcsolatról, a benne élő, nemek közti viszonyulást jellemző attitűdökről. Szép szecessziós keretben látunk két természetben megfestett aktot. Ádám háttal van. Benne van a figyelés, nem tárja ki a lelkét rögtön. Valljuk meg, izgalmasabb, mintha szemben állna. Évát kitárulkozottságában látjuk, a nőt mozgató vágy mellett megsejthetjük a festői eszközökkel kifejezett férfiúi óhajt.

- Ne legyünk álszentek - mondja Torjay Valter. - Ha a festő fest egy női aktot, azt mondják, úgy látja, mint egy tál gyümölcsöt. Ez nem igaz! Ezt csak azért találták ki a festők, hogy megnyugtassák a műterembe becsábított modellt. Mert nagyon nehéz aktmodellhez jutni. Renoir kimondta: erotikus érdeklődéssel fest aktot - a festés eszköz, hogy kifejezze a vonzalmát, viszonyulását a nőhöz, a modellhez. Ha valaki azt mondja Én magát úgy nézem, mint egy almát , az nem úgy van.

Torjay Valter sok női portrét készít, mert a téma mint férfit és mint művészt is érdekli. Nekem titokzatosnak, rejtelmesnek tűnik a nők világa. Ezt a vonzódást, a titkokba való bepillantás vágyát látjuk a nőkről festett képeken. Mind egy-egy pillanat, amikor fellebbent egy kicsit a fátyol, és festői szemmel megláthatott valamit abból a rejtelemből, amit egészen sohasem tudhat - pedig nagyon szeretne - megfejteni.

A Beszélgetés Jane Austinről : látszólag annyi, hogy egy szép formás lány ül egy szép formás kanapén. Valójában a nő nem egyszerűen ül, hanem félig fekve. Ha menne az utcán, nem egyszerűen menne, hanem mutatkozna. Itt úgy ül, hogy előnyösnek látsszék.

- Ezt én nagyon élvezem - mondja Torjay Valter. - A feleségemnél is, akire sokszor ránézek, és megállapítom, milyen jól választottam, milyen aranyos.

Nézzük az Intermezzo-t. Ez a felesége, Kriszta. A kép helyszíne Kaposvár, a Rippl-Rónai-kert. Benne van a megismerkedésük teljes története. A fiatal táncosnő barátja felesége. A látvány megkapó, Valter úgy látja: Szép volt, mint egy kék szimfónia.

A lány, aki szeret a háttérben maradni , a tanítványa. Tóth Csaba válogatta a kiállítást, ő ezt tartotta fő témának. Ugyanez a lány egy másik portrén a végzet asszonya .

- Azt mutatom meg, mennyire sokszínű a lélek. A festői eszközeimmel tudok utalni a testen túli, transzcendens, a realitáson túli dolgokra. Félreértés velem kapcsolatban, hogy realista festő vagyok. Ez egy csapda, amit én állítok fel. Valójában szimbolista festő vagyok. A hátteret is ismerni kell ahhoz, hogy valaki árnyaltan tudja értelmezni, amit mondok. A nő, az egyik pillanatban kardvirág (csábító), a másikban liliom (ártatlan), a nőnek egyszerre kell lenni mindkettőnek, ha be akarja tölteni a feladatát.

De nézzük Klári kalandjait . Klári a Szent Márton-temetőben eteti a macskákat. Harminc éve odajár. A képen kétszer látszik, egyszer szemből, a mostani cicával, egyszer háttal, a régi kutyájával. A kép kérdése: hol ér véget a fikció, és hol kezdődik a valóság? Jung szerint a nők egyik legfőbb feladata a túlvilággal való kapcsolattartás.

- Azután készült, hogy meghalt az édesanyám. Iszonyú csapás volt, jó darabig nem tudtam dolgozni. Aztán meg a munkába öltem a bánatomat: száz monotípiát csináltam a festményeken kívül.

Renoir: a festés eszköz, hogy a festő kifejezze vonzalmát, érdeklődését a modell iránt